Az úgy alakult, hogy ma a legkisebbik taknyolás és köhögés miatt lemaradt a miséről. (Na meg én is.) Még ilyen vehemensen sose követelte, hogy: Babajózsaszínű Papbácsit akajok lááátniiii!....
Én meg nem nagyon akarok ma babarózsaszínkedni, főleg hogy a náthámra tegnap még rápakoltam egy lapáttal egy q.... hideg templomban való muzsikálással meg eleve azzal a kényszerű kiszállással, kocogóra fagytunk Kaktusszal, brrr és brrr.
Viszont megkapom ma du. 5-kor a magamét, mivel a NLM grandomán várásházán megrendezendő adventi műsor másodgazdája vagyok. Kell-e ez nekem? hát persze, hogy nem, itt így mennek a dógok, úgyhogy kaptam a nyakamba sózva.
Be is nyomtam dühömben a szövegembe a korai amerikai metodista emocionális liturgiáról egy kis agytágítót. Kellett-e? Na ugye, én is tudok adni valamit, nix magyarkodás. Nesztek: Cry, cry, baby!!...
Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2019. december 15., vasárnap
2019. december 5., csütörtök
Virgács
A nagy családi adventi kirándulás StF-ba nálunk úgy néz ki előző nap, hogy:
1. elkéreztetem a leányzókat az oskolából etc.
2. elővesszük a tetőcsomagtartót.
....öööö..... Vagyis vettük volna. A bökkenő, merthogy nálunk az égvilágon semmi sincs úgy, ahogy másoknál VAN, nekünk a létezés külön definíciót kéván stb.-stb.... Na nem Thule koma tűnt el, mert az azért már ordas lenne mifelénk, a mi rendetlenségünkben is. Hanem a felfüggesztő csavarjai. S mivel Kaktusz szinti nélkül el se indul mostanság sehová, mert reggel mise, délután mise, hanem begazol impróoktatáskor, na jó, ebből mi is lesz nálunk?...
Öt ember plusz kismatrac, gyerekágy és szinti egyenlő rövidzárlat. Hát az lesz, hogy Kaktusz marad a szintivel itthon, én meg felpakolom a csőrikéket. Nálam sajnos nincs kompromisszum, ha a biztonságról van szó, ergó ha kiságyban akar aludni, azt visszük, ja és nem rakjuk a gyerekek feje mögé a szintit. Plan B: sima csomagtartóba és anyósülésbe belekötve elférnek a csomagok, ágy, matrac stb., de Kaktusz nélkül. Háát... ilyen nálunk a családi kirándulás. Ez engem igencsak emlékeztet arra a nyárira... Na jó, nem megyek naponta könyvtárba, csak eljátszom szombat este a stájer misét, Kaktusz helyett. De jó. Hónapok óta nem gyakoroltam egy hangot az orgonán. Vagy már évek óta?...
Csőrikenem fintorog, nem nyavalyog pakol.
1. elkéreztetem a leányzókat az oskolából etc.
2. elővesszük a tetőcsomagtartót.
....öööö..... Vagyis vettük volna. A bökkenő, merthogy nálunk az égvilágon semmi sincs úgy, ahogy másoknál VAN, nekünk a létezés külön definíciót kéván stb.-stb.... Na nem Thule koma tűnt el, mert az azért már ordas lenne mifelénk, a mi rendetlenségünkben is. Hanem a felfüggesztő csavarjai. S mivel Kaktusz szinti nélkül el se indul mostanság sehová, mert reggel mise, délután mise, hanem begazol impróoktatáskor, na jó, ebből mi is lesz nálunk?...
Öt ember plusz kismatrac, gyerekágy és szinti egyenlő rövidzárlat. Hát az lesz, hogy Kaktusz marad a szintivel itthon, én meg felpakolom a csőrikéket. Nálam sajnos nincs kompromisszum, ha a biztonságról van szó, ergó ha kiságyban akar aludni, azt visszük, ja és nem rakjuk a gyerekek feje mögé a szintit. Plan B: sima csomagtartóba és anyósülésbe belekötve elférnek a csomagok, ágy, matrac stb., de Kaktusz nélkül. Háát... ilyen nálunk a családi kirándulás. Ez engem igencsak emlékeztet arra a nyárira... Na jó, nem megyek naponta könyvtárba, csak eljátszom szombat este a stájer misét, Kaktusz helyett. De jó. Hónapok óta nem gyakoroltam egy hangot az orgonán. Vagy már évek óta?...
Csőrike
2019. november 25., hétfő
Búcsúban
Hú, de fáradt vagyok, az oksoláját. Búcsú, nagy buli, éjjel végig köhögött a legkisebb, aztán valamikor, amikor még javában zúgott a mosógép, begörcsölt a jobb lábikrám, ezt se csinálta már vagy 6-7 éve, még mindig fáj a helye, pedig már a nap nappali része is lejárt. Meg a buli, a koránkelés, Bőrszivar utolsó futama (run...run... for your pdf-s). Ööö.
Biztosan sok volt a jóból meg az eszem-iszomból.
De addig is, galéria! Kaktusz szerint itt a menyasszony ruhája:
És főszereplőnk, a minden képen (még a lábkiállításon is) virító mikulásvirág.
Kiskorúak nem lesznek bepakolva, a többi képen persze hol egyik, hol másik virít a virág mellett. Jövőre tervezem, hogy lesz az előszobában búcsúfia-adogató, bambuc, szentképecske, mézeskalács.... Ha megint hét gyerek fog itt ugribugrizni a közepében, megéri rendesen készülni, mint ahajt egy falusi búcsúban. :-D
Biztosan sok volt a jóból meg az eszem-iszomból.
De addig is, galéria! Kaktusz szerint itt a menyasszony ruhája:
És főszereplőnk, a minden képen (még a lábkiállításon is) virító mikulásvirág.
Kiskorúak nem lesznek bepakolva, a többi képen persze hol egyik, hol másik virít a virág mellett. Jövőre tervezem, hogy lesz az előszobában búcsúfia-adogató, bambuc, szentképecske, mézeskalács.... Ha megint hét gyerek fog itt ugribugrizni a közepében, megéri rendesen készülni, mint ahajt egy falusi búcsúban. :-D
2019. november 23., szombat
Évvége felé
Reggel elküldém a szövegeimet.
Aztán tarték egy énekórát.
Aztán rapidusz móduszban füzetméretűvé szerkesztém a zsolit. Futás a fénymásolóhoz. Hááát.... ezt valamikor le kell dolgoznom a jövőben, pofám ajvárpiros, pont félórával zárás után lettünk lész vele.
Ebéd. Futás kicsi csőrikékkel diákmisére.
Bevásárlás az orosz vendégmunkásokkal. (Witzes. Annyit én is értek oroszul, mint az idevalósiak. Vagyis nem túl sokat, de na!)
17 órára haza is értem. Rájöttem úgy 18 óra tájban, hogy én ma bizony nem ittam délután kávét. Késő bánat... Blues hétvége a Módzsóban... Nem akarok orosz vendégmunkásokkal együtt bulizni, majd a jeges szélben hazagyalogolni, valahogy nincs kedvem. Hazamegyek inkább a bukaresti rockerekhez, legalábbis az éteri világban, ehhez még ki se kell menni a meleg szobából.
Vinete. Micsoda szag lett! Aztán a többi. Kenyérsütésgübürecept alapján bencés spiritualitás szellemében. Itt minden felhasználásra kerül! Ki nem dobok én semmit. Múltkor hihetetlen jól sikerült, majd meglátom, milyen lesz máma. Ha nagyon elszarom, még süthetek holnap másikat.
A kredenc. A kanapé. Az asztal. A pult. Megannyi A. Nem biztos, hogy sikerül minden, de a kupi lényegesen kisebb lesz holnap estig, ebből nem engedek!
Vinete és kenyér meglesz ma, a többi lehet, hogy szépen megvárja a holnapot... Kicsit hosszú lett ez a hét. Nem mondom, hogy unom a szalmaözvegységet, de jelenleg túl sok dolog van az én nyakamba varrva, 100%-ot húzni a 75% helyett, na, ezt kezdtem megunni.
Aztán tarték egy énekórát.
Aztán rapidusz móduszban füzetméretűvé szerkesztém a zsolit. Futás a fénymásolóhoz. Hááát.... ezt valamikor le kell dolgoznom a jövőben, pofám ajvárpiros, pont félórával zárás után lettünk lész vele.
Ebéd. Futás kicsi csőrikékkel diákmisére.
Bevásárlás az orosz vendégmunkásokkal. (Witzes. Annyit én is értek oroszul, mint az idevalósiak. Vagyis nem túl sokat, de na!)
17 órára haza is értem. Rájöttem úgy 18 óra tájban, hogy én ma bizony nem ittam délután kávét. Késő bánat... Blues hétvége a Módzsóban... Nem akarok orosz vendégmunkásokkal együtt bulizni, majd a jeges szélben hazagyalogolni, valahogy nincs kedvem. Hazamegyek inkább a bukaresti rockerekhez, legalábbis az éteri világban, ehhez még ki se kell menni a meleg szobából.
Vinete. Micsoda szag lett! Aztán a többi. Kenyérsütés
A kredenc. A kanapé. Az asztal. A pult. Megannyi A. Nem biztos, hogy sikerül minden, de a kupi lényegesen kisebb lesz holnap estig, ebből nem engedek!
Vinete és kenyér meglesz ma, a többi lehet, hogy szépen megvárja a holnapot... Kicsit hosszú lett ez a hét. Nem mondom, hogy unom a szalmaözvegységet, de jelenleg túl sok dolog van az én nyakamba varrva, 100%-ot húzni a 75% helyett, na, ezt kezdtem megunni.
2019. november 21., csütörtök
Csak gyűrjed hősiesen azt a könyvet!
- ezt baratinám írja a vonal másik végiről, doktori testvérem, ha van ilyen. Hajrá, hajrá! Már látszik a kockás zászló!...
Gyűröm is én, s milyenek a nemvéletlenek, ma 5.29-kor ismét egy másik párbeszéd, hejj, Latinbuzi Barátom, baj van, Bőrszivar nem segít az indexekben, de nyomná a nyomdába, mit csináljak most.
Szóval a helyzet úgy néz ki, hogy LBDZS röpke félóra leforgása alatt talált egy fasza programot, amit én nem tudok ingyen letölteni, de neki megvolt és azzal oda-vissza piszkálta az indexeket, készen kipatyolázva prezentálta nekem, óóóóó..... Csőrike szíveket pislog az éterbe, ez azért is vicces mert ha rágondolok, Dzsónátá a zsíros zakózsebével és trottyos nadrágjával, de az intellektus, kérem, az intellektus. Ettől én paff. Lényeg, hogy nem kell bolondokházát csinálnom az agyamból 50 oldal újraformatálásával, tudom, hogy mióta Jónás betette a lábát a Bibliába, igazából mindenki lehet tongyó és őrült, de azért nekünk vasárnap búcsú lesz, és nekem addig még millió dolgom van.
Én_most_nem_könyvkorrektúrára_gondoltam.
Gyűröm is én, s milyenek a nemvéletlenek, ma 5.29-kor ismét egy másik párbeszéd, hejj, Latinbuzi Barátom, baj van, Bőrszivar nem segít az indexekben, de nyomná a nyomdába, mit csináljak most.
Szóval a helyzet úgy néz ki, hogy LBDZS röpke félóra leforgása alatt talált egy fasza programot, amit én nem tudok ingyen letölteni, de neki megvolt és azzal oda-vissza piszkálta az indexeket, készen kipatyolázva prezentálta nekem, óóóóó..... Csőrike szíveket pislog az éterbe, ez azért is vicces mert ha rágondolok, Dzsónátá a zsíros zakózsebével és trottyos nadrágjával, de az intellektus, kérem, az intellektus. Ettől én paff. Lényeg, hogy nem kell bolondokházát csinálnom az agyamból 50 oldal újraformatálásával, tudom, hogy mióta Jónás betette a lábát a Bibliába, igazából mindenki lehet tongyó és őrült, de azért nekünk vasárnap búcsú lesz, és nekem addig még millió dolgom van.
Én_most_nem_könyvkorrektúrára_gondoltam.
2019. november 16., szombat
Deleatur
Szégyen ide vagy oda, a doktori szintén, én bizony a mai napig nem tudtam, mi mit jelent egy korrektúrában, tessék megkövezni.
Más ebben az állapotjában már rég túlvan az első könyvkiadáson, de legalábbis nyomdakész szövegek bögyörőjén. Valahogy engem eddig mindig megkíméltek, az a pár kinyomtatott etvasz, aminek Csőrike a szerzője, vagy mások által lett kigyomlálva, vagy pedig úgy, hogy nem kellett pfennigeket pirkálni a lapszélre, és én mindent megértettem, a vonal túloldalán levők szintén.
A vicc az egészben az, hogy a deleatur is eszembe jutott, de hát Huebner komám ennél sokkal szebb kis d-ket írt. Miakrixikraxi lehet, aztán meg kaptam egy fejmosást: szegény korrektorom, kékre-zöldre váltott, ahogy meg merészeltem kérdezni, izé, tudom hogy az a pont után azt jelenti, hogy nincs pont, de azt a betűt vagy kombinációt nem tudom kiolvasni, mi az?... arra persze nem gondoltam, hogy őt is kíméljem.... Hogy ezt igazán illene tudnom, sőőt, hallatlan! (Háát, bizony, van ilyen!...)
Mivel a muzikológiát ezen a ponton már nem fogom elkezdeni (sőt, más szakot sem), de mindazonáltal fejlődőképesnek tartom magam, gyorsan rákattantam a wikipédiára, aki szerencsére sokkal okosabb, mint én. Nem mindenben, de a standard korrektúra jeleit és rövidítéseit illetően biztos. Így néz ki egy deleatur:
Ugye világos, ez_kis_d. (HÖÖ?!)
Slampos egy d, az anyja manókáját neki.
Más ebben az állapotjában már rég túlvan az első könyvkiadáson, de legalábbis nyomdakész szövegek bögyörőjén. Valahogy engem eddig mindig megkíméltek, az a pár kinyomtatott etvasz, aminek Csőrike a szerzője, vagy mások által lett kigyomlálva, vagy pedig úgy, hogy nem kellett pfennigeket pirkálni a lapszélre, és én mindent megértettem, a vonal túloldalán levők szintén.
A vicc az egészben az, hogy a deleatur is eszembe jutott, de hát Huebner komám ennél sokkal szebb kis d-ket írt. Miakrixikraxi lehet, aztán meg kaptam egy fejmosást: szegény korrektorom, kékre-zöldre váltott, ahogy meg merészeltem kérdezni, izé, tudom hogy az a pont után azt jelenti, hogy nincs pont, de azt a betűt vagy kombinációt nem tudom kiolvasni, mi az?... arra persze nem gondoltam, hogy őt is kíméljem.... Hogy ezt igazán illene tudnom, sőőt, hallatlan! (Háát, bizony, van ilyen!...)
Mivel a muzikológiát ezen a ponton már nem fogom elkezdeni (sőt, más szakot sem), de mindazonáltal fejlődőképesnek tartom magam, gyorsan rákattantam a wikipédiára, aki szerencsére sokkal okosabb, mint én. Nem mindenben, de a standard korrektúra jeleit és rövidítéseit illetően biztos. Így néz ki egy deleatur:
Ugye világos, ez_kis_d. (HÖÖ?!)
Slampos egy d, az anyja manókáját neki.
2019. november 12., kedd
A lefolyóban
Két órán át töltötte le az az aljas program a képfájlokat Bőrszivarnak. Mialatt Kaktusz játszotta két számítógéppel a titkárnőt, én meg oviba és iskolás fogászatra mentem a csemetékkel... a végleges korrektúrát még nem láttam, de a korrektorom se, aki enyhén kergén veri a fejét a falba ettől a kiadótól, a tökéletlenségemtől etc.
Pénzt nem sokat látok a jóhiszemű és támogató intézményeimtől, akik nyájasan támogatják a mindenkori doktorik kiadását. Elméletileg. Kalapot az a dr. Lófasz tette fel a mai napomra, aki kellemetes elutasító levelében még a nevemet is helytelenül írta le.
A püspökség még egy harmadát sem állja a költségeknek. Ugyanannyit kinyúzott a zsebéből:
1. Anyám.
2. Barátnőm és magánének-diákom.
A maradékot én borítottam ki a zsebemből a nem erre szóló kutatási ösztöndíjamból. Még szerencse, hogy a kutatást kuliban már megcsináltam s ez ezért nem fog feltűnni.
Mindeközben Bajormedve mint rámenős és diktátor társkiadó (összemocskolta a korrektorom korrektúráit, aztán beleépítette a könyvembe az egészet, beleegyezésemre se várva), nem csoda ha az önértékelésemet inkább úgy írnám le, hogy sodródom a saját dilettantizmusom lefolyójában, erőst lefelé.
Pénzt nem sokat látok a jóhiszemű és támogató intézményeimtől, akik nyájasan támogatják a mindenkori doktorik kiadását. Elméletileg. Kalapot az a dr. Lófasz tette fel a mai napomra, aki kellemetes elutasító levelében még a nevemet is helytelenül írta le.
A püspökség még egy harmadát sem állja a költségeknek. Ugyanannyit kinyúzott a zsebéből:
1. Anyám.
2. Barátnőm és magánének-diákom.
A maradékot én borítottam ki a zsebemből a nem erre szóló kutatási ösztöndíjamból. Még szerencse, hogy a kutatást kuliban már megcsináltam s ez ezért nem fog feltűnni.
Mindeközben Bajormedve mint rámenős és diktátor társkiadó (összemocskolta a korrektorom korrektúráit, aztán beleépítette a könyvembe az egészet, beleegyezésemre se várva), nem csoda ha az önértékelésemet inkább úgy írnám le, hogy sodródom a saját dilettantizmusom lefolyójában, erőst lefelé.
2019. november 11., hétfő
Élvezem én a strandot
A rövidke szabadságom alatt szépen betaknyosodtam, előkerült Bőrszivar, Bajormedve és az egész brancs, szóval jól beleszóltak a lazító programomba, wunderbar.
Tegnap egyházzenész kolléginám talált egy polgári naptárt, vicces volt ahogy anyámon kívül ő volt az egyetlen, aki idén Csőrike-napot köszöntött. :-)
Vissza az egyházi kalendáriumhoz, úgy érzem jelenleg, máma én leszek leghamarább a Márton-napi liba, bár lehet, hogy taknyosan nem leszek ebben sem igazi. Csak már járjon le ez az egész könyvkiadás. Mintha ostorcsattogásra a tyúkszemeimen ugrálnék egész nap.
Tegnap egyházzenész kolléginám talált egy polgári naptárt, vicces volt ahogy anyámon kívül ő volt az egyetlen, aki idén Csőrike-napot köszöntött. :-)
Vissza az egyházi kalendáriumhoz, úgy érzem jelenleg, máma én leszek leghamarább a Márton-napi liba, bár lehet, hogy taknyosan nem leszek ebben sem igazi. Csak már járjon le ez az egész könyvkiadás. Mintha ostorcsattogásra a tyúkszemeimen ugrálnék egész nap.
2019. november 6., szerda
Csiszolom a lelkiismeretemet
Mielőtt még rövidke szabadságra megyek, hirtelenjében megviszket az oldalam, úgyhogy gyorsan megvakarom, mielőtt elfelejteném, hol viszket:
Gödrei kántorkönyve(me)t ma gyósan bepakoltam az intézet digitalizáló hálójába, hurrá, egy hét múlva készen kipattintatom egy cd-re, ami az én különbejáratú kutatási anyagom lészen. Ez az ügy, bevallom, súrolja kicsit a lelkiismeretemet, azóta már, hogy a kukorica még nem volt leszáradva, egészen konkrétan roskadoztak a barackfák a terméstől, amikor hazafelé döcögtünk csőrikémmel az apatini sváb archívumból. Izé, én hazahoztam volna "egy hétre" megnézni, aztán se az egy hét, se egy rendesenmegnézem, de közben Bécs, előtte-utána konferenciakötet, aztán a másik kötet...
Notabene! mindeközben egy konferenciára vittem "kántorkönyvemből" előadást úgy, hogy a teljes tartalmát még nem volt időm átnézni!.... naszóval ez kutatótestvérrek között is hatalmas kockázatnak, sőt mi több, pofátlanságnak számít, aminek meg is lett az eredménye: államon 4 (négy!) pattanás hirdeti, hogy tessék, eredményes vót! Bumm.
Szóval én nem vagyok valami narrmális, mert holnapután ugye mi szabadságra megyünk (ááá! mégpedig ezekkel a rusnya pattanásokkal együtt!!!), de én mind csak arra a húsz másik kántorkönyvre gondolok meg-megállva, amit visszahoztam a digitalizáló műhelyből, ez lenne ugye a topolyai anyag kéziratállománya. A csomagtartóban rég nem volt ilyen szűk helyen ennyi érték, hűb.meg-hűb.meg. De egy hét múlva jön haza digitálisan a másik is, a kilopott kakukktojás, amit utána azonnal visszaviszek az apatini fészekbe. Ezt a sok spekulálást se tudom, honnan szedtem fel újabban magamra, de egy biztos, addig nem igazán praktikus meghalni, amíg mindent vissza nem buherálok a helyére.
Ezt azok után, hogy tegnap ismét meghalt egy StF-i tanárunk... nyugalmazott dómorgonista barátunkat infarktussal akasztotta le a halál. Erre még a legjobb orgonaimprovizációval sem lehetett felkészülni... RiP.
Gödrei kántorkönyve(me)t ma gyósan bepakoltam az intézet digitalizáló hálójába, hurrá, egy hét múlva készen kipattintatom egy cd-re, ami az én különbejáratú kutatási anyagom lészen. Ez az ügy, bevallom, súrolja kicsit a lelkiismeretemet, azóta már, hogy a kukorica még nem volt leszáradva, egészen konkrétan roskadoztak a barackfák a terméstől, amikor hazafelé döcögtünk csőrikémmel az apatini sváb archívumból. Izé, én hazahoztam volna "egy hétre" megnézni, aztán se az egy hét, se egy rendesenmegnézem, de közben Bécs, előtte-utána konferenciakötet, aztán a másik kötet...
Notabene! mindeközben egy konferenciára vittem "kántorkönyvemből" előadást úgy, hogy a teljes tartalmát még nem volt időm átnézni!.... naszóval ez kutatótestvérrek között is hatalmas kockázatnak, sőt mi több, pofátlanságnak számít, aminek meg is lett az eredménye: államon 4 (négy!) pattanás hirdeti, hogy tessék, eredményes vót! Bumm.
Szóval én nem vagyok valami narrmális, mert holnapután ugye mi szabadságra megyünk (ááá! mégpedig ezekkel a rusnya pattanásokkal együtt!!!), de én mind csak arra a húsz másik kántorkönyvre gondolok meg-megállva, amit visszahoztam a digitalizáló műhelyből, ez lenne ugye a topolyai anyag kéziratállománya. A csomagtartóban rég nem volt ilyen szűk helyen ennyi érték, hűb.meg-hűb.meg. De egy hét múlva jön haza digitálisan a másik is, a kilopott kakukktojás, amit utána azonnal visszaviszek az apatini fészekbe. Ezt a sok spekulálást se tudom, honnan szedtem fel újabban magamra, de egy biztos, addig nem igazán praktikus meghalni, amíg mindent vissza nem buherálok a helyére.
Ezt azok után, hogy tegnap ismét meghalt egy StF-i tanárunk... nyugalmazott dómorgonista barátunkat infarktussal akasztotta le a halál. Erre még a legjobb orgonaimprovizációval sem lehetett felkészülni... RiP.
2019. november 2., szombat
A novemberi kezdetek
Ahogy ez a kulipintyó most kinéz, asszem hónapokra előre van meló benne. Olyan kuliféle. Ma sikerült 2 nagy komódfiókot kidurrantanom a francba. Egy nagy szatyor szemét lett a mérleg, és lett két használható fiókom. Kábésacc tízéves trutyimutyik voltak benne, StF-i dolgocskáim-mütyürkéim, jájj, hogy mennyi sz.... van még itt, desőt, előbbi korok termései, és minden fiókban ugyanaz!
Szóval megint összesen két méret van a két nagyobbik szekrényében, és nem négy. Ez azérrrt némiképp megnyugtató, főleg a reggeli órákban, indulás előtt, izé.
Ennek örömére, vagy inkább még ez előtt, csak úgy spontán, mivel olyan fáradt vagyok, mintha havat lapátoltam volna, úgy gondoltam hogy jövő hétvégén elmegyek nyaralni Kaktusszal. November ide vagy oda, se tavasz, se nyár nem volt, csak a nagy güri. Most pedig lesz egy állami ünnep, a hétvégéhez ragasztva. Príma, soha jobbkor.
Szóval megint összesen két méret van a két nagyobbik szekrényében, és nem négy. Ez azérrrt némiképp megnyugtató, főleg a reggeli órákban, indulás előtt, izé.
Ennek örömére, vagy inkább még ez előtt, csak úgy spontán, mivel olyan fáradt vagyok, mintha havat lapátoltam volna, úgy gondoltam hogy jövő hétvégén elmegyek nyaralni Kaktusszal. November ide vagy oda, se tavasz, se nyár nem volt, csak a nagy güri. Most pedig lesz egy állami ünnep, a hétvégéhez ragasztva. Príma, soha jobbkor.
2019. október 29., kedd
Hurrikánbuggyantás után
Na, most már csak minimálisakat kell futkorászni, illusztrációk joga, ilyesmik. Tegnap estére végre valahára megjött Bajormedve esze és hosszú huzavona után elfogadta a kéziratomat, olyannak amilyen, hát, csak néztem egy darabig, aztán szerencsére nekem is volt annyi eszem, hogy gyorsan lezártam a gépet a plattformjával együtt és kibonték egy üveg vörösbort. Volt ünneplés, kérem szépen, a gyerekeknek sikerült dettó ugyanolyan színű szederszörpit töltenem, naná!...
Friss aggyal, csakis, ma hajnalban elküldtem én Bőrszivarnak, a teljes pakétot, véglegesen, mint a cövek, én itt már át nem írok semmit, s hogy estvére valamikor a borozás alatt beérkezett a kipolírozott előszavam is, minden adva vót. Persze még mindig nem ropogtathatom a kezemben a hardcover tiszteletpéldányomat (remélem lesz ilyen, mert ez a dög kb. 180 eurót kóstál majd), de na.
Itt közben beköszöntött valami taknyos őszféleség. Próbálunk a robbantott lakásból valami elfogadhatóbbat csinálni, nammama igazán hősiesen dolgozik, én kicsit kevésbé. Rohadt fáradtnak érzem magam a csekély félévi erőltetett menet után, de azért ma már pakolgatok magam körül. Mértékkel, ugyi. Mint egy hurrikánbuggyantás után, avagy hol is kezdjem.
Friss aggyal, csakis, ma hajnalban elküldtem én Bőrszivarnak, a teljes pakétot, véglegesen, mint a cövek, én itt már át nem írok semmit, s hogy estvére valamikor a borozás alatt beérkezett a kipolírozott előszavam is, minden adva vót. Persze még mindig nem ropogtathatom a kezemben a hardcover tiszteletpéldányomat (remélem lesz ilyen, mert ez a dög kb. 180 eurót kóstál majd), de na.
Itt közben beköszöntött valami taknyos őszféleség. Próbálunk a robbantott lakásból valami elfogadhatóbbat csinálni, nammama igazán hősiesen dolgozik, én kicsit kevésbé. Rohadt fáradtnak érzem magam a csekély félévi erőltetett menet után, de azért ma már pakolgatok magam körül. Mértékkel, ugyi. Mint egy hurrikánbuggyantás után, avagy hol is kezdjem.
2019. október 28., hétfő
Kis reggeli dialógus
ÖAW, munkaplattform, 5:50
Csőrike: Bondzsórnó, Latinbuzi Dzsónátá, naa, tudnál segíteni?
LBDZs: Reggelteket, yep of course!
Cs: Izé, Bajormedve modellje nem működik...
LBDZs: Na persze, úgy kapkodott, hogy benyomja a könyvét a kiadóba, nem tudtam rendesen elmagyarázni, mi mit jelent a kritikai apparátusban. Ezért nem lett olyan jó az ő könyvében az az apparátus. Na akkor, nézzük csak....
Vajon hétig megoldódik-e, mert ovi ésatöbbi, ez itt a kérdés. Egy viszont már most biztos: Bajormedve nem mindig szarik okosakat, és ha lehet, ebbe a kakiba nem fogok belelépni.
Csőrike: Bondzsórnó, Latinbuzi Dzsónátá, naa, tudnál segíteni?
LBDZs: Reggelteket, yep of course!
Cs: Izé, Bajormedve modellje nem működik...
LBDZs: Na persze, úgy kapkodott, hogy benyomja a könyvét a kiadóba, nem tudtam rendesen elmagyarázni, mi mit jelent a kritikai apparátusban. Ezért nem lett olyan jó az ő könyvében az az apparátus. Na akkor, nézzük csak....
Vajon hétig megoldódik-e, mert ovi ésatöbbi, ez itt a kérdés. Egy viszont már most biztos: Bajormedve nem mindig szarik okosakat, és ha lehet, ebbe a kakiba nem fogok belelépni.
2019. október 24., csütörtök
Alakulóban
Olyan sok dolog nem történik mostanság, nahát. Minden relatív, miután leapadt a rabszolgamunkám java, én máris úgy érzem, vakációra mentem!
Szóval mindjárt kész a raktárunk, holnap már csak fugázás maradt a padlócsempének. Kb. 2 hét múlva lesznek raktárpolcok a plafonig, és jöhet teljes gőzzel az En gros logisztika. (Lehet, hogy tényleg leckét veszek egy raktárostól?....) A legfontosabb: megszűnnek a házban a kupihalmazok, és véééégre: a hőpumpa szobájában nem fog bepenészedni semmi, se télen, se nyáron. Le van tesztelve, kérem szépen. A fém konstrukció terve így néz ki: majdnem 4m, amennyire a belmagasság engedi, szélessége is lesz 4m, mélysége meg kb. 50 cm. Ha ezen nem férnek el a minden gyermekméret ruhái és lábbelijei (kivéve az aktuális szaggatás alatt levő hármat, ugye), akármi legyek.
2013-ban költöztünk ebbe a penészes világba, miután 2004-2013 között StF-ban olyan jó olcsó lakásban voltunk, azzal a salétromos fallal..... Hat éve zacskózzuk itt a cipőket-ruhákat, de még a könyveket is. A lépcsőn se lehet közlekedni már, nemhogy a folyosón. Már éppen ideje, ugye, annak a kicsinyke váltásnak.
Szóval mindjárt kész a raktárunk, holnap már csak fugázás maradt a padlócsempének. Kb. 2 hét múlva lesznek raktárpolcok a plafonig, és jöhet teljes gőzzel az En gros logisztika. (Lehet, hogy tényleg leckét veszek egy raktárostól?....) A legfontosabb: megszűnnek a házban a kupihalmazok, és véééégre: a hőpumpa szobájában nem fog bepenészedni semmi, se télen, se nyáron. Le van tesztelve, kérem szépen. A fém konstrukció terve így néz ki: majdnem 4m, amennyire a belmagasság engedi, szélessége is lesz 4m, mélysége meg kb. 50 cm. Ha ezen nem férnek el a minden gyermekméret ruhái és lábbelijei (kivéve az aktuális szaggatás alatt levő hármat, ugye), akármi legyek.
2013-ban költöztünk ebbe a penészes világba, miután 2004-2013 között StF-ban olyan jó olcsó lakásban voltunk, azzal a salétromos fallal..... Hat éve zacskózzuk itt a cipőket-ruhákat, de még a könyveket is. A lépcsőn se lehet közlekedni már, nemhogy a folyosón. Már éppen ideje, ugye, annak a kicsinyke váltásnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


