Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. március 30., hétfő

Egyenes-egyenes, görbe-görbe...

...nyald a ......(PÍÍÍÍ, cenzúra) körbe-körbe.
Szóval ebben a házban se derékszöget, se egyenes falat nem találni, no de sebaj, legyen abban a likban egy marék geometria, gondoltam nagyon s merészen.
Kaktusz már cssak akkor látta, mikor letették a sakktáblát. Persze húzta a száját, aztán meg azt találtam mondani, emlékszel, mint Luxemburgban, és már egyből kezdett megbékélni a helyzettel.
Persze, ez



attól még messze van,

de azért mégiscsak emlékeztet valahol azokra a nyomasztó flamand festményekre, ahol kutya, macska, lantozó néni, borozó bácsi, sajt, füstölt csülök és még ki tudja volt rápakolva a perspektívával legyártott kockapadlóra. Pedig itt se márvány, se harminc négyzetméter nincs. 


Kicsit kézzel-lábbal kellett magyarázni a mestereknek, hogy a fenti tusoló lefolyóját eltakarjuk egy maszkkal, amire NEM kérünk szpotlámpákat. Nem fogunk begőzölődni,erről egy ufó gondoskodik a sarokban, aki feszt bekapcsol, mihelyt beléptünk a fürdőbe (és kellő magasra nőttünk, mint rájöttem fogmosás közben). Ufónak zöld a szeme ha alszik, piros ha kinyitja. Voálá!


(Hogy miért nem kérünk alája szpotlámpákat? Hát, csak. Mert össz. 10 nm sincs, meg így is van 3 lámpa. Pardon, a takarítórongyok. Még kell vikszolni egy ideig, de már alakulnak a falak.)

A kagyló lefolyóját természetesen akkor akarták beszerelni, mikor már ki volt csempézve. És ez nem egy fehér műanyag gégecső mint amit errefelé tenni szokás, tehát utolsó nap még neki kellett menni egy tankkal a kész falnak. Hjha, a végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, a többi meg mit számít?

Balkáni bája az eldolgozásra váró ajtófélfa (az előző kapcsoló be volt betonozva a falba, csinos kis kráter lett a helyén, no), valamint az echte balkáni ajtó ami jelenleg nincs, mert az asztalosnál maradt. Akit állandóan hajkurászni szokás. Most kivételesen békén hagyjuk, míg pénzünk lesz. Kicsire nem adunk, tartja egy bölcs mondás.

Juhhu! Kész van! :-)

2015. március 29., vasárnap

Idegbaj

Arra riadok fel, hogy igencsak világos van. Gyorsan bekapcs a butamobilt amit a tegnap állítottam át, hátha nem kapcsoltam be az ébresztőt???
De, persze hogy igen. Hány óra? biztosan már elkéstem!... öö.. biztosan áátállítottam már, de tényleg?
Be az okos számítógép. Tényleg nem kell kétszer állítani, óra is, ébresztő is stimmel. Tehát szunyi még egy negyedórát. Nyugi! te idegbajos én.

2015. március 26., csütörtök

Az Feredő Lik

Vége. Elkészült! majd fotó is lesz a totális anyagi csődről, miután a gaz sarkot kellőképpen kivikszoljuk I.-vel (aki nélkül se diszi, se háztartás, se kellő bébiszittelés nem lenne).
Elöljáróban a civilizálódás felé: Ma négy órán át suvickoltam az ujjnyi port a lovak patája alól - az a 20nm megeszi odalent az életemet. Ráadásul penészedik a mocsok, szemrebbenés nélkül, nem is a sarkokban. Görr.
És miután győzedelmesen konstatáltam a végén, hogy lenne néhány ötletem a berendezését illetően, lehupp a ház közepébe tolt kanapéra és telt gyomorral hátha még okosabbak vagyunk...
Át fogom rendezni, radikálisan. Addig is alszunk rá egyet. Éés---LOCSIPOCSIII!!!!

2015. március 23., hétfő

Meggazdagszom gyorsan, miután leégtem

Bejelentkezett a Kultúrpanzió első hivatalos vendége. Negyedmagával és egy hétre jön, augusztusban. Hejehaj! (Te jóég, addig legalább azt be kellene szereznünk, amink papír szerint már megvan: mosogatókagyló, hűtőszekrény, gáztűzhely... öö.. szóval papír szerint...)

Komfortsarok Csőrike módra

Tá-dámm! Ezúttal képpel:
A kényelmes, párnázott és nem nyekergő szék sajna bent maradt Kaktusznál. Sebaj, kicsire nem adunk. Ideális szilencium a munkához fél hatkor. És még vécére is el lehet menni bármikor. És nyugodtan, anélkül hogy egymást taposnánk a helyért. Naná.

2015. március 20., péntek

Reggeli menedékhely

A következő hadiszállásom a góréban lesz, ha így haladunk. Mire minden kész lesz, kánikulát írunk.
A ház fele csigalassúsággal halad a szép fürdőszoba és valamennyire funkcionális nappali és konyha irányába, de mivel a diszi ezt már nem tudja kivárni, ma reggel már a fenti fürdőszobában vertem fel a dolgozósátrat. Szerencsére a mai adaghoz csak a számítógép kellett, bár a Pesztonnál látható a vécé meletti maszkból átavanzsált polcon, hogy mások már rég előttem járnak. Csak röhögtem akkor hogy vajon mire való a patológia és húszkilónyi más kemény orvosi szaktégla a hátad megett, most meg tessék. (Könyvespolc lesz itt nemsokára, azt hiszem)
Na. Lényeg az, hogy mindenütt otthon legyünk a világban, és ennek az elvnek megfelelően miután konstatáltam, hogy Kaktusz megint reggelfele kezdte az éjszakát és felnyekergő LKCs-m csak akkor fog visszaaludni, ha nem nyomom be az apját melléje és főleg nem szervezősködök, kislissz és elkezdtem gondolkozni, hogy hogy is lehetne most otthonosan reggeli mellett elszöszmögni az összehasonlító táblázattal. Mivel ugye Kaktusz a dolgozószobámban alszik, de az összes szekrény a folyosón van (ami sajna huzatos, úgyhogy hadiszállásként kilőve...), megterítettem a mosógépet (öö), főztem kávét, péksüteményt is fabrikáltam és végül befejeztem a dolgaimat, ahogy akartam. Még fali fűtőtest is volt a hátam mögött! el se hiszem, micsoda luxus.

2015. március 18., szerda

Csőrike háza

A fürdőszoba még holnapután is alakulni fog, az alsó szinten már ujjnyi por, de sebaj. A szombati kántorképzőt valószínűleg a vöröslábú némber körül  a dolgozószobámban tartjuk. Öö. Hát, csak begyúródunk valahogy tízen. Egy biztos pozitívum: nem kell cipelgetnem lefelé a könyveket.
Különben roppant tanulságokat szotyogtatott le ez a hét, ami a belakott tere(ke)t illeti. Gyerkőcök nélkül dusztig elég két kisebb szoba és a gyakorlópince aludni és dolgozni, az egy darab fürdő a piperészésre, na és pillanatok alatt 50 fok lesz a víz a fűtőtestekben.
Most elég lenne azzal elintézni, hogy "nagy ház nagy nyűg", de a helyzet pontosbításra szorul: rossz beosztás rosszul működik.
Az alsó teret, fürdőszobát "örököltük" az előző tulajtól, ott nemigen volt mit csinálni a falakkal, ha azt akartuk, hogy ne a kinti csigalépcsőn közlekedjünk a két szint között. Így is kiszedtük az ablaktalan kamra hátsó falát, amiből lett a betontalpú felső terasszal egy normális lépcsőház.
Szóval a mi tevékenységeinknek (alvás, százfelé dolgozgatás, játszás) kisebb és több szoba kell, nem pedig az a fűteni való lovaglóterem, amit ebédlőnek/nappalinak csúfolunk.
Amúgy meg van egy nagy kihasználatlan hiju ahajt a fejünk felett, egy hosszú déli fekvésű háztetővel. De ez már egy másik buksza meséje lesz - ha lesz.

2015. március 17., kedd

Muzsika

...kretyetye...kretyetyeee...
Tudok én mindent, hogy nem mindenkinek szépek, meg úgy egyáltalán, de... Megjöttek! TAVASZ VAN! (gondolkozik a zöld oldalam, hogy nyit az ablak alatt egy varangy-kaszinót...)

2015. március 15., vasárnap

Hö! Évszakváltááás!

Már megint NLM, már megint ugyanaz a téma. Már csalódás sincs, hehe! tudom én. Ezt is meg lehet szokni, mármint hogy mindig ugyanaz. Görr. És görr.
Tehát: Március közepe, a házunk alsó szintje egy rosszul időzített nagy sántier és remélem holnap vesszük a szezon utolsó köbméter fáját. Ezt inkább magamnak - na meg a télnek és a tavasznak - írom. Megaszondva!

2015. március 5., csütörtök

Fhönökh

Le se tagadhatná. Küldjem el neten a másfél GB-nyi digitális LO-t. Szóval vacakoljak a Wetransferrel, amit még soha nem használtam. Pedig ma millió MÁS dolgom volt. Eredetileg. De jó... nem unom magam... Csak a csesztetést, hű de hamar meg lehet azt unni.

2015. március 4., szerda

Összegzés

Holnapután hazamegyek (2 napra, de akkor is). Lássuk azt a medvét.
Három hét intenzív könyvtárolás után ugyanaz a 40 százalék van kikorrektúráztatva, mint amivel idejöttem. Vagyis ne hazudjak, pífke korrektor kettő alfejezetet még kibelezett, de azokat gyakorlatilag már húrozásra készen hoztam magammal. A kész árut meg 2 hete hozzávágtam Rőtmalachoz. Szerintem még nem nézett beléjük. Én sajnos igen, és az egyik dokumentumban találtam egy ordas hibát. NNexxt.
Elég felelőtlen azt mondani, hogy félig meg van írva az a sok izé, amibe belekezdtem; a felemunka és a félig (tehát 50%-ban) kész között óriási a különbség. Maradjunk annyiban, hogy hét másik alfejezetnek darabokban lóg a bele, és a plasztikai műtét, bár nem egyforma szinten, de még nagyon messze van. Te jó ég, hogy lesz ebből tetszetős pofájú diszi?!
Asszem lassan abbahagyom, mielőtt beállnék egy délamerikai szürrealista regény szereposztásába.

Randa manipuláció

Még mindig semmi, se mail, se sms, biztosan felhúzta az orrát. Azt viszont  elérte, hogy ideges lesz a gyomrom, ha megnyitom a postaládámat.

2015. március 3., kedd

Csak főnököd ne legyen

A szerződést megírtuk, pénz egyelőre csak április végén, a meló természetesen elkezdődött.
Bajormedve egyenesen a dróton rángatás magas művészetébe ugrasztott, úgy hogy én vagyok a bábu. Nagyon figyelemreméltó a módszere, minden bizonnyal neki tök természetes, de én nem élvezem annyiban. Tegnap délelőtt kezdte egy olyan maillel, amiről a csomafalvi ember válla jutott eszembe. Miután ma reggel leráztam egy olyan válasszal amit két órán keresztül bütyköltem össze az ófilológusnak - közben Bajormedvének is megírtam hogy ha akar velem találkozni, viszem a digitalizált fájlokat, 13,30-tól a könyvtárban elér. Ezek után jött a további kör idegesítő akció: mikor kiléptem az ajtón a könyvtár felé, pontosan akkor írta a következőt amit persze már nem láttam, miszerint legyél 14,45-kor itt meg itt, kérem a digitalizált változatot, de csak megállok a kocsival, mert vezetek. (A mobilszámomat már egy hónapja megadtam neki). 16,15-kor el is olvastam, mikor szünetet tartottunk a kodikológiával. Egyesek hamarább észreveszik a mail-ingert, mint a pisilését. Ettől a mai naptól azért még nem leszek mobilfüggő, gondoltam és gondolom még mindig. Hm.
Szépen elintéztem a dolgaimat, hazajöttem és öt perce küldtem neki én is egy mailt. Próbáltam szépen diplomatikusan fogalmazni, hogy izé, telefonszámot kérek, mellesleg az enyémet már egy hónapja megadtam, mégse hívott fel senki, hogy bű vagy bá.
Lássuk azt a nagy hisztit, én készen állok.