Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. augusztus 1., szombat

Biliborítás. Day 9

Nem vagyunk az aranymetszetnél, de minden folyamatban van egy pont, ahol borul a bili és ez akkor volt, mikor végre megkérdezte valaki, hogy ÉN hogy érzem magam. Ez nem volt más, mint a közvéleménykutatás. Azaz egy gép. Na, ekkor borítottam ki az adagomat Kaktusznak, aztán jól ráhúztam egy adag melóval a boldogságra. Nyehh.
Ez a kép tökéletesen passzol a leírtakhoz. Vonalzóval be lehet húzni a viharfelhőt! utty.

2020. július 30., csütörtök

Klumpat-day azaz 8

A kertben vadul kezdtek teremni a dolgok. Én bizony már reggel 8-kor le voltam izzadva, mint egy csataló. Viszont sikerült kikupálnom az elvadult sziklakertet - a sivatagi szekfű, a curry és a bazsalikom megbolondultak, a fűszerek legalább felfelé törnek, de a másik! az egy terpeszkedő fajta, ki kell bogarászni alóla, amire rátehénkedett. A csenkesznek asszem annyi, a kőrózsák talán kibírják az átpakolgatást, mindezt úgy, hogy mindjárt ideér a forró nap (melyik hülye akar ilyen időben ültetni? eltaláltátok, én). Az eredménnyel viszont igencsak meg vagyok elégedve.
Sütöttem kenyeret, szilvakidobás előtt gyorsan csináltam egy szilvás langallót, főztem, mostam, közben a svábból rettenetesre való fordításaimat piszkálgattam, hát... enyhén szólva borzasztó a stílusom, tényleg, hol röhögtem, hol meg sírhatnékom támadt. Eszembe jutott közben az a néni, akinél anno takarítottam és hiába volt ízig-vérig osztrák, mikor a polcon odaértem a nippecskékhez, beszólt őszintén magának, kell is neki ezt mind tartani, de persze, kellett...
Szóval: KLUMPAT!!! (a stájert székelyre tudom a legügyesebben fordítani: ZAKOTA!) Na ilyen időnként a szövegem, még jó, hogy a baratinám szokott gyomlálni benne, mert hanem mind ott maradna a sok klumpat. Valahogy kifáradtam mégis ebben a nagy zakotában, ma hamarább megyek aludni.
Ez itt éppen egy meghalsz-kanyar s ha élni akarsz, nem mobilozol közben. (Ez a sorozat különben nem is mobillal készült, és még így is elég veszélyes szerintem, hogy oda se néztem, csak odatartottam a szélvédő jobb oldalára, és megnyomtam egy gombot. A kicsi Canon! a legjobb fényképezőgép, amelyikbe még bele se kell nézni, mert gyorsan fókuszál és általában a kép se lesz homályos.) Ha az út jobb oldalát nézed, eccer s mindenkorra bevésed, hogy itt az útról lemenni egyenlő azzal, hogy kecc. Átlagosan 1-1,5 m mély a sánc, viszonyításként mikor először mentünk Erdélybe, Kaktusz behunyta a szemit (szemből is előztek közben, jobbról-balról halálsánc, hja, ez egy ilyen ország). Itt ez a rész viszont kifejezetten üres volt.

2020. július 29., szerda

A háznak, ami a házé. Day 7

Mostanra már nem sok erőm maradt, 3 ablak+függöny, kapálás, öntözés, fűnyírás. Ezt annak köszönhetem, hogy a Rőtmalac magyar szövegét már átjavítgattam a nyelvi lektorálás után, s én ezt valahogy elfelejtettem. Úgyhogy a fennmaradó időben gyúrtam a ház(i) feladatokat. De haladtam is, mint egy rakéta, és hiába röhögött a génhibás kacsa, úgyis meglettem ezzel a sok mindennel.
Itt a gelencei rekonstruált cuki orgonácska historikus regiszterhúzói, hát inkább nyúzói, a bal oldaliak: principál 8', Gedackt 4' és Gedackt 8' (azaz a kiskopula és nagykopula, ez vicces). A principál a legelső sorban van, fémsíp, ez látszik mindegyik orgonán szemből. A másikok igazából fahasábok, egy-egy dugóval a tetejükön, mint a borosüvegé. Itt egészen jól kivehetők a regiszterek sípsorai - a historikus dísz letört darabja jóvoltából, haha. Ez a hangoló se fog beesni az orgonába és ott kitörni a nyakát, az biztos. Pöti org. Úgy sipít, mint egy fogatlan vénasszony a májusi ájtatosságon. (Csakhogy ez minden bizonnyal egy vagyonba került, míg a vénasszony ingyen van.)


2020. július 28., kedd

A házi schedula. Day 6

Csináltam olyan házi schedulát, ami arra irányul, hogy örvendjen a ház, és az otthonom. Tehát én is, ugye. Mára abszolváltam a fenti fürdő pucolását, vagyis a padlócsempe ragyogó szénfekete színű, fehér csigavonalakkal. Ebből nem sok látszott a félcentis szutymótól, de tényleg, és én már nagyon utáltam. Eltüntettem ígéretemhez híven egy zacskó cuccot a földről, azaz a napi adagomat. Ez azt jelenti, hogy kimostam három, ezelőtt 2 évvel bepenészedett táskát. Juhéjj! A mai napi 1 ablak pucolása a fenti fürdő komplex volta miatt elmaradt. Ennyi lett meg a tervezettből. Mégis jó érzés.
Közben megjött egy igazán tiszta szöveg nagyváradi kolléginámtól, aki most éppen Pesten rekedt mint román állampolgár. Szép munka volt!
A sikerélményt gondoltam, megkoronázom egy kerti locsolással. Háát... kb. 20 nm tele volt otromba gyökerekkel, amik már 3x elszakították a szomszéd motoros kaszájában a szálat. Tehát kiástam őket ebből a q száraz földből, előtte-közben locsolgattam, meg anyáztam. Micsoda szép program. 21 óráig locsoltam, tizenvalahány szúnyogcsípéssel az ötvenvalahány helyett, ne nyafogjunk. 21 órakor hirtelen átszól a szomszédasszony a fürdőből, egyenesen nekem szegezve a kérdést (soha, de soha nem szól át felénk!):
Héé, Csőrike, locsolsz? Affrancba, semmi nyomása a víznek, nem lehet tusolni!...
Szóval huppp, vissza a berendezést a helyére, de jó gyorsan....  S mivel én mostanra már tixta vagyok az alacsony nyomású locsipocsi után és jóllakva vacsorával, úgy lefekszem mindjárt, hogy csak. Jó tele nap volt. Deo gratias.

Ahhoz képest, hogy az eredeti "stil brâncovenesc" alig-alig maradt meg, talán legnagyobb részt a templomban, amit ugye nem illett fényképezni, a mintegy 100 éves vagy annál is fiatalabb részekben dúl a "neo-brâncovenesc", ami ugye gyönyörű, mint ez az ajtó a nyolcszögű világítóba menet, csak hát... ilyen szorgalmasok a románok, ha történelmet kell gyártani. De ez most nem baj, ezek itt tényleg szép dolgok voltak. A templomban különben az egyik oldalon fehér mandorlás Krisztust láttam, és azon az oldalon nem a pantokrátor volt, hanem kihajolt oldalra a mandorlából az emberekhez, és én ezt nagyon érdekesnek találtam.

2020. július 27., hétfő

Fehéér fuszuújkaviirág. Day 5

Majdnem azt írtam, day 6. Szeretném, haha.
A mai nap leszüreteltem az eddigi fuszulykatermést. Még csak most kezdett beindulni a dolog, egyre zöldebb a kerítés, aminek én nagyon örülök.
Ma este megjárta magát a berregő repülő, aminek az oldalán azt írja, hogy YU. Komolyan. Valami ősrégi lelet, ami még működőképes és ami ennél is fontosabb, valami büdös lötyőt fecskendez ki a fenekéből, a szaga rettenetes, de a szúnyogok legalább 3 napig megdöglenek tőle - azaz holnap locsolni fogok.

Tudom, hogy az én kezem nem nagy, de ez a töklapi tényleg Óriásországból jött, nem tudom mit akar itt nálunk?... mindent eltakart, a paradicsomot, paprikát, spenótot. Egy adagot lenyiszibáltam alul, különben nem fog mellette nőni semmi.
A mai nap a más nyelvek dzsungeléről szólt különben. Egyrészt, rátaláltam az ordas fordítói hibára, miszerint a négyszögöl négyzetméter lett (Quadratmeter), ennek nagyon örülök, de egy-két agysejtemet elkóstálta. Ez vót a német.
Aztán a francia a vespiben... a csoportban bezzeg a brazil fickó is folyékonyan beszél franciául, de nekem ebből csak a gyermekkorom Belmondója maradt feliratozva, meg a Zsandárok és zsandárnők, néha egy-két Alain Delon-film, passz. Úgyhogy amikor benyomták chat üzenetbe, hogy "merci pour ........ psalme 4", akkor mindenki megértette: a svájci, a belgák, a luxemburgi, a brazil is, csak én nem, hogy mi akar ez lenni. Gyorsan fél másodpercig gondolkoztam, majd okosan nem kezdtem el a 4. zsoltárverset s de jól tettem, mert lett egy 5. zsoltár is utána, csak úgy, és ott kellett nekem énekelni helyette. Hallgass az eszedre, ha nem érted, mit jelent a ......... Különben is, csak úgy lehet nyelvet tanulni, ha az ember gondolkozik is közben, me Jane, you Tarzan.
Ez a letérő Alsószombatról Felsőszombatra. II. Jóska ezt a hegy lábánál fekvő, gyönyörű ortodox kolostort is felszámolta, amilyen hülye volt. Pedig a helynek döbbentő spirituális ereje van - látszik, Őfelsége nem járt itt előtte, s különben is, mit ért volna az egész, úgyis önfejű volt világéletében. Majd egy következőben a kolostort is beteszem.

2020. július 26., vasárnap

Röhögő kacsa. Day 4

Amikor elmentem innét a másik országba, vagy tojásban volt még az istenadta, vagy még nem nyílt ki neki a csőre úgy rendesen, vagy én nem tudom, mit adnak neki enni.
Mert. Az nem létezik, hogy ilyen kísértetiesen röhögjön egy kacsa! Valamelyik nem túl messzi szomszédtól jön a hang. Persze mindegyik a fenekünkben van, ilyen ez a nagy lapos mezővárosokban, nyehh. De van tippem, hogy mégis honnét jön. Ez, kérem, nem sáp, nem háp. Ez egy rekedt röhögés. A Thriller videoklipje jut eszembe, hát mi más. Képzeljétek el:
HÁÁÁ(ez magas és hangsúlyos) HÁÁ (ez mélyebb, még mindig hangsúlyos) HÁÁ (ez is) HÁÁ (ez is) HÁÁ (ez is).
Remélem, nem akarják rágósan enni, azaz nemsokára kecc neki. Hol röhöghetnékem támad, hol ráz a hideg tőle.
Az ujjaim már csak mértékkel retkesek a paradicsomkáktól, ezt az ecetes tisztítószernek köszönhetem, amivel kipucoltam az alsó fürdőben a kádat. Juhéj, ma délután rendeztem egy wellness-félórát. El se hiszem, de nem emlékszem, mikor ültem utoljára fürdőkádba. Talán fél éve? vagy még több? Tulajdonképpen mindig túl fáradt vagyok ahhoz, hogy időt és energiát szánjak ilyesmikre. Általában csak turbó tisztálkodás fér bele a napi programba a tusolóban.
Ma még bíbelődök egy adagot a szövegcsékkel, aztán lefekszem (kb. ezzel a röhögő kacsával egy időben). Szeretem én csinálni, de kemény kondíciót követel a kibővített zsoli-rend, és a tegnap is 6.30-kor kezdtünk Jakab apostol miatt, ma meg vasárnap volt. Azaz ilyenkor legalább 6-kor neki kell állni beénekelni, mert hanem káncs a szólóknak. Ehhez pedig időben fel kell kelni.
Azon az oldalon, ahol nem a naplemente látszik, bokrok takarták a gyönyörű Fogarasi havasok gerincét.  Na meg egy termetes csobánkutya nézett a bokor mellől büszkén, mozdulatlanul. Nem merészeltem megzavarni, mert szemmel láthatóan szolgálatban volt s ha a medvét is meg szokta tépkedni, engem egykettőre elintézett volna:


Okos szúnyogok. Day 3

Én nagyon naiv vagyok, ami a szúnyogokat illeti. Szerintem a fecskepopuláció soha nem dúskált annyit szúnyogban, mint idén.
Fecccse-rrrecccse-ccse-ccse.... ezt az üdvrivalgást!!....
Bezzeg a gecik pont ott csíptek (a kitüremkedő, meleg visszeremet), mint a tegnap. Hiába mondtam, heeejjj, ott már foglalt!... Kidőlt és össze-vissza nőtt paradicsomkáimat sajna el kellett rendezni, szúnyog ide vagy oda.
A paradicsomok felkötözgetése pedig azzal járt, hogy hóttkoszos lettem. De azért estére mégis elküldtem a másik szöveget is Pozsonyba, kipipa. (Ezekkel a retkes ujjakkal pötyögni a gépen, jáááj...)
Ez a szemerjai kastély, de inkább csak annak hívják, igazából kúria, udvarház vagy mittomén. Hozzávetőleg húsz évvel ezelőtt erre jártunk ki bicajjal a libacsárdához és emlékeimben eléggé lepattant állapotban maradt meg. De hoppá! Az egyik felében minden jel szerint laknak, az épület és a kert pedig ki van kupálva, a dzsungel minimalizálva. Most már az is látszik, hogy a bejárati ajtónak még az üvege is eredeti. Szecessziós homokfúvás. Nyámm.

2020. július 24., péntek

Péntek számokban. Day 2

Az egyik szövegből még maradt 1 oldal fordítanivaló, volt 4 mosógépnyi mosás-teregetés-beszedés, 1 kidőlt koktélparadicsom visszaállítgatása, hozzávetőleg 50 szúnyogcsípéssel (többet este napnyugta után már nem bíbelődök a kertben). Ettem 4 szál rukkolát, 4 koktélparadicsomot, fél piros chili paprikát, 1 marék tyúkhúrt, 2 zöldhagymát.
Meglátom, ki lesz ma az erősebb a házban, a vírus-e vagy én! Most viszont megyünk aludni, mindennemű ébren levők, pókok, szúnyogok, mars.
A gyönyörű kúpvirágok nem itt vannak nálunk, hanem a gelencei kúria udvarán. Magot mindkettőből kaptam, a sárgából még palántát is, jelentem, túlélte az utazást, nemsokára ki is lesz ültetve a nagy lapos kertembe.

2020. július 23., csütörtök

A karantén-bevezető. Day 1

Az úgy volt, kedves feleim, hogy papírológiából még mindig nem digitalizáltunk eléggé és ezért muszáj volt elutaznom Nyakasfődre. Tanár úr, én készültem, én tényleg, de nem tudom eléggé csipkedni magam, mintha egyenesen egy boszorkányüstbe raktak volna, serceg a talpam közben, ahogy elkezdtem a kötelező dolgaimat intézni. Ez a Nyakasfőd ebben a megbolondult országban, ez nem semmi. Mert aki székely, az übermagyar, sőt, überpolgár, mindenkinél ügyesebb, okosabb és persze, a legjobb.

Nene, még hogy miféle ország állampolgára vagy?! Nyakasfőd ez, s kész! Kit érdekel, mi van az útleveledben, kicseréled-e ezeknél. Gyere bé s az udvarban ott a székely zászló, az megmongya, hogy melyik országban vagy. Ne virusozzál nekem, eember, az egéssz egy hüjjeség, nem érted hogy a kínaiak csinálták mesterségesen, hogy Tramp megvegye a gyógyszert tőllük, sakkor beveszed a bogot, amit a politikusok mondanak. Neidegesiccs.

Na kábé ez megy az utcán, az emberdugóban a járdán, a sorbanálláskor egymásra szuszogva, az üzletekben stb.-stb.-stb. Úgy meg vannak pergetve az emberek, mintha még ráhúztak volna a szokásosra* is egy plusz adagot. Megijedtem, héééjj!... de hiába mondanám ezeknek, ne idegesíccsenek, az überokos nemzet díszpéldányai szarnak a fejemre. Sajnos attól még jól megtölthetnek mindenféle szeretetcsomaggal. Például ezzel az aktuális víruscsomaggal, akciósan!

Elintéztem 8 nap alatt minden iratot, ami létfontosságú, s a tegnap estére - sokórai vacillálás után - beérett az elhatározás, hogy ha megérkezek végül NLM-ba, szigorú karanténba megyek, család és mindennemű két- és négylábú nélkül. Éjfélre haza is értem a drága nyugis kuckómba, hülye embereket s a másik országot otthagytam a francba, ha mind meg akarnak halni, én ezt nem ellenezhetem, elvégre a szabad akarattal nem lehet vitázni. Szeretetcsomagot viszont én nem akarok tovább osztogatni, hogy a szabad akaratnál maradjunk.
De jó itt, az én nagy lapos birodalmamban!... Enyém a fél ház (kápolna nélkül), még jó hogy Kaktusz már hónapok óta a panzióban lakik, úgy is mondhatnám, mi semmiképp nem nulláról kezdjük a dolgot. Csőrikéim mamiéknál, ez most a legjobb nekik és mindenkinek. Ha a bezártságot a kertben szeretném magamból kibíbelni, az emeleti teraszkijáratot használom. Na ugye, még emeletem is van. Egyelőre nem érzem, hogy megkettyennék, van dolgom elég és a napi zsolit kápolna nélkül is tudom abszolválni, voilá.
Különben is, már napok óta a konfikötetet szerkesztem s közben az új himnológiai sorozatot is - na most van végre idő, nem is tudom, hogy mikor lehetett volna ezekbe így beásnom magam, normális napitempó mellett (sehogy, semmikor, evidens).


Minden napra felpakolok egy képet a hazaútról (nem, nem fotóztam egy medvét se, tudom, ez most nagy csalódás, de nem lehet minden tökéletes! ;-) ). Itt éppen már egy jó adaggal Brassó után vagyok, a persányi erdő most kezdett kivehetőbben látszani.
Ez a karantén egy hosszú, kéthetes utazás lesz, remélhetőleg tengeribetegség nélkül. GO!

* Pattog, mint Bicskuj a kerek erdőben (ne kérdezzétek, melyik miféle és kiféle)

2020. július 16., csütörtök

11 év

2009 március 26..... így készültünk az első Csőrike fogadására. Kidobtam a csembalót a szobá(m!)ból, hogy betuszkoljam a gyerekágyat. Emmán archív a javából (valami miatt akkor nem volt hosszú ő-m):

Tegnap sikerült elintézni a nagyját. Hihetetlen, de eltünt a csembaló, a bicikli, a kiürített ruhásszekrény tartalma (a vetett ágyamról!), a K kék falvédöje felkerült a csembaló fölé (színben passzolnak nagyon, s amúgy is jól érvényesül az új helyén), felporszívóztam a szobámat (majdnem 1 órán keresztül!), aztán ki-, avagy ledöltem. Ùgy egy félórára. Este próba, visszérgyanús combok, pofavizit a karlaui kóruspróbán (igen, igen: a János-passió próba UTÁN még egy kör), aztán tényleg bedöltem az ágyikómba.


Ma reggel meg muszáj volt becipelnünk a régi ágykeretet az egyetlen helyre ami szabadon maradt (a szobámban! persze... hol máshol), mert ma jön a takarítónö és megint hisztizni fog hogy mennyi cucc van a folyosón, blábláblá, nagyon tud idegesíteni az a nöszemély.

Tehát már megint kupi van...... az íróasztal roskadásig meg van pakolva a lekapkodott ruhákkal, párosítani való zoknikkal, és még ki tudja, milyen állatfajtákkal. Utálom the situation. Itt egy napig nem lehet élvezni a rendet, csak álmodni róla. Bár elvinnénk jövö héten a dögöt, hogy legalább a fal nézzen ki valahogy. Ès még A költözés sehol. Azt hiszem, amíg itt vagyunk Grácban, annyit költöztünk (és még fogunk), hogy a végén már teljesen immunisak leszünk. Már most sokkal kevesebb a hiszti mint ezelött 5 évvel, pedig akkor még csak egy könyvespolcom és két böröndnyi ruhám volt.


Ennyi ideig bírta Kaktusz a cincegés nélkül. Ez van 2020 júniusa óta, tehát kb. egy hónapja:




Ez már nem kölcsönben van, ó, jaj, hanem jelenleg ez az egyetlen igazi akusztikus hangszer a házban, amelyiknek ilyen komoly rezonátorteste van.

S hogy még mi változott azóta?.... nagybetűk, kérem szépen... a többit hagyjuk csak az eredeti szövegnek, ami idén már 11 éves múlt.
Ez azért ijesztő mérleg, kéremszépen. Ijjjesztő:

Tehát MÉG MINDIG kupi van...... a TELJES HÁZ roskadásig meg van pakolva a lekapkodott ruhákkal, párosítani való zoknikkal, és még ki tudja, milyen állatfajtákkal. Utálom the situation. Itt egy napig nem lehet élvezni a rendet, csak álmodni róla.

2020. május 2., szombat

Onlájn zöldpiac

Nagy Lapos Mezővárosunk: A Piac. Méghogy karantén meg ilyenek??!
Két hétig nem volt nyitva a piacunk... ezalatt meg beindult az onlájnkodás ezerrel, két piacos csoport is alakult hamarjában. Egyik a zöldpiacosoké, másik a guberálósoké. Egy hete már, hogy kinyitott megint, de a drótnélküli piac is megmaradt, desőt. Mai csúcsbejegyzésünk az első, amelyik retroszpektívan nyit a cseregazdaság felé, hogyaszongya:
Borsmenta, citromfű és oregánó töveket osztogatok csokiért, fagyiért, vagy bármilyen édességért!

2020. április 26., vasárnap

Egyik kipipa

Kész van az egyik irományom! Az úgy lesz, hogy most kipipáltam az utolsó korrektúráznivalót a bibliográfiában stb. Aztán alszom rá egyet és holnap friss aggyal 1x átolvasom és küldöm. Nehéz ellenállni, de nem küldöm el most, mert a nap végén fáradt az agyam és ebben nem csak légyszar, de macskaszar is lehet dögivel.
Közben kellene egy slágerféleséget is írnom, mivel hirtelen udvari zeneszerző lettem. Ez egyelőre nagyon röhejes, mert ilyen még nem volt, de: egy cégnek ősszel lesz a 25 éves évfordulója és én khm... fogok írni erre egy olyan muzsikát, hogy 2 lakodalmas zenész (áááá) eléadhassa. El lehet képzelni. Most az a tét, hogy az esetlegesen lakodalmas menetvana...-előadással is kihallatszodjék, ha a zene jó. Merthát jónak kell lennie!... (Na nem. Harmadiknak én be nem állok.)
De addig még le kell fordítanom egy másik dolgozatot magyarra, egy harmadikat pedig angolul kellene írnom magam, arra a konfira, ami remélhetőleg mégis meg lesz tartva az éterben, s ó, jaj, nem tudok élőben az elektronikába belé prezentálni úgy, mintha élőben ugrabugrálnék. Erre azért még sokat kell aludni. Hümm.

2020. április 22., szerda

Kártékony fogyasztó

Ma van az első olyan Föld-napom, hogy 2x ültem autóba. :-( gyalog nem merek elindulni, se biciklivel, mert nem tudom, mit szuszogok be. Viszont a klímát se üzemeltetem, és be van kapcsolva a "levegő-zár" a kocsiban, hogy kintről biztosan ne szuszogjak be semmit. Olyan meleg lett, mialatt dübörgött (fúj, Föld-napon! zajszennyezéés!...) a Master of Puppets, hogy majdnem felfőtt a fejemben a lé. Így kell nekem, a büntetésem már elkezdődött.
Ezért az égedelem tettemért csak azzal vigasztalhatom magam, hogy ebben a hónapban is kb. hetente egyszer ültem autóba vagy még ennél is ritkábban, mert mégiscsak házi karanténban laknánk, a kutyafáját. Ettől még mindig az a rettenetes nagypénteki disznóvágás elnevezésű performansz jutott eszembe anno, de hát az direkt provokáció volt, s nekem ma csak egy kiló élesztőt kellett beszerezni, csak semmi provokáció, öregtészta lesz belőle és sok-sok más. Ó, ki nem fogyunk mi házi kenyérből. A malom dugig van. Az élesztőgyár meg... végre megint élesztőt gyárt a nagy laposban! ezt is megértük!...