Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2019. szeptember 23., hétfő

Forró drótok

Holnap irány StF és újdonsült barátom, a teológiaegyetem. Szerda de. lesz:
  • 1 találka egykori liturgika-profommal
  • 1 találka az asszisztensével
  • 1 találka a könyvtárral.
Forró drótok után végre világossá vált, mit is kérnek liturgikából ahajt a másik székes egyetemen. Vizsgabizottság elnöke olyan gyorsan írt választ, ahogyan utána én eldöntöttem, hogy akkor most felmegyek. Ha nem írt volna előtte kedves profom (akinek a levelét büdösül felhasználtam a vizsgabizottsághoz), még most se érteném, mi a fészkes fenét várnak el tőlem. Ezt a megkönnyebbülést.... pedig hol van még a készülés rá!... Bajormedvét ezúttal hagytam a fenébe, a kiadójával együtt. Meg a korrektúrákat is, a másik oldalon. Két napig színét ne lássam egyiknek se! Majd jól megszívom, de mivel klónozásból még 0 vagyok, ezúttal ezt a vasat kell ütni. Supp-supp!

2019. szeptember 20., péntek

Át a kapun, mifelénk

Tegnap íccaka megérkezett egy világoskék autóval két narancssárga ruhás szerzetes tanító, de nem egészen Indiából: az egyik horvát, másik szlovén anyanyelvű, egymással meg angolul társalognak, mert a szlovén hapi túl fiatal a vajmiközös júgómúlthoz. A panzióban azóta még csak Kaktusz járt, vécépapírt vinni és fűtőtesteket állítgatni, de menekült is kifelé a füstölőpálcikák szagától. Hát én még nem jártam azóta, hogy megágyaztam nekik két külön szobába, merthogy kéremszépen, reggelit nem kérnek, egész nap odavannak. Ez nekem pont megfelel, nekem pálcika helyett inkább lámpicsek, de lényeg hogy én is odalennék a munkámba nyakig, csoda hogy nem találkoztam még velük?
Ma délelőtt úgy mentek elfelé, hogy megint nem láttam őket, ebből kifolyólag szerencsésen kizárták az iskolából hazajövő csőrikémet. Ebből a kapunyitásból minálunk mindig valami kaland lesz. Alig pár hete, hogy karizmatikus papbácsink (aki mellesleg futballjátékos), miután vacakolt egy ideig azzal a kulccsal, 6.50-kor kimászott, hogy odaérjen a vasárnapi hetes misére. Elsőském pedig, aki élelmesebb fajtából való, igenis nem pánikolt be ma a kapu előtt, hanem felnézett a naagy szemeivel a szomszéd erkélyére. Szomszéd anyuka pedig készségesen telefonon jelezte, néé, itt a gyermek, be akarna menni. Ebből a kapuból eccő robbantott kapu lesz.

2019. szeptember 19., csütörtök

Törvényszéki gondviselés

Ez az a nap, ami már hónapok óta be van táblázva, reggeltől ki tudja meddig ülök egy tárgyaláson, ahová... khm-khm... beidéztek, tényleg, hivatalosan, mint román fordítót, izé.
A reggeli műszak ordítóan megnyúlott vala s ezért a mosogatógépet csak 8.50-re sikerült bepakolnom. Beee is karikáztam a tárgyalásra - pontosan 9.05-re. (Az átjárón éppen akkor akart átmenni egy bácsika. Vesztére, mert csak kikerülni volt időm.) Közben eszembe jutott, hogy ez bizonyosan nem egy koncert, de hess-hess, talán nélkülem el se kezdik, megisszák még a kávét oszt valahogy úgy ebben a Balkániában. Hát, ahogy befordulok a folyosóra, éppen hallom a nevemet! sitty-beslissz, na ennyire volt időm. Kívül pókerarc (vagyok én színpadon eleget), de azért elröhögtem magamban, mennyire nem tudom komolyan venni már én ezeket a lefosott és mindenekelőtt fontos ábrázatokat. HOGY kiderüljön: a román fél csak ügyvédet küldött, nem is kell most jelen lennem!... csak amíg megbeszéljük, hogy nem vagyok jelen. A telefonszámom nem volt leírva szegényeknek. Hejj, Fontos Ábrázatok, pedig a másik ügyész bizony leírta, már fél évvel ezelőtt. Milyen jó, hogy együtt dolgoztok. Ezt ugye megtartom magamnak, diszkrét mosolyommal és párfümömmel kivitorlázok, aztán gyí hazafelé, még jó, hogy most bele tudok ugrani a korrektúrákba. Végülis nekem ez a komoly munka, sőt, agyrém, hátha a következő hetekben vége lesz legalább az egyiknek a három párhuzamos görcsből. Ti meg csak tárgyaljatok szépen.

2019. szeptember 18., szerda

Újbarakva

Elmentem 2x buszon éjszakázni nagy Bajorországba, hogy a bukszám is elveszítsem, de aztán megkerüljön, rohangáltam kb. 2 óra hosszat a nagy hátizsákkal hátul+kicsivel elöl, amitől rendesen meghúztam a lábam.... öööö....
...A dolog lényege mégis az, hogy bár a kutatásom lúdfing, de a gregorián interpretáció (ének és vezénylés) terén igencsak élmezőnyben vagyok, lepipálva még a kövérbukszájú előadóművészeket is. Én, kérem szépen, csak dugikonzultációra mentem egy nagy és neves profhoz, aki szerencsére nincs benne a vizsgabizottságban, de abszolút mindenkit ismer onnét, gyengéikkel egyetemben, és valamiért preferál engem. Nem csak egynapos privatissimumot kaptam, hanem vacsorára hívott, kifizette a hotelszobámat gálánsan, hogy ne vegyem észre a nagy csóróságomban meg hasonlók. Szóval amiket mondott, még emésztgetnem kell, meg főleg becsomagolni a tudományomat, ha sikerrel akarok járni azon a megveszett versenyvizsgán (hogy tényleg siker lesz-e, azt nem tudom, de a kezdő hozzállásról van itt szó, tehát nem mindegy).
Mivel segíts magadon s az Isten is megsegít, kicsaptam a háromnapos kaktuszi koszt és rendetlenséget a szobámból (ilyenkor a gróf úr beköltözik az egyszemélyes palotámba, de mikor visszajövök, akkor bizony báj-báj, orvoá...), ma reggeltől beindítottam a koránkelő programot, durr, hogy 3 hétig nem is fog javulni, csak a még korábbikfelé. Lássuk, mi lesz.

2019. szeptember 5., csütörtök

A kiváltó ok

Ma Kaktusz olyat csinált, amire más beadná a válópert, de én úgy vagyok ezzel, hogy én nem válok, mert az gyengéknek való.
Volt egy összetűzés a mindennapi körül s amikor azt találtam felhozni, hogy a hozzáállásával keresztbetöri a mindennemű szakmai fejlődésemet, valamint hogy valaha is állást találjak/fabrikáljak magamnak, azt mondta, hogy:
Ha valamit el akarsz érni szalmailag, akkor hagyod az egészet a fenébe és elmész egy hónapra tanulni a versenyvizsgádra. Leszarod az embereket és kész.
Az "egészet" lefordítva háztartás és más szarás, de főleg elsős gyerek, ötödikes gyerek és kiscsoportos gyerek. És anyósom, aki fél lábbal éppen most esett a sírba, de még az orvosok se tudják, hogy mennyire mélyre és hogy mitől botlott meg.
Szóval ha embertelen ember leszek (Kaktusz se fog ezekkel az "emberekkel" foglalkozni, ez az általános nézet), akkor minden jó lesz. Szerintem meg nem lesz jó, és az az én egyik nagy értékem emberileg (ha szabad ilyen irányba fényeznem magam), hogy szoktam más emberekre gondolni. Ha éppenséggel anya vagyok, vagy ha nem. Egyszóval humánusnak érzem magam és szerintem így van ez helyén, ha gondolok a túlvilágra, ha nem.
Ő túlnyomó arányban akkor se csinálja az elvileg közös dolgokat, mikor itt vagyok. A koncertre való készülés pedig nem szokott rokonságban lenni ezekkel a kacatokkal, mint környezetem iránti részvét és hasonlók... Micsoda pech, mondom én! de hát ez van. Egyelőre jövő hétvégén a Nürnbergbe tartó buszozás és általában a négy nap alatt, amit erre a privatissimumra irányoztam elő, megpróbálok tanulni. Aztán a következő utazás már október elején a vizsgáé lesz. Majd meglátjuk, mit akar az Úr: miért nyerem meg; valamint miért nem nyerem meg. Itt más opció nincs. Legalább csak kétfelé kell kecetelni, hajjahajj, sö máris megkönnyebbülék...

2019. szeptember 3., kedd

Gergelynap

Gergelyezés. Nyomorú tanítógyűjtöge. Rendszerezés. Munkatempi. Nem tempó, tempi. Többes szám. Több nyelv. Több ütem. Niksz kakofón beütés. Egyelőre tízen imádkoznak az iskolakezdésünkért és más napi nyavalyámért, ami koloncként ül a nyakamon kb. decemberig. Köszi, nagyon rendesek vagytok. Szép nyugodtan megyek a szuperszonikus pályámon, ahogy egyszerre több dolog történik a világban. Egyszerre, nem egymásnak menve potyognak a csillagok. Egy szép akkord ég valamerre elfelé, felbontásban akkor is, ha egyszerre szólnak a hangok. Menni fog ez. Igenis, én elkezdtem a nótát. Szóltam, hejj.

2019. augusztus 27., kedd

Körhinta

Forgás, forgás, de pörögni már nem nagyon akarok.
Az augusztust inkább két nagyon eltérő spirituális emberke ittléte tette olyanná, mint amilyen a tavalyi augusztus nem volt. Az egyik egy francia csavargó volt, Kiskőrös után poroszkált mezítláb az úton. Felvettem, mert éppen egy balkáni útra készült. Majdnem az egész világot bejárta és egy nap alatt megtanította a csőrikéimet mandalát rajzolni. Szabad kézzel. Volt egy kicsi hátizsákja, egy pár cipője, alig-motyókája. Négy hónapig Nepálban lakott sátorban, de az ágyát odadta valakinek. Párizsból indult úgy, hogy soha nem járt a Notre Dame-ban. Indonéziában, vagy hol, buddhista lett. Füstölőszag terjengett minden zsebéből és meghajolt a kápolnánkban Krisztus előtt. Fantasztikus egy figura volt. Kaktusz két nap múlva elvitte a román határra, mialatt imádkozott érte, hogy senki ne verje szét téglával a fejét... De egy hét múlva írt egy mailt, hogy életben van sőt, talált Temesváron önkéntes munkát, és milyen szuper az a hely, meg úgy egyáltalán, éppen indul tovább. Nagyon megszerettük és még mindig hiányzik kicsit.
A másik is egy fiatal muki, egy karizmatikus pap volt, aki szabadon mantrázott az emberekkel tele kápolnánkban. Na őt se lehet egyhamar elfelejteni. Valahogy Kaktusz ráakadt a neten és elvállalta, hogy eljön ide hozzánk.
Csak bírjuk ki ezt a tanévet. Majd sűrűn gondolunk a vendégeinkre, meg a Szentlélekre.


2019. július 23., kedd

Darálnivaló

Kedves Hűséges Olvasóim,
biztosan van ilyen, amiért köszönöm-köszönöm-köszönöm, hogy még nem hagytatok itt teljesen magamnak, szóval
bátorkodnék megjegyezni hogy a nagy kuli után egyszerre kisebb kulik csaptak rám hirtelen az éterből, sőt, még a korrektor csajszit is utolértem Olaszországban (no nem élőben, csak amolyan vacapposan), szóval kötetszerkesztés kapott egy újabb löketet, de már ideje is, másképpen lehúzom magam a szerzők előtt, khm-khm....
Volt hétvégén gyósangyósan egy ámerikai de előtte idevaló orgonista a panzióban, etetni-itatni-muzsikáltatni feleségestül aki ferdeszemű ámerikai csaj, tiszta hús minden oldalról, amúgy dekoratív de mikor beléptem vele a templomba, kicsit máshová néztem, izé, kivágva-felvágva minden iránybul, tejóég ez így jár misére odahaza, aztán szerb vendéglő, rumli eltakarítás, ja és közben vagy húsz kiló barack befőzni, ezért a vacsora egy részét kavargatással töltöttem, a visszerem tegnaptól már jojó üzemmódban van, de ma felpóckoltam mindet a szembeszékre, mielőtt gondosan kikészítettem nyolc könyvet, ebből csináltam meg a jövő csütörtöki zsolit, mert a konfin én is be vagyok osztva, mosás-teregetés, na meg mosogatás (utóbbi igencsak kéne, mert hirtelenjében csak levesestányérok maradtak, evőeszközök és csészék nélkül).... végre, meglett a zsoli, tervezet elküldve, 6 oldal szöveggel, kottával, szép szájbarágósan, ahogy én szeretem kiadni a kezembül... bül-bül, na itt aztán lassan elkap a lefolyó áradata, inkább megyek, megeszek egy szelet dinnyét. Levesestányérban pont jó lesz.

2019. július 14., vasárnap

Üzemmód. Váltás.

Ma még nem merem elküldeni, inkább alszom rá egyet s hajnalban, szépen, összeszedetten, mire elkezdenék a munkát odaát, kényelmesen megleszek a csomagolással es. Kb. félórája nyomtam meg az utolsó "mentés" parancsot, aztán gondosan (fenét, epés "nna"... "nna"... "nnehh" és hasonlók kíséretében) bezártam mindent, bekapcsoltam a Rock rádiót és gondoltam, imhol lazítok cseppecskét, elvégre a garanciám letörőben, a gépnek - aki az én agyam - ezután is működnie kéne, most még nem tenném szemétdombra... na, ilyenek.
Hát akkor kicsit körbenézek a neten, és... egy tiszta magyar szövegben a Bélát automatikusan Bédának olvasom! HÖÖÖ?!... Tűzőgép mint Tiszteletreméltó Bédaaa?!.... nincs más megoldás, a napokban le fogom redukálni a latint a napi éneklés szintjére. Én egy darabig bizony semmit nem olvasok ezen a nyelven, a Zárgyélusát neki! Majd ha nagyon öreg leszek, beiratkozom teológiára.
De MOST:
It Rocks! Finally. YEAH. :-D

2019. július 12., péntek

Folytatódnak kalandjaim Teológiában

A lantot még mindig nem tettem le, kérem szépen, sőt, most már igazán nekiduráltam magam, hogy én aztán megoldom a gordiuszi fityfenéket, ide nekem azt a csatahajót.
Minekutána diplomáciám csúcsára hágtam - ilyen ügyesen még eddig soha nem másztam ki a galibából, mint ezzel a határidős munka határidejének a kétszeri eltolásával -, közbenjárva a készülő könyvemért, a vonal túlsó végén is egyeztettem egy képzeletbeli bőrszivar bécsi tulajdonosával, aki maga A Kiadó. És Fia. Huhh.
Jelentem, kibuheráltam az énekelt részekből szerketált listáimat, sőt, a napokban még a zsoltárokat és episztulákat is kivégeztem és ezzel nagyon büszke vagyok magamra, mert ilyesmit csak azok tudnak csinálni, akik teológiát végeztek (öndicséret helye vót... piha, piha...). Merthogy hiányosak voltak a listák és beazonosítani egyenként őket olyan segédanyagokkal, amik maguk is hiányosak, nem piskóta. Ez az első eset, hogy valami nagyon keményet kell megoldanom, egyedül, tanár nélkül. Ma reggelre virradóra az jutott eszembe, mit is szokik csinálni Rőtmalac ilyen és hasonló helyzetekben?... Belemászik a csatornába, ha az a béka kell neki. Mert olyan aztán nincs, hogy ne tudjam kiszedni ebben a modern világban azt a használható kiadványt, amiben benne lesznek a referenciáim, amik nélkül nem tudom befejezni a munkát!... És meg is találtam reggel 6-kor valami ámerikai (!) domonkos misszáléban mindazt, ami nekem kellett, a kuka Missale Romanum (1570) hiányában (most megint nem lehet megkapni!) sőt, ez a domonkos kütyü középkoriii (EEEEmber!...), alig változtatott Trident rajta, ráadásul angol-latin és telistele az áhított referenciákkal.... Le is hoppoltam a netről rögvest, hiszen jobb, mint a MR. Valóban egy pompás pdf-nek bizonyult, misével kapcsolatosan nagy haszonnal klikkelhettem minden irányba.
NA DE. Mindig van egy na de, ugyebár.... úgy nézem, ez csak a bemelegítő volt a homíliákhoz, szermókhoz és históriákhoz. Ez lesz a legutolsó listám, amin ezek vannak. Ma már írnom kellett latinbuzi ismerősömnek - aki amúgy szintén felkukorékolni szokik -, akitől kaptam durrantós adatbázisokat, még jó hogy értek valamennyire olaszul (is). Ez aztán nagy falatnak néz ki, patrológia a legkeményebb fajtából. Hátha elég izmos vagyok hozzá, lássuk. Felgyürk.... kész... rajt!
(Majd ha nem leszek nyudgíjas, de úgymond nyugdíjas éveimbe érkezem, ejszen elvégzem én azt a teológiát.... Hess, kósza gondolat!)

2019. július 4., csütörtök

Vidámpark

Lassan lejár a hetem StF-ben. Ma igazán vidámparkos nap volt. Hahaha. A vidámpark kérem szépen, úgy nézett ki, hogy délelőtt Bajormedve a munkámat, vagyis a pluszmunkát, amit - állítólag - ikszedik magyarázatára is, potyára megcsináltam, tartva a stílusát, megalázó módon legyúrta a lefolyón. A megcsinált, eleve szükséges munkát persze nem kritizálta. Konkrétan: egy excel-táblázat egyik oszlopában lett volna dolgom, én pedig négy oszlopban végeztem el a munkát (és ezzel az övékét is). Nem fér a fejembe, érted, höhöhö. A te potyára kidobott munkád, höhöhö. Engem nem izgat, érted, ez a tiéd volt. Micsoda ez a megjegyzés itt?.... Hogy egy műfaaaj? miféle műfaj? hát az németül nincs is, hanem ez incipit, érted, incipit. Érted-é?.... (Persze hogy értem, te idióta. Liber ordinariusban természetesen csak incipitben vannak a műfajok. De köcsög, te barom, te legalja.)
Naszóval, nem egy ember futamodott már meg a közeléből jó messzire. Én persze ilyenkor nem rendelkezhetek se önérzettel, se hasonlókkal, szépen meghallgattam, néz most teljesen hülyének vagy sem, ő dolga, aztán legyűrve a gombócomat, úgy döntöttem, iszom az indiai csajnál még egy kávét az emeleten, elvégre még korán van, és különben sem hordok magamnál pálinkát. Felcaplattam a bekapcsolt számítógéppel a cafeteriába, aztán leültem egy semleges sarokban. Jöttek-mettek az emberek, senki nem foglalkozott velem, milyen jól esett hogy nem rúg belém egy ökör sem. Iszogattam a kávét, bogyózgattam a zsoltárokat a táblázatban. Aztán egyszerre csak ismerős hang jött jobbról a fülembe: nahát, ez a liturgika tanárom a kúglitrugyiról! el se hiszem, egy ismerős prof! Ahogy megfordult azzal az apácával, akit nem ismerek, le is akasztott rendesen:
Nahát! CSŐRIKEEE!... személyesen! hallottam híredet, mész Bécsbe a versenyvizsgára! hűha! és most mi szél hozott ide hozzánk, a teológia tanszékre?... tudod ám, hogy drukkolunk neked?...
Na, ekkorra már az összes odaténfergett pofa tátott szájjal fordult felém a semleges sarokba, ahová a szakmai fröccs után bebújtam. Ezt nevezem én vidámparknak. Egy nap leforgása alatt tótágast állni. :-)

2019. július 3., szerda

Holdkóros Csőrike

Liturgika. Patrisztika. Teológia.
Igazából nagyon izgalmas, csak persze mikor komprimáltan kapod a többéves adagot, úgy hogy inkább kicsit érintőleges a te szakterületeddel mint igazándiból, kicsit-kicsit. Jojózik a fejed, na.
Minden szép és jó, csak nehéz az agymunkázás, mert az alvás egyelőre még várat magára. Balról a középső csőrike bokszolja az oldalamat, fejemnél ma éjjel már nem horkolt a legkisebbik, igazából javulna a helyzet. DE.
A szomszédban egy júgóbagoly fehérnép lakik, olyan kómás vagyok hogy még nem fogtam fel íccaka mikor felkölt azzal az idióta telefonálásával, horvátul, szerbül, bosnyákul vagy mi a kín nyelven dumál az erkélyen, fél éjjelen át, ma reggelre már készen állt a pszeudómondatom szerbül: Tisztelt asszonyom, mi éjjel aludni szoktunk. Tisztelettel, Szomszédasszony (.......pííííííí...... ez is készen áll, kérem szépen, s ha nem értené, úgy tekerném tovább németül, hogy egy szál haj nem maradna a fején. De reggelre már se híre, se hamva, ezért is nem monologizálok befelé a belső udvarra én semmit.)
Az indiai csaj igazán kedvesen társalog velem a kávézóban, de ma kettőkor majdnem ráborultam kávéstól szunyálni egyet Alexandriai Kelemenre. Vagy az Lyon-i Irenéusz volt?....

2019. július 1., hétfő

Signum temporis

Szombat estére teljesen kipurcant az ambícióm, minekutána egész napot átdolgozva nemhogy leapadtak volna a verzikulusok, hanem szembeduvadt - még - 800 zsoltáridézet, számozatlanul, rendszerezetlenül, egy nagy bolyba csomagolva, egyenest a pofámba. S minekutána a 150 zsoltár kétféle számozással létezik, Vulgata és Septuaginta szerint, az antifónákkal meg átlag 250-400 volt a napi elvégezhető penzumom, én ekkor, 19 óra magaslatában beadtam az unalmast. Előtte még utolsó agyi erőmmel megírtam részletesen Bajormedvének, hogy a június 30, mint olyan, JUST FORGET IT. Azt később realizáltam, hogy sehová nem írtam sajnálomot meg hasonlókat, csak azt, hogy ez a helyzet, bmeg, én pörgök a fejemen, mint rajzszeg, kérek szépen ötletet, quo vadis meg izé, ember ennél többet nem dolgozhat, remélem világos.
Ezután pedig eltemettem az egészet, hogy agyő, most már befellegzett Csőrikének, oda a publikáció... Mi marad ezenkívül?... a kicsi Csőrikék. Meg a ház rumlija, meg az életem darabokban, egy olyan én amire ezelőtt hónapokkal rávertem egy kalapáccsal. Majd kiderül, mi lesz, és ezzel most nem foglalkozom egészen addig, amíg nem látom, merre és hogyan. Lecsutakoltam az ifjúságot, vacsoráztunk, lefeküdtünk, elvégre másnap indulni kellett StF-ba.
Reggel templombúcsú, valahogy bepakoltunk, egy hányással abszolváltuk az utat. Hihetetlen epés mozdulat volt az "előesti", ahogy kikapcsolám a 4.15-ös ébresztőt. Hónapok után nekem is kijár egy vasárnap reggel. A mise úgyis csak 9.30-kor kezdődött.
Most meg itt vagyok a teológiai tanszéken és tanulok az októberi versenyvizsgámra. Holnap pedig beugrom a számítógépes mukihoz, elvégre ő is StF-ban van. (Nohát!) Kíváncsi a sok bakira, amivel szembementem a munkám alatt, és hajlandó megcsinálni a számítógépes utómunkát július 20-ig. Halleluja. Egyszóval a Nagy Főnök mennyeien rendezi a dolgaimat, ezért kár lett volna külön idegeskedni.

Ezen a padon úgyis azt írja: SIGNUM TEMPORIS. Én is az idő jegyében gondoltam a dolgaimat. Amúgy persze imádom a könyvtárazást, de éjjel értünk ide, utána meg alig aludtam valamit, középső Csőrike is bokszolta álmában a vállamat és aligocska-alvás után már felkukurikú, jobbról-balról. Egy óra patrisztika után kiültem az udvarra. Holnap jobb lesz. Ki kell aludnom magam, basszus.