Ma van a 14. házassági évfordulónk. Szerintem senki nem ünnepli ma a tizennegyediket. Mama meg is jegyezte anno: Csak a cigányok csinálnak lakodalmat kedden!...
Na meg persze mi, fanatikus egyházzenészek. (Nagyboldogasszony 2006-ban keddre esett, oszt kész.)
Az ünneplés érdekesen nézett ki, bár még mindig együttebb voltunk, mint általában lenni szoktunk (azaz ötön százfelé). Tegnap Kaktusz elment az előesti misére. Utána elmentünk családilag pizzázni. Ma reggel lenyomtam a zsolit, majd elmentem a gyerekekkel ünnepi nagymisére. Hazajöttünk és 11.30-kor megettük a tegnapi ebédmaradékot. Ünnep főzés nélkül, hejjj! ;-)
Ma 5-kor keltem, megvarrtam a szakadást a legnagyobb Csőrike ruhája szegélyén, aztán beálltam az éneklőbe. Érdekes volt a mai adag, miközben az Énekek Énekéből recitálta Rőtmalac a kissé sikamlós olvasmányokat, küldözgette nekem a privát cseteket. Csőrike, izé, nem veszed át az antifónáimat??? (persze, beírta magát mindenhová, aztán mikor meglátta, hogy négy sor, amit énekelnie kell, 6.45 óra magaslatában!!!) Persze, Rőtmalac, számíthatsz rám, no problem. ;-) Még jó, hogy az én gigám jobban bírja a hajnali műszakot.
4 megjegyzés:
Már 14 éve? Fáin volt, ne törődj. Most Zeneboli házasodik...a drénezésnél járnak.
Boldog évfordulót! :)
Boldogat! Gondoltam rád tegnap... :-)
Köszi, köszi! :-)
Megjegyzés küldése