Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2016. április 3., vasárnap

"És azonnal, mikor még beszélt..."

Lett volna vidám vihogás a templomban, ha Lk 22,61-hez érkezve beutánoztam volna a szomszédomat! Komolyan mondom, hiányolni fogom, ha már a levesbe került. Az az amplitúdó, na és az az egyéni hanghordozás! (Pedig becsszó, reálisan reprodukálom idehaza ezt a kabarét, a kicsi csőrikék legnagyobb örömére.)
Megpróbálom a hangulati görbét leszámítva idepötyögni:
Kukkkku-Rúúú-Rúúú-rururu!!!
Dupla felütéssel indul. A legmagasabb kilengés a magas hangtartományban aztán az első Rúúú-nál kulminál - hajnal 3 óta talpon van a drága, és még mindig bírja tüdővel. (Én már rég kipurcantam volna, még jó hogy párszor visszaaludtam közben)

2016. március 18., péntek

Az püspök szándékára

Lemaradni mindennel, mint a Ho-ho-ho-horgász a postás borravalójával...
Nade a nagy kórussikert szerdán 19 órakor bizony Patrick-előesti páinkával (nem túl jellemző a terítéken, de azért mégis) öblítettük le... legalábbis a társaság legjava. Láttam, hogy kellett valami a nagy feszültség után, akkora port kavartam végül a cikkel.
Ej, bár bújna ki az a gyermek hogy bekaphassak én is egy pofa sört!

2016. március 15., kedd

Még 3 hét

Jajjdefáradt vagyok. Holnap még átnézem az összefoglaló 4 oldalt. Összecsapom az egészet egy nagy kilométeres kolbászba. Kijavítgatom a tartalomjegyzéket, hogy passzoljanak az új oldalszámok. Ès elküldöm az utolsó pífke korrektúrára.
Holnaptól számítva még 3 hét szülésig. Ha holnap 9kor baszogatni mer a polgármester, igazgató, tanácsos pina, igazgató vagy bárki más, a balhézós rendevú közepén felkelek és hazamegyek. Most már szeretném letudni mindannyiukat, tele van a mütyürkém mindenkivel. Ha engem kérdeztek, nincs több cenzúra, elég volt.

2016. február 13., szombat

1:1

Gyönyörűen megpucolt ablakomból kifogástalanul látszik:
  • a ragyogóan pókhálótlanított álteraszunk vagy mi az prünty
  • nemcsak az első szomszéd ocsmány kéménye és antennája, de még a harmadiké is
Na jó. Viszont sokkal több a fény a munkához. Hajrá, Liber Ordinarius!

2016. február 7., vasárnap

Emberesedés. Vagy kispapa tünetek?

Jelentem, hogy Kaktusz elérte a 67 kilót. Mondtam is neki, te, mintha szalonnácskát éreznék a derekadon, vajmi, samilyen hiú az ember, egyből ráállt a mérlegre. Saszongya, jé, ennyi még sose voltam!
(Apropó, ma hátul az udvarban disznót vágott a szomszéd... brrr és brrr. Jó száz méterre voltak, csak sajnos felénk nézett az egész dolog. A véres löttyök löttyentgetése a ganyédombra, na az parasztgyomrot kíván meg ami nekem nincs. Kellett is nekem éppen átvonulnom a fürdőbe, éppen akkor.)

2016. január 20., szerda

Hajrá

Na. NA! Holnap 10-kor jön ide végre valaki TAKARÌTANI. Még ha két órára is, már most tudom hogy fantasztikus lesz ahhoz képest mint ami most van. Hajrá, hajrá, hogy ne meneküljön el innét ahogy beteszi a lábát.

2016. január 18., hétfő

Az doktori atyámrul

Csömör, nem csömör, mikor a piros piszkák közt látom azt amit más egyáltalán nem tudna kijavítani mert halvány ibolyája sincs a dologról pedig papíron szaki, igencsak tisztában vagyok vele, mekkora mákom van vele. Még ha idén lesz 13 éve, hogy egymást nyomorítjuk, akkor is.

2016. január 1., péntek

Befejeztem...

...a 29 oldalas tartalmi leírását az LO-nak (eccerűen hiányzott a disziből, mindig csak halogattam a végére). El se hiszem hogy kész lett 3 nap alatt. Maradt a köv. fejezetből a képek beszúrogatása, aztán egy jó darabig csak a korrektúra Rőtmalac piros piszkái és a jegyzetkéim alapján. Majd még kell írnom egy alfejezetet is, de az nem most lesz. Eccer abszolváljam az első 132 oldal böngyörkéit. Szerencsére legalább szellemileg ott vagyok, ahol kell. A többi... ehh, ehhh.

BÚÉK-*9+79*olunk már megint


ü
4p
02
4
(énisénisénis+LKCs)
Egyházzenészeknek ez a polgári buffogtatás íccaka egyáltalán nem inge-gatyája. Elvégre utolsó napra virradánk Karácsony nyolcadában, az biztos hogy az egész nyolcad nagyon ünnepélyes, de az utolsó napon nincs akkora pláne, hogy az összes kutya (és az itt kb. annyi egy négyzetkilométeren, amennyi a kémények száma, tehát nem kevés!) torkából vonyítson, éjjel fel-felriadva én is a gyerek sírását hallucinálnám a szomszéd szobából, pedig csak a szolgálatos buli plébekkel valahol a környéken.
Szóval én is puffogtatom szétfelé a mai pihenést legalábbis, igaz hogy gyalázzatosan későn kelék, kihasználva a gyerekek KO állapotát, de így néz ki a reggeliző asztalom, ni. (Le vagyok maradva a munkával, mint a borravalóval. Azért BÚÉK annak, aki ma tartja:-) )
 .....Nna jó, az újévváró sütiket a gyerekekkel csináltuk.
És dobigáltunk az erkélyről csillagszórókat. Jó sok kívánságuk teljesül asszem, ahogy elnézem a végterméket az udvaron...

2015. december 28., hétfő

Nyolcadba veszve

Nehezen térek magamhoz, lassú vagyok és nyamvadt, odabent bokszpálya, odakint nyamvadt ködölés és füstölés felváltva, wunderbar.
Két óra múlva indulok, dicsőítés+katekézis, a szövegeim még nincsenek becetlizve, de minden könyv hasára van borítva és beékelve az illető passzushoz. A csőrikék nagyon meg vannak elégedve a csajbota karácsonyfával, bár azért volt vita, hogy mit énekeljünk alatta. Tegnap pl.:
KCs: Mennyből az angyal... (angyalhangon, andante lirico)
LkCs: NNEM! Kisszkajáconn, nakkajáconn... (vastag gyerekmezzóján, allegro energico)
Angyalkák ruháján Gloria... Et incarnatus est... mittudomén, de csupa passzoló darabka a papírszemetesből. Elvégre az ige testté lett, még a szemetesben is. KCs-vel válogattuk a kottákat.
A papírszemetes amúgy veszélyes dolog kezd lenni KCs számára. Tegnap hallom, hogy bötűzi a papírból kivágott hópelyhen: "pone-tur ce...re-us in ca...nde...lab-ro..." A liber ordinariusból, bakker!
Este tesztelem: Na, hogy hívják a gyertyát latinul, KCs? Hát nem tudod, Anyu? Cereus!!
Fogom is indítványozni Rőtmalacnak, kapjommá ez a gyerek is doktorit, ne csak Mikrócsőrike!.... :-D

2015. december 20., vasárnap

A havat nem hagyom

Mindjárt igazi archívum, pedig csak háromnaposak. Ezt azért nem hagyom ki világkörüli turnémról!(hahaha)
Nos, egy reggel kezdődött szülővárosomban, itt szálltam meg mint kocaturista,
 ...és akkor később reggel kinéztem a másik ablakon is,
 ...és erre battyogtam el az útlevélosztály felé, miközben sűrűn állt a hó.
Ezt az időközben kirittyentett óvodát muszáj volt lefényképezni, mert utoljára itt még egy hóttromos gyógyszertár volt a földszinten, az emeleten meg kitudja. Szóval roppant aktív a város, juhé.
És útlevelem is lesz, valamiért csak megérte ezt a horribilis utazást oda-vissza (600 km 11-12 óra alatt, vissza dettó).
S ha nem elég a hóréteg vastagsága, amit itt Karácsonyig lehet nézegetni, akkor eszembe jut Tyúkszeredából ez a hókupac, ni,
.. és akkor már ugyan kit érdekel NLM taknyos szürkesége a fehértelen télben, na kit.

2015. december 13., vasárnap

Gaudete

Időnként eszembe jut hogy milyen szívesen is gyártanék saját készítésű karácsonyi üdvözlőlapokat a kicsi csőrikékkel, és vagdosnánk aprósüteményt is a formákkal, és együtt díszítenénk a lakást, igazi angyalváró módra...
...holnap pedig elmegyek öt napra a francba, útlevelet csináltatni és ügyeket intézni, és megint nem látom a porontyaimat, és máris tépem a hajam.
Az idei ló már most kicsúszott a fenekem alól, esély sincs semmi kármentőre, igen, David Bowie is nagyon depis most a rádióban, és én is.
Félóra múlva próba, mise, este próba, koncert, örvendezzünk, ja.

2015. december 12., szombat

Nem, nem ment fel a cukrom

De tényleg nem. Minden érték a helyén van, na jó, a vas határeset de a doki szerint az amúgy is vacakoló emésztésemet nem tesszük még ki az állandó székrekedésnek, és ennek ellenére...
Mikrócsőrike mégis félkilót nyom a tisztességes 350 g helyett, egyszóval nő mint a burján, az általa kreált fitness-stúdióban, csak bírjam ki addig amíg kibújik. Még 4 (négy) hónap!