Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2018. szeptember 16., vasárnap

Kápolnára és kápolnába

A kereszteket egy mérsékelten ősmagyar pofa hozta a feleségével ki Kelenföldre, könnyen megtaláltuk egymást.  :-) Kicsit morbidusz ez az adomány így itthon, vasszegekkel veretel szárával elfelé a szőnyegen, bájosan szabálytalanul kikalapálva, ami el is árulja hogy 100 százalék kézimunka. Jól mutat majd a kápolna tetején a Tiszán átrobogó vonatból (ahányszor jő egy teherautó azon a hídon, mindig vele együtt kezdek reszketni én is, mint valami romos Cassandra híd, ahogy az eltérített vonat ráment s akkor darabokban összedőlt, mint egy kártyavár).
A felirat valószínű Paternoster AH betűtípussal lesz felpingálva, persze egy sorban, körbe, fehér alapra. Hát, valami ilyesmi kéne, hogy legyen:


Nincsenek megjegyzések: