Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2021. november 30., kedd

Szent András és Publikum

Kezdenek zizegni a fejemben a munkáim fozlányai, de kábé olyan szinten, mint egy-egy zsinat előtti kálendáriomban a szentek ünnepei, gyúródva egymás hegyén-hátán, hogy mikor jön már egy reformer, aki rendet rak a szent bugyorban...

A könyvet némi csatározás és 3 korrektúra-kör után zöld fényre eresztettem-forma, hát ez a nyomda is olyan, mintha az alagútban éppen zöldre váltott volna a lámpa, szóval ki kell neki még jönni odaátról, izgulós egy helyzet. Már csak azt várom igazából, mikor megyünk el a szerző borospincéjébe, mert akkor már ünneplés van.

Kigyomroztam két levéltári dobozt, beindexeltem, fotóztam a digitális rendszerembe egy csomót. Kipurc. Hol van még a többi?.... ezen kívül négy (quattro!... vier!...) maradt, legnagyobb jóindulattal két nap alatt belelek ki egyet, de akkor minden más úszik itt körülöttem. Brrr.

Holnapután főpróba, pénteken Kaktusszal koncert, mit mondjak, utálom a gondolatát is, hogy még nem tudjuk a műsort, nemhogy nem próbáltuk át...

Ma a legnagyobb csőrikét hazaküldték mérgesen hittanról (amúgy a többieket is), mivel senki nem tudta a csoportból, hogy ki volt Szent András. Na, még ezzel is én foglalkozzak, nincs-e elég bajom? Szent András és Publikum, az! Még jó, hogy kiszedtek egyet s mást abból a kalendáriumból...


Nincsenek megjegyzések: