Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2021. június 12., szombat

Vót permisz, nincs permisz

Levéltár!... Püspöki palota!....




 

Szóval mind jó és szép, és rengeteg cuccot összefényképeztem, meg minden, de hogy nekem miért van sorsom a román határon, mindig és mindörökké, valahogy nem tudok megszabadulni sohase, valami zűrbe mindig belekeveredek. A helyzet amúgy rettentően stupid (nálam rendszerint, most meg végképp az), erre egyszerűen nincs jobb kifejezés. Évente legalább egyszer Romániában vagyok, autóval megyek, azaz autót vezetek, az ország tele van közlekedési rendőrrel, akik rendszerint meg is állítgatnak, hol ezért, hol azért, sokszor csak úgy. Egészen eddig nem tűnt fel egyikőjüknek se - na meg persze énnekem se!-, hanem egy román határőr fehérnép most megmutatta, Doamna, tessék, a hajtási le van járva. Látja? itt írja, 2015-ben lejárt. Hogyhogy vezet maga? ezzel?... hööö? (a saját stílusában, ugye, a hangsúlyt azt meg se kísérelem lefordítani, fölösleges). Ez volt csütörtökön, azaz tegnapelőtt.

Két hetem van rá, hogy kicseréljem, na persze Kovászna megyében. Az osztrák hajtási nem volt nálam (azon nincs feltüntetve az érvényesség vége meg ilyenek), csak fényképen prezentáltam, de két hét múlva elvesztem a jogomat, a rendőrnő szerint, hogy Romániában autót vezessek. Namármost vagy sikerül elintéznem a dolgot valahogy ebben az országban, a görögkatolikus pap feleségén keresztül, aki a verseci konzulátuson dolgozik, vagy megette a fene az egészet. Erre egyelőre aludtam egyet, meg még egyet, most hétvége, de mivel tegnap nem jelentkezett a nő, ma fel fogom hívni a papot mobilon. Vai de mine, micsoda kellemetlen szitu lett. Abbóül az ártatlan kutatóútból, a kutyafáját neki.

Pedig mijjjen elegáns helyen parkoltam, a belváros szívében, a palota belső udvarában, a kapu előtt villogó rendőrautót protekciósan félretolva!... Jááj, jááj.

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Egyből lecsekkoltam az enyémét...a barátságunk jegyében :D A múltkor elegánsan odaadtam a zaszisztensnek vérvételhez. Aszongya, hogy ilyen neki is van, inkább a biztosító kártyám kellene... szóval nem tudjuk letagadni ezt az áerián énünket...

Rétyusa írta...

:-D