Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2018. május 3., csütörtök

Kápolnatulajdonosra várva

Kapott végre tetőt a házi kápolna. Elég sötét a belseje, egyelőre csak tégla a fala, padló még nem néz ki sehogy, füvet nem tudok locsolni, mert kérem szépen, a tetőt kell locsolgatni szorgalmasan, hogy nehogy megégjen a beton, és a locsolócső fel van applikálva a tetőre. Kíváncsi azért mégis voltam, felmásztam a létrán és akkor tisztáztam, mennyi minden látszik majd a 4x4m-es kakasülőről... Jani micsodája meg éppen premier plánban, ha ezt ő úgy gondolná (nem, mi majd nem gondoljuk úgy).
Egyelőre várom az okostojást vissza, mert addig nem tudok képet készíteni. A rendes fényképezőgépem úgy elveszett még vagy 2 hónapja, de csak itthon, mert igen jó helyre tettem. A mozdulatra még emlékszem, de a hely... háát...
Közben szerintem bokázik hazafelé Kaktusz is valamelyik országból. Valamikor. Máma vagy holnap hazaér, vagy nem is ide jön egyenesen. Vagy mégis? Mintha már tíz napja elment volna, vagy inkább hónapok óta. Ki tudja. Szoba kiszellőztetve. Mindjárt berakok egy adag ruhát a mosógépbe. Micsoda egy házasság. Ebből egy darab elég is lesz.

Nincsenek megjegyzések: