Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. június 1., hétfő

A gyerek állása

Nos, jelentem, beékelődött az ebadta, de most éppen ott tartunk, hogy az illetékes személyzet visszatessékelte még pár napig. Ez nem lep meg egyáltalán, elvégre LKCs is három napig született.
Lehet hogy a visszatessékelés két hétig tart, de ez a maximum.
Titkárnő: Természetesen elég, ha elektronikusan megkapom. (ő nem fogja elolvasni csak iktatni, tehát neki jön a 90 százalékos példány)
Rőtmalac: Amíg nincs itt az egész egyben kinyomtatva az orrom előtt, neki se állok olvasni. (Vigyázz, a titkárnőnek úgy add be, mintha 100 százalékos lenne!) Most megyek Rómába, csüssz.
Másodatyám: De ha kész van, itt is ki tudjuk nyomtatni...
Másodatyám nagyon udvarias, de természetesen neki is egészben kell a dolog, az orra alá. Különben egészen jól eldiskurálgattunk utána a kopt és arámi nyelvről, hogy melyik hieratikus és melyik nem... komolyan mondom, sajnálom hogy nekem már nincs munkahely a kéziratrészlegen. Kettőkor én is beülnék kávézni a hátsó terembe, vinnék magammal egy kis muzsikát valamelyik graduáléból amit a mellette levő hűtőszekrényből klimatizált teremből kapnék ki, desszert lenne mindenki szórakoztatására... csak úgy, mint a múltkor. Mikor is akart a szarka keveset...

Nincsenek megjegyzések: