Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2017. június 7., szerda

Ess, eső, ess

Hetekig kénlódni a nagy szárazsággal, s akkor két éjszaka kemény viharokkal babráló eső, ítéletidő, ha röhögni merészelne valaki, elmondom hogy múlt éjjel a Csonka lejáró közepéről lemosta a beton kocsifeljárót, meg se állt a talicskáknyi törmelékké zúzódott járda az aljig, vagyis az utcánkig. Kaktuszhoz pedig két helyen betört a víz, annyira, hogy reggelre az orgonémber vízben állott (!), subwoofer dettó, kábé fél éjszakányit vagy hasonlót, cak centiken múlt a számítógép vagyis a némber agya, brrr.
Az emeleti ablakunk viszont akár egy tengeralattjáróé is lehetne, íme, megérte a másfél év várakozást az asztalosra, olyan keményen dacba szállt mindennel.
Nna megvan!... Legelőször tengeralattjárót tervező mérnökre van szükségünk, ha végre megérem, hogy száműzhetem Kaktuszt a pincegyakorlójába az összkomfortos cruiser luxuskabinjába. Félreértés ne essen, direkte megmondom, ÉN akarok a dolgozószobámban aludni, bizony, záros határidőn belül.

Nincsenek megjegyzések: