Compendium vitae meae, vagyis íme, íróasztalom teteje maga a büdös valóság, kockákban, katt:
- a befejezetlen zsíroskenyér, mert a hátam mögött épp akkor jött egy nyürr-nyürr
- a diszi első kötetébe való kottapélda ami félig sincs még leírva végleges formájában, alóla kilátszik Rőtmalac piros piszkája ahol át kellene javítanom a dolgot
- az Euthyrox arra emlékeztet hogy nem lesz időm laborba menni még legalább egy hónapig, hogy megnézze valaki a pajzsmirigyem TPO-szintjét
- két fehér anyagdarab aszongya, levágtál a nadrágod száráról minket és mikor és micsinálsz velünk, rákontráz felette a hasonló sorsú khaki színű csík, amit a másik torzó rövidnadrágtól eresztettek
- közben belóg a sárga USB ceruza tele diszivel és az aktuális munka rémével - hiába dolgozom egész nonstop hogy egyikféle munkák közt másikfélékkel "lazítok" - HATÁRIDŐ, HATÁRIDŐ!! Tandíj?! Újabb félév?! Gyerekek?!
- a két nagyobbik gyerek kényszerszabadsága a nagyiéknál meg tényszerűen kalapálja bele mazochista agyamba a nemvagyjóanya nemvagyjóanya kezdetű fülbebogarat.






