Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. július 26., vasárnap

Röhögő kacsa. Day 4

Amikor elmentem innét a másik országba, vagy tojásban volt még az istenadta, vagy még nem nyílt ki neki a csőre úgy rendesen, vagy én nem tudom, mit adnak neki enni.
Mert. Az nem létezik, hogy ilyen kísértetiesen röhögjön egy kacsa! Valamelyik nem túl messzi szomszédtól jön a hang. Persze mindegyik a fenekünkben van, ilyen ez a nagy lapos mezővárosokban, nyehh. De van tippem, hogy mégis honnét jön. Ez, kérem, nem sáp, nem háp. Ez egy rekedt röhögés. A Thriller videoklipje jut eszembe, hát mi más. Képzeljétek el:
HÁÁÁ(ez magas és hangsúlyos) HÁÁ (ez mélyebb, még mindig hangsúlyos) HÁÁ (ez is) HÁÁ (ez is) HÁÁ (ez is).
Remélem, nem akarják rágósan enni, azaz nemsokára kecc neki. Hol röhöghetnékem támad, hol ráz a hideg tőle.
Az ujjaim már csak mértékkel retkesek a paradicsomkáktól, ezt az ecetes tisztítószernek köszönhetem, amivel kipucoltam az alsó fürdőben a kádat. Juhéj, ma délután rendeztem egy wellness-félórát. El se hiszem, de nem emlékszem, mikor ültem utoljára fürdőkádba. Talán fél éve? vagy még több? Tulajdonképpen mindig túl fáradt vagyok ahhoz, hogy időt és energiát szánjak ilyesmikre. Általában csak turbó tisztálkodás fér bele a napi programba a tusolóban.
Ma még bíbelődök egy adagot a szövegcsékkel, aztán lefekszem (kb. ezzel a röhögő kacsával egy időben). Szeretem én csinálni, de kemény kondíciót követel a kibővített zsoli-rend, és a tegnap is 6.30-kor kezdtünk Jakab apostol miatt, ma meg vasárnap volt. Azaz ilyenkor legalább 6-kor neki kell állni beénekelni, mert hanem káncs a szólóknak. Ehhez pedig időben fel kell kelni.
Azon az oldalon, ahol nem a naplemente látszik, bokrok takarták a gyönyörű Fogarasi havasok gerincét.  Na meg egy termetes csobánkutya nézett a bokor mellől büszkén, mozdulatlanul. Nem merészeltem megzavarni, mert szemmel láthatóan szolgálatban volt s ha a medvét is meg szokta tépkedni, engem egykettőre elintézett volna:


Nincsenek megjegyzések: