Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. március 15., vasárnap

Hö! Évszakváltááás!

Már megint NLM, már megint ugyanaz a téma. Már csalódás sincs, hehe! tudom én. Ezt is meg lehet szokni, mármint hogy mindig ugyanaz. Görr. És görr.
Tehát: Március közepe, a házunk alsó szintje egy rosszul időzített nagy sántier és remélem holnap vesszük a szezon utolsó köbméter fáját. Ezt inkább magamnak - na meg a télnek és a tavasznak - írom. Megaszondva!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Vegyétek meg a következő télre is, hogy tudjon jól kiszáradni!

ui: a "megyek haza" fogalma nálad is többet jelent szerencsére :)

S elfelejtém, hogy üzenem a Repülő Kutatónak, hogy olvastam a beszámolót a regáti előadásáról a B.L.-ban.

Rétyusa írta...

Eccee piénz, asztán posztó... ezzel csak azt akartam mondani, hogy ez a túra még éppenséggel száraz is (Hogy honnét, nem tudom), de most aligha veszünk 7 köbmétert. Hja.