Majdnem belepusztultam, míg átevickéltem a legénnyel a givecsbe zsúfolt sírokon, mindközben Krisztusra gondoltam és nagyon szégyelltem volna szólni, hogy álljunk meg s tegyük le már végre. Szóval nem tettük le, talán nem is hős vagyok, hanem hülye. Reggel is émelyegve keltem, valami emésztőrrendszerre lecsapó vírus dolgozik bennem, alig ettem egész nap valamit, inkább csak folyadékot ittam, vezettem egy csomót, álltam a dugóban az autópályán s úgy egyáltalán, míg ropogósra égett a karom a gödör melletti tartástól, többszáz kilométerre folyt egy másik temetés, csak erre tudtam gondolni...
Most már áll Makett Karcsi kopjafája. Kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése