Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2017. december 22., péntek

Pa-pa-pa-pa... avagy nem egészen Mozart

 Madarász kollégánknak muszáj volt írni, mert evett meg a kíváncsiság, mi lehet. Ez itt, ni:

Imhol a levelem:
Kedves Madarászunk!

Pár napja erőteljesen jelzi ez a madár, hogy kosztos szeretne lenni minálunk. A csőrével keményen verte nem csak az ablakpárkányt, hanem az ablakot is... :-)

Mi a part alatt lakunk, tudod, ez pedig a szomszéd kertje. Itt van egy kis akácos, szorgalmas harkályokkal, de ezek őt nem érdeklik. Mit eszik? egyáltalán, mi ez? Ez az első év, hogy itt van. Egyelőre kiraktam neki vizet és magokat (napraforgót, héjatlan tökmagot, diót).

Üdv, Csőrike
 
Nem lett volna madarász Madarász, ha nem küldte volna gyors postafordultával a választ:
Kedves Csőrike!

a felvételen meggyvágó látható, amely a cinegékhez hasonlóan, de ritkábban nálam is jár az etetőre. Az említett olajos magvak megfelelnek a számára is téli eleség gyanánt. Erős kúpos csőrével ügyesen hántja le a napraforgó héját. 

üdvözöl
a Madarász

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is a Berg Judit Maszat könyvéből ismerkedtem meg vele...nálunk nincs, de annál több a cinke :)

Rétyusa írta...


:-)