Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2019. október 15., kedd

Hajnali műszak vége

Hm. Éppen elküldtem az első 3 oldalt a korrektornak. Azt, amelyiket megváltoztattam a diszihez képest. Na nem mind ma, mert kocsmában is dolgoztam pl. a tegnap reggel, mert nem jött senki és még volt ereje a gépemnek, ilyenek.
Szóval ennek most akkor nagyon örülök.
(A szarkapiszka a 80 másik oldalban van. De mivel erre egyedül is képes vagyok, hétvégéig hamupipőkés üzemmódban hátha megleszek. Átbogarászni a referenciaszámokat amik megváltoztak a diszihez képest. Átbogarászni a lábjegyzeteket. Hááát... bagatell. Biztosan az, maradjunk ennyiben.)
Minnyá jönnek a mesterek kipakolni a fűtőházat, csak még előtte óvoda. Juhu.

2019. október 13., vasárnap

Ez a hét

Most már csak össze kell darálnom a diszit, valamint begyúrnom egy szép ggömböcskébe, amit leadok a kiadónak.
Valamint másik oldalon véglegesíteni a kötet utolsó német korrektúráit, ami szerencsére még nem jött meg (a diszinek okt. 20-a a határideje, ezt sajnos már nem lehet túllépni...)
Háát... 3 óra alatt sikerült a darálnivaló nagyját összekészítenem. Holnap viszont véglegesítenem kell az előszót, hanem esélyem sincs, hogy a korrektorom visszaküldi időben.
A kibővített hetem így nézett ki:
1. csüt-vas: Szeged
2. vas-ke: Bécs
3. szer- NLM
4. csüt: Szeged
5. pén-vas: Schwanberg
Most éppen a 6: vas-hét: Nürnberg-Szeged. Éppen Prágában várom a csatlakozást. Majdnem elhánytam magam a 3,5 óra alatt, mert a mögöttem levő ülésen az a nő módszeresen fújta magát valami elviselhetetlen és erős parfümmel. Szóval ezért a kibírhatatlan akcióért (még élek, bakker...) jutalomként vettem magamnak egy sört.
Holnap beülök reggel egy kávézóba és meglátom, hogy pofozom ki a diszi előszavát. Hazámfiai buszán utazva ez nem biztos hogy sikerülni fog, de majd meglátjuk. Egyelőre van 70 oldalnyi szövegem, de még kell nyesegetni, hogy jó legyen. Most nem a szófosásra kell hajtani, hanem a komprimáltan minden elmondunkra. Jáááj.
Kicsit hosszú volt ez a hét, na. Haza akarok már menni.

2019. október 9., szerda

A következő

Kicsit sok van most egyszerre, legjobban klónozni kéne engemet, hogy mindent beleszuszakoljak ebbe a hétbe, ami desőt nem járt még le. De, igyekszem, ahogy tőlem telik.
Nagy dög vizsgámat gyönyörűen teljesítettem ahhoz képest, hogy 3 nap alatt benyomtam magamba 3 hónapnyi készülést. Sőt, meg is dicsértek itt-ott, de ilyenekre most nincs idő (nem úgy, mint az osztrák bürokráciának: Warten Sie, bitte!....), mert holnap konferencia és még meg kell írni az előadásomat. Szerencsére az éjjel Münchenből megjött a pdf. Este 8-kor állt neki odaát önzetlen kollégám a szkennelésnek, 23.18-kor már abszolválta a dolgot, és ma van összehasonlító anyagom, egy 1879-es pécsi halottas énekeskönyv németül, az én kántorkönyvem 1894-ből magyarul, halleluja, éljen. Most már csak össze kell vakarnom a hozzávalókat egy szalonképes pralinéba, amit holnap ezüsttálcán tálalok. Uzsgyé!

2019. szeptember 29., vasárnap

Latinbuzi Lektor Dzsónátá. Avagy maradjunk az olaszoknál

Mi sem jellemzi jobban, hogy milyen vagyok, mint:
Találtam egy bombajó írást attól a kopasz olasz szermós hapektől, aki szervezte Pesten azt a múltkori konfit. Egészen felvillanyozott az a dantés beütésű böjti szermó (prédikációféle, na) pietrói elemzése (ez a hapi neve), meg egyáltalán. Az "approach". Ehhez biztosan jobb, ha olasznak születik az ember. De K-Európában él. Igaz, olaszul írta azt az izét, de most, hogy Bajormedvét és a Bőrszivaras Kiadót kell kielégítenem, a napi latinba busásan bekeverednek más nyelvek, sőt, összevissza keverednek már a reggeli műszak (beginning at five o'clock) hosszúra kitolása folytán. Borrzalmas. Huebner barokkos mondatait látom viszont az LO-ból az agyamban.... De akkor is meglesz a munka, még máma! És visszaküldöm Latinbuzi Lektor Dzsónátának. (Ő is olasz! mindenki kedvence, trottyos farmerben, zsíros zakóban, kopaszodón és vastag szemüveggel, áááá, látni kellene, ahogy kiáll, és bekaszál minden babért egy középkori konfin. Würzburgban végzett, azóta se tud rendesen németül, de latinul mindenkit a zsebébe dug. Abba, a zsírosba.) Az első 3 oldal lektorálása után eufóriában úsztam, végre valaki, aki hozzáértően kezeli az LO-t. Aztán az 5. oldaltól kezdve igencsak felpörgettem az éber szimatomat. LLDZs, maradjunk az abbreviátusánál, buzgóságában olyasmiket javított át, amitől Huebner decanus seccoviensis, az LO írója forogni kezdett. Igen, pont ott. Úgyhogy: Ha rajta lesz a lektorkám neve a belső oldalon, ha nem, ezeket az állásokat buzilistába szerkesztve kapja vissza, és nem engedem be a hibáit a kiadásomba. De bizony mondom, megiszok vele egy nagy sört, s azt is tudom, hogy hetedikén fogom leakasztani ehhez. Elvégre Bécsben él!... És aznap már nem kell vezetnem. Az utóbbi 2 hét alatt 3 országban voltam, most se lesz másképp, de legalább nem leszek ezúttal kamionsofőr.

2019. szeptember 23., hétfő

Forró drótok

Holnap irány StF és újdonsült barátom, a teológiaegyetem. Szerda de. lesz:
  • 1 találka egykori liturgika-profommal
  • 1 találka az asszisztensével
  • 1 találka a könyvtárral.
Forró drótok után végre világossá vált, mit is kérnek liturgikából ahajt a másik székes egyetemen. Vizsgabizottság elnöke olyan gyorsan írt választ, ahogyan utána én eldöntöttem, hogy akkor most felmegyek. Ha nem írt volna előtte kedves profom (akinek a levelét büdösül felhasználtam a vizsgabizottsághoz), még most se érteném, mi a fészkes fenét várnak el tőlem. Ezt a megkönnyebbülést.... pedig hol van még a készülés rá!... Bajormedvét ezúttal hagytam a fenébe, a kiadójával együtt. Meg a korrektúrákat is, a másik oldalon. Két napig színét ne lássam egyiknek se! Majd jól megszívom, de mivel klónozásból még 0 vagyok, ezúttal ezt a vasat kell ütni. Supp-supp!

2019. szeptember 20., péntek

Át a kapun, mifelénk

Tegnap íccaka megérkezett egy világoskék autóval két narancssárga ruhás szerzetes tanító, de nem egészen Indiából: az egyik horvát, másik szlovén anyanyelvű, egymással meg angolul társalognak, mert a szlovén hapi túl fiatal a vajmiközös júgómúlthoz. A panzióban azóta még csak Kaktusz járt, vécépapírt vinni és fűtőtesteket állítgatni, de menekült is kifelé a füstölőpálcikák szagától. Hát én még nem jártam azóta, hogy megágyaztam nekik két külön szobába, merthogy kéremszépen, reggelit nem kérnek, egész nap odavannak. Ez nekem pont megfelel, nekem pálcika helyett inkább lámpicsek, de lényeg hogy én is odalennék a munkámba nyakig, csoda hogy nem találkoztam még velük?
Ma délelőtt úgy mentek elfelé, hogy megint nem láttam őket, ebből kifolyólag szerencsésen kizárták az iskolából hazajövő csőrikémet. Ebből a kapunyitásból minálunk mindig valami kaland lesz. Alig pár hete, hogy karizmatikus papbácsink (aki mellesleg futballjátékos), miután vacakolt egy ideig azzal a kulccsal, 6.50-kor kimászott, hogy odaérjen a vasárnapi hetes misére. Elsőském pedig, aki élelmesebb fajtából való, igenis nem pánikolt be ma a kapu előtt, hanem felnézett a naagy szemeivel a szomszéd erkélyére. Szomszéd anyuka pedig készségesen telefonon jelezte, néé, itt a gyermek, be akarna menni. Ebből a kapuból eccő robbantott kapu lesz.

2019. szeptember 19., csütörtök

Törvényszéki gondviselés

Ez az a nap, ami már hónapok óta be van táblázva, reggeltől ki tudja meddig ülök egy tárgyaláson, ahová... khm-khm... beidéztek, tényleg, hivatalosan, mint román fordítót, izé.
A reggeli műszak ordítóan megnyúlott vala s ezért a mosogatógépet csak 8.50-re sikerült bepakolnom. Beee is karikáztam a tárgyalásra - pontosan 9.05-re. (Az átjárón éppen akkor akart átmenni egy bácsika. Vesztére, mert csak kikerülni volt időm.) Közben eszembe jutott, hogy ez bizonyosan nem egy koncert, de hess-hess, talán nélkülem el se kezdik, megisszák még a kávét oszt valahogy úgy ebben a Balkániában. Hát, ahogy befordulok a folyosóra, éppen hallom a nevemet! sitty-beslissz, na ennyire volt időm. Kívül pókerarc (vagyok én színpadon eleget), de azért elröhögtem magamban, mennyire nem tudom komolyan venni már én ezeket a lefosott és mindenekelőtt fontos ábrázatokat. HOGY kiderüljön: a román fél csak ügyvédet küldött, nem is kell most jelen lennem!... csak amíg megbeszéljük, hogy nem vagyok jelen. A telefonszámom nem volt leírva szegényeknek. Hejj, Fontos Ábrázatok, pedig a másik ügyész bizony leírta, már fél évvel ezelőtt. Milyen jó, hogy együtt dolgoztok. Ezt ugye megtartom magamnak, diszkrét mosolyommal és párfümömmel kivitorlázok, aztán gyí hazafelé, még jó, hogy most bele tudok ugrani a korrektúrákba. Végülis nekem ez a komoly munka, sőt, agyrém, hátha a következő hetekben vége lesz legalább az egyiknek a három párhuzamos görcsből. Ti meg csak tárgyaljatok szépen.

2019. szeptember 18., szerda

Újbarakva

Elmentem 2x buszon éjszakázni nagy Bajorországba, hogy a bukszám is elveszítsem, de aztán megkerüljön, rohangáltam kb. 2 óra hosszat a nagy hátizsákkal hátul+kicsivel elöl, amitől rendesen meghúztam a lábam.... öööö....
...A dolog lényege mégis az, hogy bár a kutatásom lúdfing, de a gregorián interpretáció (ének és vezénylés) terén igencsak élmezőnyben vagyok, lepipálva még a kövérbukszájú előadóművészeket is. Én, kérem szépen, csak dugikonzultációra mentem egy nagy és neves profhoz, aki szerencsére nincs benne a vizsgabizottságban, de abszolút mindenkit ismer onnét, gyengéikkel egyetemben, és valamiért preferál engem. Nem csak egynapos privatissimumot kaptam, hanem vacsorára hívott, kifizette a hotelszobámat gálánsan, hogy ne vegyem észre a nagy csóróságomban meg hasonlók. Szóval amiket mondott, még emésztgetnem kell, meg főleg becsomagolni a tudományomat, ha sikerrel akarok járni azon a megveszett versenyvizsgán (hogy tényleg siker lesz-e, azt nem tudom, de a kezdő hozzállásról van itt szó, tehát nem mindegy).
Mivel segíts magadon s az Isten is megsegít, kicsaptam a háromnapos kaktuszi koszt és rendetlenséget a szobámból (ilyenkor a gróf úr beköltözik az egyszemélyes palotámba, de mikor visszajövök, akkor bizony báj-báj, orvoá...), ma reggeltől beindítottam a koránkelő programot, durr, hogy 3 hétig nem is fog javulni, csak a még korábbikfelé. Lássuk, mi lesz.

2019. szeptember 5., csütörtök

A kiváltó ok

Ma Kaktusz olyat csinált, amire más beadná a válópert, de én úgy vagyok ezzel, hogy én nem válok, mert az gyengéknek való.
Volt egy összetűzés a mindennapi körül s amikor azt találtam felhozni, hogy a hozzáállásával keresztbetöri a mindennemű szakmai fejlődésemet, valamint hogy valaha is állást találjak/fabrikáljak magamnak, azt mondta, hogy:
Ha valamit el akarsz érni szalmailag, akkor hagyod az egészet a fenébe és elmész egy hónapra tanulni a versenyvizsgádra. Leszarod az embereket és kész.
Az "egészet" lefordítva háztartás és más szarás, de főleg elsős gyerek, ötödikes gyerek és kiscsoportos gyerek. És anyósom, aki fél lábbal éppen most esett a sírba, de még az orvosok se tudják, hogy mennyire mélyre és hogy mitől botlott meg.
Szóval ha embertelen ember leszek (Kaktusz se fog ezekkel az "emberekkel" foglalkozni, ez az általános nézet), akkor minden jó lesz. Szerintem meg nem lesz jó, és az az én egyik nagy értékem emberileg (ha szabad ilyen irányba fényeznem magam), hogy szoktam más emberekre gondolni. Ha éppenséggel anya vagyok, vagy ha nem. Egyszóval humánusnak érzem magam és szerintem így van ez helyén, ha gondolok a túlvilágra, ha nem.
Ő túlnyomó arányban akkor se csinálja az elvileg közös dolgokat, mikor itt vagyok. A koncertre való készülés pedig nem szokott rokonságban lenni ezekkel a kacatokkal, mint környezetem iránti részvét és hasonlók... Micsoda pech, mondom én! de hát ez van. Egyelőre jövő hétvégén a Nürnbergbe tartó buszozás és általában a négy nap alatt, amit erre a privatissimumra irányoztam elő, megpróbálok tanulni. Aztán a következő utazás már október elején a vizsgáé lesz. Majd meglátjuk, mit akar az Úr: miért nyerem meg; valamint miért nem nyerem meg. Itt más opció nincs. Legalább csak kétfelé kell kecetelni, hajjahajj, sö máris megkönnyebbülék...

2019. szeptember 3., kedd

Gergelynap

Gergelyezés. Nyomorú tanítógyűjtöge. Rendszerezés. Munkatempi. Nem tempó, tempi. Többes szám. Több nyelv. Több ütem. Niksz kakofón beütés. Egyelőre tízen imádkoznak az iskolakezdésünkért és más napi nyavalyámért, ami koloncként ül a nyakamon kb. decemberig. Köszi, nagyon rendesek vagytok. Szép nyugodtan megyek a szuperszonikus pályámon, ahogy egyszerre több dolog történik a világban. Egyszerre, nem egymásnak menve potyognak a csillagok. Egy szép akkord ég valamerre elfelé, felbontásban akkor is, ha egyszerre szólnak a hangok. Menni fog ez. Igenis, én elkezdtem a nótát. Szóltam, hejj.

2019. augusztus 27., kedd

Körhinta

Forgás, forgás, de pörögni már nem nagyon akarok.
Az augusztust inkább két nagyon eltérő spirituális emberke ittléte tette olyanná, mint amilyen a tavalyi augusztus nem volt. Az egyik egy francia csavargó volt, Kiskőrös után poroszkált mezítláb az úton. Felvettem, mert éppen egy balkáni útra készült. Majdnem az egész világot bejárta és egy nap alatt megtanította a csőrikéimet mandalát rajzolni. Szabad kézzel. Volt egy kicsi hátizsákja, egy pár cipője, alig-motyókája. Négy hónapig Nepálban lakott sátorban, de az ágyát odadta valakinek. Párizsból indult úgy, hogy soha nem járt a Notre Dame-ban. Indonéziában, vagy hol, buddhista lett. Füstölőszag terjengett minden zsebéből és meghajolt a kápolnánkban Krisztus előtt. Fantasztikus egy figura volt. Kaktusz két nap múlva elvitte a román határra, mialatt imádkozott érte, hogy senki ne verje szét téglával a fejét... De egy hét múlva írt egy mailt, hogy életben van sőt, talált Temesváron önkéntes munkát, és milyen szuper az a hely, meg úgy egyáltalán, éppen indul tovább. Nagyon megszerettük és még mindig hiányzik kicsit.
A másik is egy fiatal muki, egy karizmatikus pap volt, aki szabadon mantrázott az emberekkel tele kápolnánkban. Na őt se lehet egyhamar elfelejteni. Valahogy Kaktusz ráakadt a neten és elvállalta, hogy eljön ide hozzánk.
Csak bírjuk ki ezt a tanévet. Majd sűrűn gondolunk a vendégeinkre, meg a Szentlélekre.


2019. július 23., kedd

Darálnivaló

Kedves Hűséges Olvasóim,
biztosan van ilyen, amiért köszönöm-köszönöm-köszönöm, hogy még nem hagytatok itt teljesen magamnak, szóval
bátorkodnék megjegyezni hogy a nagy kuli után egyszerre kisebb kulik csaptak rám hirtelen az éterből, sőt, még a korrektor csajszit is utolértem Olaszországban (no nem élőben, csak amolyan vacapposan), szóval kötetszerkesztés kapott egy újabb löketet, de már ideje is, másképpen lehúzom magam a szerzők előtt, khm-khm....
Volt hétvégén gyósangyósan egy ámerikai de előtte idevaló orgonista a panzióban, etetni-itatni-muzsikáltatni feleségestül aki ferdeszemű ámerikai csaj, tiszta hús minden oldalról, amúgy dekoratív de mikor beléptem vele a templomba, kicsit máshová néztem, izé, kivágva-felvágva minden iránybul, tejóég ez így jár misére odahaza, aztán szerb vendéglő, rumli eltakarítás, ja és közben vagy húsz kiló barack befőzni, ezért a vacsora egy részét kavargatással töltöttem, a visszerem tegnaptól már jojó üzemmódban van, de ma felpóckoltam mindet a szembeszékre, mielőtt gondosan kikészítettem nyolc könyvet, ebből csináltam meg a jövő csütörtöki zsolit, mert a konfin én is be vagyok osztva, mosás-teregetés, na meg mosogatás (utóbbi igencsak kéne, mert hirtelenjében csak levesestányérok maradtak, evőeszközök és csészék nélkül).... végre, meglett a zsoli, tervezet elküldve, 6 oldal szöveggel, kottával, szép szájbarágósan, ahogy én szeretem kiadni a kezembül... bül-bül, na itt aztán lassan elkap a lefolyó áradata, inkább megyek, megeszek egy szelet dinnyét. Levesestányérban pont jó lesz.

2019. július 14., vasárnap

Üzemmód. Váltás.

Ma még nem merem elküldeni, inkább alszom rá egyet s hajnalban, szépen, összeszedetten, mire elkezdenék a munkát odaát, kényelmesen megleszek a csomagolással es. Kb. félórája nyomtam meg az utolsó "mentés" parancsot, aztán gondosan (fenét, epés "nna"... "nna"... "nnehh" és hasonlók kíséretében) bezártam mindent, bekapcsoltam a Rock rádiót és gondoltam, imhol lazítok cseppecskét, elvégre a garanciám letörőben, a gépnek - aki az én agyam - ezután is működnie kéne, most még nem tenném szemétdombra... na, ilyenek.
Hát akkor kicsit körbenézek a neten, és... egy tiszta magyar szövegben a Bélát automatikusan Bédának olvasom! HÖÖÖ?!... Tűzőgép mint Tiszteletreméltó Bédaaa?!.... nincs más megoldás, a napokban le fogom redukálni a latint a napi éneklés szintjére. Én egy darabig bizony semmit nem olvasok ezen a nyelven, a Zárgyélusát neki! Majd ha nagyon öreg leszek, beiratkozom teológiára.
De MOST:
It Rocks! Finally. YEAH. :-D