Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2024. október 15., kedd

Csőrike és az alvás a változókorban

Elég rémes, hogy az utóbbi hetekben, sőt hónapokban többször is előfordult már, hogy reggelente nem tudtam, hol ébredek fel. A legextrémebb az a négy nap volt, ahol három éjszaka összevissza alakult, kettő a buszban (az egyik út alatt kisgyermek sírt és hányt felváltva, amíg az éj közepén be nem aludt végre), egy pedig egy hotelszobában Berlinben, ahol elvileg kialhattam volna magam, ha nincs éppen akkor Peter Fox koncert és amúgy szombat este, így megúsztam egy nagy ordibálással és némi ajtórugdosással plusz egy váratlan reggeli vizittel, egy párocska nyilván eltévesztette az emeletet vagy micsoda, milyen jól esett hogy miután elmentek, kiengedhettem a dühödt gőzt románul, a takarítószemélyzet nagy örömére, éljen a román nyelv! A második buszos éjszaka aludtam is végre valahára a hoteles kalandom után. Közben előtte-utána kiherélős projektek, könyvbemutató, rektorhelyettesi gyűlések, tanszaki krízis és hasonlók. A stresszmentes napoknak lőttek. Cél, hogy 2025 októberében is induljon tanév az egyházzenén, brrr és brrr.

Most pedig egy konferencia után a kolléganőmnél éjszakázok Szegeden, innét vonatozok fel holnap StF-be, miközben otthon a nagy laposban elviszi renoválni (festeni) az ablakokat az asztalos. Vagyis izgi, hogy hol alszom majd jövő héten, ha egyáltalán aludni szándékoznék.

Jelentem alássan, olyan öreg még nem vagyok, hogy éjjel üresben kuvikolnék, úgyhogy elmondanám, aludni igenis szeretek, s ha már nem mentem rendesen szabadságolni az idén, igyekszem hetente de legalábbis kéthetente kialudni magam. Ilyenkor nem szégyellek este kilenc tájban kibukni. Utánam az özönvíz!

2024. szeptember 7., szombat

Római staféta

Minden út Rómába vezet.

De tényleg, szó szerint, basszus!

Rőtmalac itt lett emeritusz, tíz év dupla műszak után. A gregorián szemiológia atyjának, Dom Eugéne Cardine-nak a székét vette át, jéé, hogy tényleg één? (még ezelőtt harminc évvel mondták neki, hogy ez lesz belőle, ha így halad, akkor nem is hitte el). Szóval a tíz év párhuzamos műszak StF-ban és Rómában egyszerre, az nem volt piskóta. El is ment minden pénze az ingázásra. Dehát: RÓMA. Én.

Most pedig Ingabinga. Megnyerte a versenyvizsgát, amit a Rőtmalac megüresedett székére szerveztek meg még valamikor májusban. Most meg nem tudja befogni a száját, hogy hihetetlenkedve, hogy jéé, tényleg? Rómába. Én. Októberben kezdjük a tanévet, tejóég, MOST.

Persze ez nem túl jól fizető meló, de a világon a Nr. 1., legalábbis presztízsben. Mégiscsak gregorián a római katolikus liturgia első számú zenéje - a zsinat szerint, ugyebár (erről lenne egynek s másnak hozzáfűznie széles nagy katolikus világon, de na).

A vicc az, hogy az újdonsült professoressa éppen nyakig áll a rőtmalaci kötetszerkesztésben. Velem.

Még nem is jártam Rómában, apropó. Én még nem. Bevallom, így igaz!

2024. augusztus 31., szombat

Rőtmalac mammut állatja

Kész lett ez a nyers-nyers kötet (van rajta egy teljes köpet, vágná rá Varró Miska). 446 oldalnyi lett. A tördelőm reggel küldte - valószínű elment aludni utána. Ez a "fake version", amit darabokban már 5 napja korrektúrázunk.... Ingabinga a fake tegnapi utolsó rágóját 23.30-kor köpte bele egy mailbe. Én 5.30-kor kezdtem a napot, időnként öblögetve és köpködve (holmi foghúzás utáni ínygyulladás, tegnap kezdtem). Ha belegondolunk, hogy a harmadik tagunk azalatt dolgozott, míg mi csucsukáltunk, akkor ez bizony egy háromszemélyes komoly üzem, nem afféle hobbi manufaktúra.

Csak már legyen megszáradva a ragasztás is, legkésőbb 25-ére, mikor a kicsi kék autóba be fogom nyüszkölni, a pezsgőkkel együtt. Izgi lesz, mert akkor is frissen húzott fog után leszek, alig egy nappal, a doki 24-én bányássza ki a bal alsó hatost.

Hogy mennyit szopunk ezzel a születésnapi ajándékkal... remélem nem vágja be a sarokba az ünnepelt az első két oldal után. Még utána jönnek a püspöki köszöntők sorban. Bízzunk a hiúságában, meg hogy a tanulmányokat is el fogja olvasni és nem kap székrekedést tőle.

2024. augusztus 25., vasárnap

Sivatag és alagút

Csak annyira látszik az alagút vége a könyvnek, hogy feszt bedugul. De aztán kidugul. És be, és ki!

Szóval én elmentem egy Lélekoázis nevű pedagógus önismereti tréningre vagya mi a túróra, a szomszédos sivatagba. A fene gondolta, hogy tényleg sivatag van, innét alig 40 km-re! basszus.... a falu szélén a kukoricás mellett majdnem beleragadtam a homokba. A falu aszfaltozott utcáján az aszfalt nem látszott a ráhordott homoktól. Mire odaértem, recsegett a fogam alatt a homok, szúrt a szemem és tele lett a tüdőm, hiába zártam be már az elején a szellőzőt. Hát mivel: a homokkal, persze!! Emlékszem, hogy amikor Cataniában konfin voltam, a hotelben az ágyneműre is lerakódott a szobából a vulkáni pernye (de az legalább nem szúrt). A tanyán bent a vendégházban mindenütt - por és homok. Vagymuk. Grrr. A programok amúgy nagyon jól voltak, megérte. Nesze sivatag, vagy megszoksz, vagy megszöksz!

Utolsónak egy elrontott receptből készítettünk egy isteni jó rétest (csapatmunkaaa!), kisütöttük a kemencében, aztán a két és fél nap után valahogy hazakecmeregtem, leseperkéltem az autóról az ujjnyi homokot (jéé, van számtáblám! khhh...khhh...kHHH!!), utána minden lyukamat kimostam, amit csak tudtam - a homoktól.

Most itthon játszom az alagutasdit, kukucsi! nesze kötet!... holnap a grafikus medve barátommal egy érseki aláírást fogunk fabrikálni a kötetbe, mert a m.ti.msgr. elfelejtette csatolni a fájlt, és valószínűleg szabadságon van. A másik kolléga, a tördelő éppen esik át a fején, de tényleg, olyan áldozatos és becsületes - hát, nem éppen ebbe az országba való!

Gatya felkötve. Drukk, még ezen a héten nyomdába kell rúgni a Rőtmalac szülinapi kötetét... egy tizenegyessel! (vagy amivel éppen sikerül...)

2024. augusztus 8., csütörtök

Dell

... a gépecske neve. Egyelőre még pislogó módusz(ok)ban ismerkedünk hajamtépem móduszban próbálom a Rőtmalacnak szánt jubileumi kötetet átbokszolni a magyarul maradt Word 2019-esén, ezeket néhány napja kezdtem, mikor Prágából Budapesten átutazva hazahoztam magamat magunkat. 


 

A gép jó vásár volt, feleárért kétszer olyan jól megy, mint a 11 éves kipurcant matuzsálem. Na de. A huszita úrvacsorai kehely mellé hoztam valami rendesebb szuvenyírt is, a leköszönő mandátumommal együtt ugyanis bevasaltam az IAH elnökétől egy jó adag koronavírust. Szegény, nem tehet róla, hogy a nyakamba akasztotta, de azért a 13 éves működésemet... ööö... nem éppen így gondoltam lezárni. Mindezt a perimenopauza mellé, tökéletes egy időzítés volt, bmeg. Szerencsére a szerencsétlenségben, hogy itthonra maradt az elkéső menzesz, az összes nyavalyájával, és most már felfelé ível a görbém, igaz, még csak lassan, naaa, gyerünk!! 

Azt hiszem, beértem abba a periódusba, hogy be kell írni a naptárba, kb. mikor esedékes a következő havi kínlódás, legalábbis a még használható időtartamot, amolyan ante quem valószínűségszámítással.

Munkára fel, flamingók!

2024. július 27., szombat

Testrészek

Hát, én nem vagyok valami jó alanya a kárpát-medencei nagy magyarságnak, tegnap azon csodálkoztam, hogy mennyire elavultnak szólt a nagy magyar rockbanda szövege a rádióban, hogy bennünket összeköt az a valami, meg egy test, sok kar meg láb, és mind ilyenek. 20-30 évvel ezelőtt a trianoni csapást másképp lehetett megélni a könyvespolc mellett és a kocsmában, de hogy ma mi az, ami összeköt bennünket, és ki az a mi, hát ez jó kérdés. Kit és mivel köt össze az a micsoda?... HÖÖ?

Most éppen himnológiai konfit szervezünk Prágában, és egy műsorfüzetet szerkesztettem, ahol spéci nagyon jól esett és büszkén javítottam a magyar szótagolásainkat a füzetben. A németet és az angolt is meg tudtam csinálni. Olyan jó, hogy a másik kolléga túlfelől a cseh és szlovák szövegeket gondozta. Szóval például nekem így jó magyarnak lenni, hogy összeköt az 1501-es énekeskönyv dallamkészlete minket.

Ami ezen is túl összeköt, az a waccapp csoportunk, 27-es hívószámtól a 49-ig... a glóbuszt kettészeltük hemiszférákra, a felső szeletet brit kolléga mmoderálja, az alsót dél-afrikai. Na, így érzem én magam az egész test részének! :-))

2024. július 11., csütörtök

Rohadt negyvenes

Pettyes spagettipántos vászonruhában izzadok, mint valami Rozika... szerencsére ez az otthonka nem olyan igazi plasztik otthonka, hanem egy könnyű vászonyka. A számítógépen csak 38 fok "van", de kint az árnyékban 40. VAN, igazból, nem robotból. Nem digitális, hanem felfelé kúszós kinti hőmérő mutatja! Pedig az udvaron fű van, két diófa és még mennyi más zöldség....

Micsoda egy nap van ma.

Mostanra lejárt mind a két temetés ott, ahol születtem. Évekig semmi nincs, de valahogy úgy alakult, hogy két haláleset is volt a héten, és mindkét temetés mára esett. A fene esett volna belé, egyikre se akarnék menni, nem csak azért, mert én most fizikailag se tudnék, hanem egyáltalán. Az első keresztapám, aki elvileg idős volt és beteg. A második pedig a volt osztálytársam, ő az első a sorunkban, máris, ez aztán borzasztó. A legkisebb gyereke egy évvel kisebb, mint a miénk. :-(

Leadtam a projektet. Ha tudnék úszni, ma fejest ugornék a Tiszába, mint a kedves családom úgy estefelé.

És élni kell tovább, és ilyenkor semmit nem akarok már. Legalább ettől az agyamat zsigerelő tudománygyártástól megszabadultam. Elbírálás csak ősszel, úgyhogy ma még pihenek (talán a pincében, ha lenne), aztán holnaptól jöhet a kötetkorrektúra (milyen szépen türelmesen lapítanak ezek a munkák, egymás feje tetején...)

Le fog járni a mai nap is.

2024. július 5., péntek

Kanadába kipipa

Átgyalogoltam én magamon az elmúlt napokban, el is küldtem Kanadába ma délelőtt az angol proposalt, darabokban, korrektúrára. Agyam egy félpár zokni.

A sok hajnalozás megtette a magáét, ma amikor hazacúgoltam az ifjúságot az ötnapos kimenőzésből, ebédeltem és eldőltem, mint egy zsák. A fogam helye tegnap óta vacakol, ma reggel a dokit is felhívtam, de egyelőre marad az öblögetés fogmosások után azzal az erős hatású Cura... izével. Mivel külön gyógyszert nem szedek, napközben nem árthat neki a pálinka, gondolom én (kár lenne ugye mindent kiköpni).

Még hátravan egy max. 3 oldalas önéletrajz, az ilyent nagyon nem csípem, mert valamiket meg kéne indokolni benne, de a fene egye az egészet. Az eddigiekből össze fogok ollózni valamiket a már meglévő CV mellé. A szófosó stílusú önéletrajzot inkább mellőzöm, listázva lesz (nem írja, hogy milyen formátum). A fene akar egybefüggő szöveget látni, szerintem teljesen kiment már a divatból. A proposalban két helyen is ki kellett érni arra, hogy megindokoljam, miért én kellek a projekthez és nem más, szóval ez a fele kipipa, kinek nem tetszik, nézzen utána. A listámat igyekszem mindenesetre hosszúra csinálni, azokat a projekteket is beteszem, amiket eddig nem tartottam máshol relevánsnak, úgy látom, ide pont ezek kellenek.

Vacsora, pálinka, fogmosás, öblögetés, tusolás, alvás. Micsoda programajánlat! 

De legalább - ma délelőtt óta - van már tiszta edény a házban. :-D

2024. július 2., kedd

Kellemetlen a hasznossal

Az én fogaim, kérem szépen, eddig se voltak valami szépek, főleg attól, hogy torlódás van a számban, történetesen a jobb fogaim egymásra gyúródtak, már akkor, amikor kinőttek, a rosszak meg szépen egyenesen állnak a helyükön, időközben betömve, koronásan, de egyenesen. Micsoda munkamegosztás!

Én nem tudom, másnál mit csinál ez a perimenopauza, de ez nálam egy gyalázatos mértékű, hormon- és kedélyingadozós szar ménkű, és én erről nem igazán tehetek. De valamit kell tenni ellene. Szóval én úgy döntöttem, hogy midlájf vagymi az árgyílusa neki, éppen ideje, hogy foglalkozzam magammal, külsőleg is valamelyest, és nézzük meg, mi használható, mi nem. Kuka verso megtartjuk, gyerünk.

Így társítottam a kellemetlent a hasznossal: kiszednek négy fogat, amiből kettő eleve gyökérkezelt, egy egy lyukas zápfog és egy teljesen jó fog. Aztán kezdődik a huzavona, azaz a fogszabályozás. Ha egyenesen fog állni minden, akkor először is hozzá lehet férni azokhoz, amik lyukasodni akarnának. Újvidéki doki szépen elmagyarázta, elsősorban orvosilag éri meg ezt nekem. Másodszor persze az esztétikai eredmény végett. Na, utóbbira én nagyon kíváncsi vagyok, úgy két és fél múlva leszedik a dógot, s ha szerencsém van, akkor már változó korba mászok át és itthagyom ezt a perifenét.

Most egyelőre ott tartunk, hogy a helyi doki kiszedte az egyetlen jó fogamat, amelyiknek két töve volt. Úgy öt órája. Még mindig vérzik, szerintem kiment a zsibbasztó rég, de nem mondanám, hogy nagyon fáj. Biztonságból két órával ezelőtt bevettem egy Brufent, ha mégis, de egyelőre jól vagyok. Ki nem megy a fejemből, micsoda szakértelemmel szedte ki, én persze be vagyok szarva a székben, gyermekkorom emlékei élénken működnek. Melyik a jobb: az intenzív félelem a fogásznál a székben, vagy az alattomos szorongás az íróasztalomnál, a székemben?? Jövő héten sorban jön a lyukas zápfogam. Aztán majd meglátjuk.

Még mindig fel vagyok pörögve, miután hazajöttem a foghúzásból, elültettem a tökpalántákat, majd megírtam a kutatási tervemhez az absztraktot. Most már tényleg a 20 oldalas monstrum jön. Megírni, hétvégéig, hogy legyen, aki átjavíthassa. Te jó ég! Egy igazán jó hírem mégis van: csekély 10 fokkal kevesebb van most, szeles és esős idő. Ennél jobbat sohasem. Eddig se lubickoltam a Tiszában, most meg legalább forog az agyam. Hajrá!

ÉS az első fog kipipálva. Hogy én milyen beszari vagyok, általában véve.... és ezzel a sok nyavalyával együtt kell élni, hogy mindig félni kell valamitől. Hazug, aki letagadja. Én nem is tagadom.

Akkor munkára fel.

2024. június 22., szombat

Kánikula, nix csőtörés többet

Ezta37fokoteste5kor....

A tanszékvezető az fejére esett, ma 18.30-kor telefonál: Csőrike, a pályázatod tervének rövid kivonatát a rektorhelyettesnek, lécci, még ma este de legkésőbb holnap, jó?...  

Tudni kell, kérem szépen, hogy egy pályázatot készítek az FWF-nek, szóval és ilyen komoly dolgot eddig még sose, brr és brr, és közben felfőtt az agyvizem, nem csak ma, hanem tegnap és már ki tudja, hány napja, hogy emberrr, kánikula van, csoda hogy még tudok írni!

Meglett, magyarul, majd díplizek rajta egy kört, de addig is alszom egyet. Tegnap óta az egész házban van víz, és akkor folyik, ha én akarom, szóval ezt akkor meg kell szokni! (bár minden ilyen könnyen menne, a 20 oldalas expozé angolul....krrrr.... egy hét nagyon kevés ennek, de na.)

2024. június 18., kedd

Csőrepedés

Egyik itt van, egész konkrétan a nagy laposban, május eleje óta de facto le van zárva a vizünk abban a házban, ahol élünk, az udvarról hordjuk be vedrekkel a vizet főzni és mosogatni, és a panzióban lehet tusolni és oda ciheltük át a mosógépet, amelyik az egyetlen lehúzható WC-vel verekszik a helyért, úgyhogy el lehet képzelni, mikor valamelyikünk éppen nem tudja, elfelejtette stb. visszabuherálni a működő mosógép kifolyóját vécézés után...

A másik csőrepedés StF-ban van. Szóval két év meló után vége a nyugodt világnak: kettő pályázik, hogy tanszékvezető legyen, egy olyan intézményben, ahol törvényben áll, hogy a rektor egy diktátor. Ha szeptember elejéig nem egyeznek meg, hogy melyik legyen, kiveszik az irányítást a kezünkből. Így kiskorúsít minket a rektor, aki majd delegál valaki abszolút mellékszálat az abszolút töketlennek bizonyult tanszékre. Remélem, júliusban már nem lesznek online gyűlések, amiken eddig stílusosan outdoor vettem részt, a tuják voltak az igazi háttér, miközben a kollégák valami uncsi szobákban ültek, uncsi szekrények és üres falak előtt. (A napi vedres mizériánkat kispóroltam a háttérből.)

Ma jön egy vízszerelő teljes felszereléssel, aki remélem, hogy tegnap jól diagnosztizálta be a dolgot. Terv szerint délelőtt már kezdi és addig veri a felső fürdőszobát (széjjel!), amíg leér a szelepig. Az biztosan beteg, kérdés hogy még mi más. Szóval DRUKK!!

2024. június 8., szombat

Rendhagyó zenetörténet óra

Franz Schubert nagyon szerette StF-t, a vendégszeretetet "á la Graetz"... Bécsből egy baromi nagy lovaskocsival érkezett StF-ba a barátaihoz, az utazás a Semmeringen át abban az időben annyiba került, mint ma egy Dream Theater jegy az Arénába. Azaz kábésacc átszámolva mai pénzben 97 euró. Csakhogy Schubertnek ez egy negyedévi fizetése volt...

StF-ban kialudta magát a döcögésből és másnap útrakeltek nyugat felé, Wildbachba, a nyári rezidenciára:



 

ahol aztán jótékonysági koncertet szerveztek azzal a családdal (tehát Schubert nem kapott honoráriumot). Ezalatt az egy hét alatt evett-ivott, maszkabálozott, szóval jól elvolt, mindeközben kreatívan szabadságolt dolgozott: koncertet játszott és komponált a család gyermekének is, és ezt látta az ablakból:


A maszkabálon azt a nevet választotta, hogy "Schilcher". Gondolom, ők is elkezdték volt a napot már 11.30 magaslatában, mint mi. EZ egy nagyon finom schilcher volt, ilyen jót 20 év alatt nem ittam:


 

Azt csak sejtem, hogy a Schuberté is hasonló finomság lehetett. Most ezt isszuk az emlékére ebben a múzeumfélében, ami nem nyilvános, hanem szintén valaki StF-i ismerősnek az ismerőséé... és most bementünk végre, mégpedig egy busznyi kúglitrutyis kollégával.

Majdnem elsírtam magam, ettől az abszolút csóró helyzettől, hogy tessék, itt van egy zseni, egy Schubert, akit egy hétig etetnek-itatnak, közben komponál és fellép fizetés nélkül, aztán hazadöcög ezzel a drága fuvarral a bécsi penészes albérletbe, mert "ganz günstig" azok kaphattak olcsón lakhatást, akik az új bérházakat anno "belakták", értsd az építkezés nyomán támadt nyirkosságot 1-2 év alatt úgy szárították ki a főbérlők, hogy közben más, azaz egy kapóra jött csóró albérlő fizetett nekik...

Kizsákmányoló, nyavalyás világ!! Graetz viszont ma is vendégszeretőbb a zenészekkel szemben, mint Bécs - ebben lehet valami. Csak hát kicsit pofon ütött a valóság, hogy ezt Schubert, 200 évvel ezelőtt is így látta.


2024. április 22., hétfő

Magyar hangulat StF-ban

...csőrike-módra ;-)

Mindig is az a munkahely a szimpi, ahol azt csinálok amit akarok és úgy dolgozok, ahogy akarok. A kokárda inkább véletlenül alakult így, de a többi hozzátartozik a munkámhoz meg egyáltalán - még ha be is zártam a cégemet, de a bötűk és neumák a master dolgozatom témájából valók. Amúgy éppen a hátam mögött van a polcon, a többi tanszaki dolgozattal együtt.

Ha már olyan munkabuzi vagyok, akkor érezzem otthon magam, nem?