Tóle a villanyszerelő. Kaktusszal járt a párhuzamos szerb osztályba, mint utólag kiderült. Szóval Tóle két napig próbálta kilyukasztani az előző tulaj által felbaszarintott betonplafonyt, dróthuzigálás innen-oda céljából. Már egy napja próbálta, mikor észrevettem és lecsillapítottam, helló, itt már két fúró is eltörött az utóbbi három évben... Szóval kicsit lenyugodott és közösen megegyeztünk, hogy a 2nm-nyi betont felhasználhatjuk bármikor a bunkerünkhöz, mivel igen csekély a valószínűsége, hogy bombázás után darabokra menne szét. Aztán valahogy sikerült neki, de akkor éppen nem voltam itt.
A másik kettő meg szintén két napja, a ciklonpincénkkel kínlódik, vala autószerelő akna. Megmondá apósom is, minek szétrontani a már meglévő jót. Valóban, elsőosztályú ciklonpince lett volna. Kár, hogy 15m-rrel arrébb van a bunker fala s nem lehet a kettőt összerakni, mint valami legót...
Kezdődik az iskola, basszus!... Mi meg itt szarakodunk a háborús romokban. Az összes szomszéd eltűnt a színéről is a világnak. Gondolom, utálnak minket, mint a szart. Nem hányom fel nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése