Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. március 20., péntek

Reggeli menedékhely

A következő hadiszállásom a góréban lesz, ha így haladunk. Mire minden kész lesz, kánikulát írunk.
A ház fele csigalassúsággal halad a szép fürdőszoba és valamennyire funkcionális nappali és konyha irányába, de mivel a diszi ezt már nem tudja kivárni, ma reggel már a fenti fürdőszobában vertem fel a dolgozósátrat. Szerencsére a mai adaghoz csak a számítógép kellett, bár a Pesztonnál látható a vécé meletti maszkból átavanzsált polcon, hogy mások már rég előttem járnak. Csak röhögtem akkor hogy vajon mire való a patológia és húszkilónyi más kemény orvosi szaktégla a hátad megett, most meg tessék. (Könyvespolc lesz itt nemsokára, azt hiszem)
Na. Lényeg az, hogy mindenütt otthon legyünk a világban, és ennek az elvnek megfelelően miután konstatáltam, hogy Kaktusz megint reggelfele kezdte az éjszakát és felnyekergő LKCs-m csak akkor fog visszaaludni, ha nem nyomom be az apját melléje és főleg nem szervezősködök, kislissz és elkezdtem gondolkozni, hogy hogy is lehetne most otthonosan reggeli mellett elszöszmögni az összehasonlító táblázattal. Mivel ugye Kaktusz a dolgozószobámban alszik, de az összes szekrény a folyosón van (ami sajna huzatos, úgyhogy hadiszállásként kilőve...), megterítettem a mosógépet (öö), főztem kávét, péksüteményt is fabrikáltam és végül befejeztem a dolgaimat, ahogy akartam. Még fali fűtőtest is volt a hátam mögött! el se hiszem, micsoda luxus.

Nincsenek megjegyzések: