Reggelre dértündér beszórt mindent fehérrel. Készültem én, kérem szépen, az összes cserepes izét betuszkoltam a biciklik mellé. De vannak itt mozdíthatatlan dolgok is, amikkel egyáltalán nem számoltam:
1. a vízberakott kapor az ablakpárkányon egészen belefagyott az üvegbe, a töltött káposztás kukta pedig a párkányhoz;
2. tegnapi nap summája: se ZTI, se Liszt Ferenc Múzeum nem érdekelt a kutatásomban s valószínű ennek következménye, hogy egy, számmal pötyögve: 2 (!) cm átmérőjű pupu pattanás nőtt ki reggelre a homlokomra, a bal agyféltekémet célozva. Kifelé nem sok látszik, de komolyan mondom úgy nyom, mintha beszorítottak volna oda egy diót.
Most kezdhetek írni pályázatokat, fityfenéket. Eh, mi a dió...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése