Az úgy volt, kedves feleim, hogy papírológiából még mindig nem digitalizáltunk eléggé és ezért muszáj volt elutaznom Nyakasfődre. Tanár úr, én készültem, én tényleg, de nem tudom eléggé csipkedni magam, mintha egyenesen egy boszorkányüstbe raktak volna, serceg a talpam közben, ahogy elkezdtem a kötelező dolgaimat intézni. Ez a Nyakasfőd ebben a megbolondult országban, ez nem semmi. Mert aki székely, az übermagyar, sőt, überpolgár, mindenkinél ügyesebb, okosabb és persze, a legjobb.
Nene, még hogy miféle ország állampolgára vagy?! Nyakasfőd ez, s kész! Kit érdekel, mi van az útleveledben, kicseréled-e ezeknél. Gyere bé s az udvarban ott a székely zászló, az megmongya, hogy melyik országban vagy. Ne virusozzál nekem, eember, az egéssz egy hüjjeség, nem érted hogy a kínaiak csinálták mesterségesen, hogy Tramp megvegye a gyógyszert tőllük, sakkor beveszed a bogot, amit a politikusok mondanak. Neidegesiccs.
Na kábé ez megy az utcán, az emberdugóban a járdán, a sorbanálláskor egymásra szuszogva, az üzletekben stb.-stb.-stb. Úgy meg vannak pergetve az emberek, mintha még ráhúztak volna a szokásosra* is egy plusz adagot. Megijedtem, héééjj!... de hiába mondanám ezeknek, ne idegesíccsenek, az überokos nemzet díszpéldányai szarnak a fejemre. Sajnos attól még jól megtölthetnek mindenféle szeretetcsomaggal. Például ezzel az aktuális víruscsomaggal, akciósan!
Elintéztem 8 nap alatt minden iratot, ami létfontosságú, s a tegnap estére - sokórai vacillálás után - beérett az elhatározás, hogy ha megérkezek végül NLM-ba, szigorú karanténba megyek, család és mindennemű két- és négylábú nélkül. Éjfélre haza is értem a drága nyugis kuckómba, hülye embereket s a másik országot otthagytam a francba, ha mind meg akarnak halni, én ezt nem ellenezhetem, elvégre a szabad akarattal nem lehet vitázni. Szeretetcsomagot viszont én nem akarok tovább osztogatni, hogy a szabad akaratnál maradjunk.
De jó itt, az én nagy lapos birodalmamban!... Enyém a fél ház (kápolna nélkül), még jó hogy Kaktusz már hónapok óta a panzióban lakik, úgy is mondhatnám, mi semmiképp nem nulláról kezdjük a dolgot. Csőrikéim mamiéknál, ez most a legjobb nekik és mindenkinek. Ha a bezártságot a kertben szeretném magamból kibíbelni, az emeleti teraszkijáratot használom. Na ugye, még emeletem is van. Egyelőre nem érzem, hogy megkettyennék, van dolgom elég és a napi zsolit kápolna nélkül is tudom abszolválni, voilá.
Különben is, már napok óta a konfikötetet szerkesztem s közben az új himnológiai sorozatot is - na most van végre idő, nem is tudom, hogy mikor lehetett volna ezekbe így beásnom magam, normális napitempó mellett (sehogy, semmikor, evidens).
Minden napra felpakolok egy képet a hazaútról (nem, nem fotóztam egy medvét se, tudom, ez most nagy csalódás, de nem lehet minden tökéletes! ;-) ). Itt éppen már egy jó adaggal Brassó után vagyok, a persányi erdő most kezdett kivehetőbben látszani.
Ez a karantén egy hosszú, kéthetes utazás lesz, remélhetőleg tengeribetegség nélkül. GO!
* Pattog, mint Bicskuj a kerek erdőben (ne kérdezzétek, melyik miféle és kiféle)