Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. május 24., vasárnap

Lö fámm, avagy nem lehet elég korán kezdeni

Indulás a nagynénihez, míg én dolgozok egy kört. Hallom az udvarról:
- Tumikaa! Tumikaa! Eefedejtettük!
LKCs ez, ki más. Rohan vissza lélekszakadva a bejárati ajtóhoz. Jobb kezében pillangós táska, bal kezében Barbie.
- Szággát! Tumikát!
Mintha csak a rúzst felejtette volna ki a retikülből. Naná, sárga cumi nélkül nincs meg az outfit...

2015. május 21., csütörtök

Vajúdás

A kismamaság csak azzal járt anno, hogy délben kidőltem. Ha sikerült félbehajtanom a napot, rendszerint normálisnak nevezhettem azt, ami utána következett, vagyis a nap hátralevő részét.
1. De mikor KCs kibújt a tojásból, az első három hónap, amikor összevissza evett és főleg aludt, azt mondtam mikor alábbhagyta, soha többet!
2. LKCs bioritmusa az első naptól kezdve hihetetlen emberkímélő tempóban igazodott az enyémhez, ilyent én se láttam, de más se.
3. A diszi vajúdásba érkezett, ráadásul koraszülés lesz neki, ha tetszik, ha nem. Én meg az utóbbi időben, de főleg három napban olyan mentális és fizikai mélypontra kerültem, mintha most érkeztünk volna meg abba a fejezetbe, hogy akkor a gyerek összevissza eszik és alszik. Ja, persze, soha többet...
Már két napja nem megy a hajnalban kelés, sőt egyáltalán nem úgyhogy lábadoztam mert csak fél 7-kor keltem, ezenkívül ma 13 óra magaslatában frontostól meg diszistől úgy eldőltem, mint egy zsák. Ébresztővel, de mégiscsak sikerült aludnom 40 percet. Most éppen nem fáj a fejem, se a jobb felem nem fütyül (fül-szem-torok-taknyolás). Nemtom mire kenjem, legegyszerűbb az időjárásra, úgyhogy épp ideje volt 21-én egy májusi időjárásfélének.
Belebonyolódtam egy fejezetbe amit se lezárni nem tudok, se kibogzódni belőle. Egy másik és a konklúzió még hiányzik.
Egy hét múlva leadom. Már be is harangoztam. Kedden indulok. Köv. hétvégén másik kurzus, harmadik országban. Anyám.

2015. május 19., kedd

NLM-i foszlányok

1. Kint tombol a tombolnivaló. Remélem a házunknak van igazi villámhárítója. A panziónak biztos, de ez nem igazán oldja a problémát, remélem a biztosítékokat se, nana! A panzió kúpcserepecskéi ugyanis kb. félméterrel lennebb vannak, mint a házé. Ez teljesen hihetetlen: egyedül egy nagy, pardon kettő db. házban (Csőrikék már rég bubukálnak a nagyiéknál, mire lejárt a mai napom, már kilenc elmúlt sakkó... szóval előre meg volt szervezve), Kaktusz a StF-i cellámban mert holnap koncert, brrr.
Az égen gyönyörű koszorúban dübörgött a fényshow, el is felejtkeztem majdnem a beszedni való törülközőkről, de aztán eszembe jutottak ők is. Egészen északnyugatról délkeletig villámlott, gyönyörű volt. Most már kezd ideérni a hangja is.
...
2.
Közben meg eltévedtem a Szent Antal felé menet, de komolyan. Bementem egy szűk utcácskába hogy majd ott parkolok, aztán nem volt hol, hm, kerüljünk vissza a másik egyirányún, hoppá, ez mindenfelé kanyarog csak visszafelé nem, na akkor...öö.. szóval ez volt a Melegkút, igen, ki a villából, be a másik szárába, nahát, zsákutca lesz vagy mégse, aztán meg kibújtam a másik sarkon 50 méterre onnét, ahol jóhiszeműen behajtottam!
Ezekkel a topográfiai csőbehúzásokkal nemigen tudok mit kezdeni. Ott van a Tisza folyása, meg mindenféle hajdani mocsaras árokvonalak amiknek a nagyrésze már rég nincs meg, és ez a tipikus  tiszamenti parasztház és az ültetési rend. Mintha csak száz évvel visszamentem volna az időben. Hiába a jugóredőny és az ocsmány kaptafára döngölt vaskapuk tömkelege, ha behunyom a szemem, csak a körvonalait látom a sok földbedöngölt palántának, amik olyan szorosan lettek ültetve, hogy most felnőttkorukra már egymást szuszakolják, izé, férjekmáelénis! Mezőváros vagy sem, az összevissza görbe utcácskák még őrzik azt a valamit. Hogy jó vagy sem, fene tudja, de jólesett belebambulni, még akkor is, ha eltévedtem és elkéstem emiatt.
...
3. 
Tegnap próba után megköszönik a türelmet, és a darabot. Nekem. Aki tulajdonképpen lenyomtam torkukon a használati muzsikámat, mivel Jézus Szívének nincs semmilyen offertóriuma a kórusirodalomban s akkor kellett komponálni valamit... egyelőre nem érti senki sem, miért vagyok ÉN hálás nekik, hogy mi már most élőben kipróbálhatjuk a nyomtatásban még meg nem jelent dolgokat! hogy nem egy másik kórus fog anyázni, miután finalmente megjelent az, amin már nem lehet javítgatni.
Még ha nem is akarja senki se kiadni (van néhány rossz tapasztalatom, hogy még a befolyásos ember őszinte rajongása sem segít, na mindegy), én már most elvagyok azzal, hogy valaki énekli azt, amit kipottyantottam. Kaktusz szíve szerint templomi orgonista lenne, na én is pontosan az, amit most "hobbiból" csinálok: karvezető, kántorképzőn előadó, szabadfoglalkozású zeneszerző... mittudomén, valami ilyesmi.
...
4.
Mi van városon, ami nincs falun? Emberek, akik szeretnének mindig valami újat kipróbálni. Akiket minden érdekel. Urbs Zyntharew beata dicta pacis visio. Komolyan, néha nagyon város tud lenni ez a hely.

2015. május 16., szombat

Gregorián és sörök

Teljesen kiment a fejemből hogy május és Watou (és Leffe, de főleg Hommel. Szóval Belgium.) Két napja írtam Rőtmalacnak terjedelmesen, három csatolmánnyal hogy izé, újabb szakmai kompetenciacsőd, de már minden anyagot felforgattam és sehol egy utalás, hogy milyen ünnepi ranggal bírt egy közönséges évközi vasárnap. Napersze a középkorban, énnekem ugye nem a lefebriánusok jelentik a régi liturgiát, avec grand regret...
Háát... Három mail, mai keltezéssel, de más-más időpontban.
1: itt vagyo Watou. Nincs időm belenézni, de a vasárnapot mindig elnyomta valami szent ünnepe, bocsi, rengeteg a munka, képtelenség most válaszolnom, Rőtmalac
2: Szóval a vasárnap egyszerű, majdnem feria vagyis hétköznap, van egy salzburgi "örök-kalendárium", összesen három zöld vagyis évközi vasárnap van, a többit teljesen mellőzhetjük, a vasárnap, Rőtmalac (ezúttal csak a névjegye)
3: Egy szónak is száz a vége, megnéztemamit küldtél és természetsen három noktürn. Na ugye. Gyenge ez a vasárnap, vili hogy Úrnapja elnyomta, lásd az offíciumot. Üdv, Rőtmalac

Ha jobban belegondolunk, ma szombat, ő úgymond "delegálva" van, még ha az egyetemnek ez éppenséggel nem tetszik. Lehet, hogy ez a három mail Rőtmalac esete az okostelefonnal és a belga sörökkel, de azért mégis hiányozni fog, ha letettem már azt a kurva szigorlatot.

Madárfigyelő

Ezek a lelketlen verebek pedig járják a következő násztáncot, én meg egyszerűen ideges leszek. Túlteng az anyai ösztön, micsináljak.
Úgy látom, két fióka lett, a másik valószínű megerősödött és elhúzta a csíkot a páfrány mellől, mielőtt beindult volna a demolition cat. (Az egeret  nem bánom, randa szelektív vagyok, öko ide vagy oda). Mégiscsak jobb volt tavaly a rozsdafarkú család, ők legalább szépen énekeltek, pedig voltak vagy ötön. Őket is a macska purcantotta ki egy éjjel valamikor májusban, az egész fészekaljat...
Jól van, legyen ökológiai egyensúly meg minden, de idén tartunk utoljára verebet!!!

Macskamérleg

  • 1 egér
  • 1 verébgyerek, tegnapelőtt hagyta el a fészket
Nem elég hogy nem a mieink, nem lehet aludni tőlük, de még meg se eszik rendesen amit éjjelente összevadásznak. Ötkor végül kipattant az álom a szememből, s tessék, horror az udvaron.

2015. május 13., szerda

Nem tudom kiolvasni az írásomat

Csodálkoztam, mikor StF-ban a paleográfus kolléga nem tudta kihámozni, de most röhögve szégyellem magam. Én cetliztem be a könyvet, véletlenül ránézek, nahát: "zuerst után..." höö. Hogyhogy "legelőször" után?... aztán látom mikor jobban megnézem, hogy "zsinat után". Hja.
A betűszám és a töltelék legalább stimmel.

2015. május 12., kedd

Apja hóhányó

Ma bent volt a pszichológus az óvodában, mérte az iskolai érettséget. Hát, KCs nem könnyű eset, ezt elismerem. Magasról leibolyázza a komformista kérdéseket, ha untatják. Micsináljak??
A pszicholóhgus tesztelte a gyerekeket, na vajon mikkel? pl. hogy a szülők hol dolgoznak. Erre azt mondta KCs, hogy persze, apja dolgozik, ööö... mint pl. havat hány... anyja meg egyetemre jár. Azt is mondhatnám hogy 1-0, de akkor jött az a kérdés, hogy "és miért dolgoznak az emberek", mire bökkenő, de jaj, idealista KCs-válasz, hogy "hát, hogy örömet szerezzenek egymásnak". (Szerintem meg hülye a kérdés, sok másik társával egyetemben. Majd azt fogja rá mondani, mert muszáj. Pénzt keresni. Mittudomén, csak hogy tetsszen.).
Pszichológus néni beírta, hogy KCs egy naiv baba és egyelőre még alkalmatlan a dologra, de aztán mégiscsak kapunk papírt, hogy békén hagyjanak a fináncok. Legrosszabb esetben kétszer járja az elsőt, legjobb esetben pedig csak egyszer. Én se tudtam anno, hogy anyámék hol dolgoznak, azt meg pláne nem, hogy mi a foglalkozásuk. Még jó hogy ettől elkezdtem iskolába járni (még 10 évesen is csak kapiskáltam a dolgot, bár nem tudtam elképzelni hogy mi lehet az a technikum.)
Lehet hogy tényleg éretlen a gyerek, de hogy miért kellene hatévesen levetkőznünk az idealizmust, nem értem. A személyiséget az érettséggel én nem keverném ennyire, bár tény hogy csak pedagógusi végzettségem van, nix szakkompetencia. Hja.
Kérdés: navajon mennyivel lenne alkalmasabb egy év múlva ilyenkor ez a szórakozott Kaktusz-palánta, arra befizetnék.

2015. május 8., péntek

Hipp-hopp, ott legyek ahol... lejárt, no.

Túlvagyok egy blaszfémikus egyházzenei koncerten (nagyheti anyag húsvéti időben, brr, felállt az összes egyházzenész szőröm tőle), egy rettenetes "Klassenabenden" (Vörösróka diákjai átkutyagolnak és átbotladoznak az orgonaműveken, brr, a zenész hajamból kimegy a dauer, a nem zenész hajam meg begöndörödik, mintha konnektorba nyúltam volna), temetropolisi cipőszaggató utcai kövezéstől amit odaát csak sántier címszó alatt működ, de ami a legfontosabb,
lejárt az előadásom, a Kaktuszé is, és végre itthon vagyunk a nagy laposban, a szomszéd hátul palántál és gyomlál, szent a béke és békésen várt a diszi, micsoda megkönnyebbülés most visszamászni a nagy graduáléba (új fejezetet kezdtem ami még nem büdös, naná).
Huhh. Ili jesi lav, ili nesi (vagy oroszlán vagy, vagy nem) dörmögi rácul az üvegről. Hát mi tagadás, vagy egy csepp aszcendens a dologban...

2015. május 3., vasárnap

Jaj-jaj, azok a doktorik...

Megjött a temetropolisi konferencia programfüzete. Pdf-ben, hogy az ember semmit se tudjon vele kezdeni. Merthogy Dr. Vörösróka ezúttal is hihetetlenül teljesített, mondjuk úgy, hogy magasról lekapta a citromdíjat az üveghegy tetejéről...
A fia és a Dr. lánya nevét se írja jól (hm... két kisgyerekkel kissé hamarnak találom a leányzó doktoriját, tekintve hogy ezelőtt két évvel még csak doktorándusz se volt), hát akkor csodálkozom, hogy Kaktuszból László lett (bár személyesen ismeri, bakker)???
Ezek a doktorik erősen fájdalmasan hatnak: elment minden humorérzékem, mostanra meg végképp igen, hogy fél éve hajnalban kelek, és 2011 óta nem lazsálok és csak egyszer voltam ez idő alatt terhes - igen, szültem is, de ahogy lejárt a horrrorisztikus terhesség, egyből beálltam a ringbe, még ha költöztünk is, tehát össz egy éves munkakiesés, és kiköpöm a belem, de akkor is meglesz!
Nem akarom én megaszondani, de nagyon piszkálja azt az oroszlán-aszcendens torkomat. És még azt se mondhatom hogy nevetséges az ingyencirkusz. Marha sok pénzbe kerülhet a doktori egy olyannak, aki a múltkori konf alkalmából kb. olyan stílusban válaszolt a dolgaimra (elírtak egy csomó mindent velem kapcs, és csak jeleztem hogy át kellene javítani), nebasszadmá, kicsire nem adunk!
"So fucking special.." nebasszadmá kisanyám. Réjdióhed. Junóu. Kicsire nem adunk.

2015. május 1., péntek

Komplex kicsi Csőrike

Asztrológus baratinám, aki különben szabadfoglalkozású költő, szobrász, festő.. ehh, whatever, mondá, hogy a KCs lova igencsak hasonlít a bécsi fantasztikus realizmus termékeire, sőt, a gyerek felnőtt módra fabrikálja a lovakat, unikornisokat és társait. És igazából meglehetőst érződne rajta Arik Brauer hatása ha majd megnő csak úgy tovább, nahát, nahát, csak kapkodtam a levegőt. Ma megnéztem Arik Brauert, többek közt ezt,
és ezt,

mitesmongyak, falu vagyok én ehhez. Mondám, szerintem Hundertwasser túl színes, de őszintén, nem repülő spermákra és baszakodó fantáziaállatokra számítottam...

2015. április 29., szerda

Katz´n

Stü is.
Host die Katz´n g´hört?
Dass de Viacha imma raf`n miassn
in da finstan Nocht,
wenn olle schlof`n wull`n.
Deppate Katz`n!
...........
Csend va.
Hallod-de a macskákat?
Hogy azok a marháknak mindig
...... niuk kell, a sötét éccakában,
mikor mindenki aludni akar.
Hülye macskák!

Szerezte Söklin túl R.M. aki nem én vagyok. De azért büszke vagyok, hogy értem a szöveget, jeee...
Hogy eltalálta a lényeget, basszus. Legalább neki nem tetézte a dolgot - a velencei kakasa.

2015. április 28., kedd

Levakarhatatlan szomszédság

Kirúgták a karintiait a másik házból. Na, hová tették a nővérkék? Hát a velem szembenlévő szobába!
Volt műsor ma délután, mert LKCs nem akart elaludni, vlsz. a front miatt. Ordított vagy tíz percet, de azt intenzíven.
Szeressük, egymást, gyerekek...