Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2022. április 19., kedd

Jeges szelek

Lusta kertész örömére nem fagyott be a tavalyi vetemény feneke, mert a spenótszárak takarták.

Csucsu hogy tökpalántákat rakjak ki a kertecskémbe. Meg ilyenek, ugye...

Nemtom, de minél öregebb vagyok, annál jobban érzem, hogy most egy következő periódusra hajtok, vagy hajtanék, vagy mittudomén. Tessék engemet békén hagyni stb.

Ha ősztől a fennebbvalók is engedik, lehet, hogy berekesztem a tanítást a NLM-ban, beleértve a magándiákjaimat is. Igencsak vissza kéne térni a kutatáshoz. Ha a StF-ban a meló nem bizonyul kamunak, akkor nyert ügyem van, hiszen úgyis kutatni kell az egyetemi tanítás mellé.

De addig is ezen a héten elvileg féligmeddig-vakáció van, holnap át akarok mászni a másik országba, a püspökségi archívumba ergo kicsit leszarni az itteni világot.

Kezdett elegem lenni abból, hogy nincs abszolút szabad napom, tényleg, szombat és vasárnap kivételével minden nap tanítok, vagy iskolában, vagy énekeseket itthon, a hétvége pedig a hegy alatt abrakolásról szól: az adminisztrációt leginkább a hetek óta felgyülemlett vasalnivalóhoz tudnám hasonlítani. Egyik sem akar apadni, csak a tetejét próbálom viszonylag mozgásban tartani, hogy ne porosodjék, az aljából pedig feszt ki kell rángicálni valamit, ami biztosan ott lapul valahol, de nem látszik. A q e-naplóba még a márciusi órák sincsenek beírogatva, csak ne jöjjön közben egy kontroll. A házunkra továbbra sincs egy fikarcnyi időm se, csak a kaja és a tiszta ruha férne valahogy bele, de még az elpakolásuk sincs kivitelezve becsülettel, jáááj.

A húsvétot túléltem, jelentem, családi ebédekből és effélékből szerencsésen kihúztam magam. Piszok hideg van még mindig, nem akar tavaszodni, csak ilyen bekeményedve, én meg kicsi nyuszi vagyok, bújnék valahová, meleg vackokba, de inkább ki a simogató meleg napfényre, aminek jelenleg inkább bottal ütöm azt a nyomát.

2022. április 10., vasárnap

Pszeudo-poszkovidos nyitás

Legkisebb csőrikének tegnap megtartottuk a hatodik szülinapját - azaz az első komolyabb posztkovidos rendezvényt, ITT nálunk.... s ha a népmesei esztendőnél maradunk, akkor ezer évben talán egyszer esedékes, nálunk is el lett rendezve egy csomó minden, lett kb. 150 l merő szemét, hétfőn lesz mivel oldalára döntsem a kukásautót... Kár, hogy nem lehetett ezt a leánkát férjhez is adni ez alkalommal. Elvégre itt volt "szerelmem, Bazsi"! (Meg Toscának az elsőáldozást is megrendezni. Hiszen ennek is ott a ruha a szekrényben! Sőt, az idei összes nagy hepajt megejtettük volna ezzel a felfordulással, nagy kár, hogy nem gondolkoztunk időben, ugyi. :-D )

Égszakadás és földindulás időjárásból csak a legszéle ért el bennünket, úgyhogy mégis volt trambulinos ugrálás, de a kinti bulinak amúgy nagyjából lőttek. És szülő se maradt egy szál se a két óra alatt, úgyhogy a 10 lehűtött sörből kettőt a nagy buli után hirtelenjében belőttünk Kaktusszal, a nagy izgalom után ennyi kijárt nekünk, asszem.

Hogy boldogul nap mint nap, az óvónéni a 24 gyerekkel, amiből "csupán" 13 fiú, jó kérdés. Nekem spéci a 4 legény is elég nagy falatnak bizonyult a tízes leánycsürhe mellé, de jelentem, szerencsésen megbirkóztam a feladattal. :-)

Ma délutánig nagyiéknál lesz a három kirányleánka. Kicsit talán sikerül kifújnom magam!...

2022. április 2., szombat

Cölöpök a homokba

Nem meglepő, azt hiszem, hogy 3,5 hónapnyi tanítás után már meg tudom fogalmazni magam, hogy ki szimpatikus és ki idegesítő a kollégák közül. Nagyon rossz a mérleg, sajnos... :-(

A diákok viszont kezdtek valamennyire megnyílni. Ezen a héten átrendeztem a termet, ahol tanítok. Első nap után jött a nyakleves, mert este a takarítónő az összes padot és széket visszarángicálta az eredeti helyére. Naiv voltam, tényleg két másik intézmény van beleszuszakolva ebbe az épületbe, a másik váltásban már nem örültek volna az én egetverő pedagógiámnak. :-D De én kedves vagyok és kommunikatív :-) takarító nénit kiengeszteltem, jól elbeszélgettünk egy szintig. Ellensége biztos nem leszek már. A tanáriban sajnos továbbra se tudok elbeszélgetni semmiről, sajnos... úgyhogy nem is fogok. A hétfői tantestületi gyűlésünk alatt az anno Stf-ban nagy gonddal felépített színpadi mozgás-kompetenciám után kellett nyúlnom - Pöpi keményen begyúrt minket ezelőtt 15 évvel a János-passióra, nem vitás. Ó jaj, nincs kivel és miről beszélni, úgyhogy most már barátságos képet vágok, mintha az a szótlan fajta, fegyelmezett kolléga lennék, aki nem vagyok, de jó, hogy másfél óra múlva vége van az egésznek.

Tegnap a letargiába burkolt szado-mazo diákom, aki különben az iskolai pedagógust/pszichológust is szokta izzasztani, széles mosollyal bejött, Tanárnő, fel vagyok dobva, ma lesz egy jó koncert a Módzsóban ;-) aztán leült mellém és elkezdett mesélni, dumcsiztunk kicsit. Tixta magától csinálta.

Nemtom mit lehet csinálni, de csak kell valamiféle falat építeni, de nem csak a hivatalos tantervek mellé, hanem az emberi erőforrások is gyakran futóhomokba fulladnak itt körülöttem. Nem lehetetlen persze, de meg kell tanulni a homokba szurkált cölöpökön ugrálni úgy, hogy mindig kiálljon egy, amin még elfér mellettem egy csukorék ember. Nem nagy csukorék, de úgy érzem, egyre több. :-)

2022. március 30., szerda

Kifelé

Kint maradt Kóla a teraszon... úgyhogy ma is száradni fog. Kóla a plüsskutya, aki akkora, mint két gyerekpárna. Tegnap kimostuk és felteregettük. Ööö... azaz volna. Mivel ez nem olyan egyszerű neki, inkább beleraktuk egy könnyű szatyorba és felakasztottuk az egyik lécre a teraszon.

Ma további muskátlik és társaik benyomkodása következik az előre kikészített dézsákba, mert csakazértis tavasz van és virág kell, neki és neki, az árgyélusát. Kaptunk a pálinkás barátunktól egy talicskát ajándékba. Élni kell, forgásba jönni, voálá. :-)

2022. március 27., vasárnap

Befagyva

Igen, az utolsó bejegyzés óta kitört a háború és én is befagytam.

És hiába reméltem, hogy írhatok egy kiolvadt bejegyzést és az egész egy legfeljebb egy hétig tartó rémálom lesz, mert már egy hónapja tart odaát a háború úgy, hogy közben az addigi rémséges dolgok sem oldódtak meg sehol a világon, és egyszer csak összeroppan az ember lelke ettől a sok borzalomtól.

De nem, megyünk tovább, és nem felejtünk, mint az elefánt, és ma kicsi Húsvét azaz Feltámadás, és leírtam már végre ezt a befagyott érzést, és egyszer csak felenged (vagy éppen nem), de ez van, ha tetszik, ha nem.

2022. február 20., vasárnap

Csőrike-tarifa

Nahát, az a tagi, aki megkapta anno a freiburgi állást (négyünk közül, akik pályáztunk), hát most látom, hogy Münchenben van a főiskolán, holmi "másodhegedűsként"... na persze, igen szar fizetésért nem is érné meg másnak, csak Csőrikének. Biztosan első alkalommal szedte is a sátorfáját a svájci határ mellől, ami mindentől messze a francban volt ám. Valahogy összeolvasztották időközben azt az állást valami mással, most már úgysincs ott semmi megpályáznivaló.

Csak elgondoltam, ha van is munkám fizetésért cserébe, általában a jó szar fizetés jut nekem, mi más jutna?! Low costs, itt a fapados Csőrike!.... :-D mintha apám röhögne most a vonal másik végéről, jó harsányan, basszus: Ne, itt a süket zenész!...

2022. február 11., péntek

Időrabló

Na persze, kinek az idejét rabolnám elsősorban, ha nem a zenyimit, hööö???

Hogy én máma ünneplek, az nem vitás. Vettem egy üveg bort, van még pálinka, kocsonya, ecetes hagyma, muzsika ezerrel, napot hoztam, csillagot, letettem az omikront, nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog!...

Ha nincs dilinyós térdigérőhajú baratinám, nem jövök rá, milyen naccerűen kapcsolódik az Omega a Gatheringre, vagy fordítva, ehh, szerintem egyik se tudott a másikról. Éljen a jutyúb a várva-várt magányban! Tegnapi ordítozás után mit is kívánhatnék többet, mint végre egy jó alvást (Kaktusz elment a Bega partjára koncertezni abba a csórétollú turulmadárba ergó kilőve) - gyerekek mamiékhoz hétvégére beadva (pipa), fene akar aludni, véééégre egyedül bulizok, bizony, bulizok mán!

Holnapután ha minden igaz, érkezik a Keresztfijjam idehaza, bizonybizony korcsmába megyek.

Elég vót a karanténból, asszem ez a hetedik, egy év alatt. KUKA (puff)!

2022. február 4., péntek

Lakatlan sziget

Mivel az igazgató elküldött kötelező betegszabadságra, nem szabad órákat tartanom, onlány se. A gimiben most már történelemtanár sincs, kiesett még a héten mindkettő, a magyar és a szerb tagozatos. Továbbá kiesett öt vagy hat másik, ilyen meg olyan szakos tanár. Meg én. Elvesztettem kicsit a fonalat, lényeg, hogy már helyettesítés sincs, a diákok lötyögnek az iskolában, már aki nem kovidos otthon. Biztosan jobb a semmilyen óra, mint az onlány, de kérem szépen, ad absurdum, nem más ez, ergo fejem verem a falba.

Úgyhogy feltöltöttem a Classroomba - az egyetlen olyan helyre, ahol nem tudnak utánam kémkedni, se más tanár, se az igazgató, se kutykurutty bárki - egy igen sajátos hangú bejegyzést, Puttony a lakatlan szigetre címmel, és belinkeltem azt a 10 zenét, amit magammal vinnék a lakatlan szigetre. A puttonyomban. És megosztottam a diákokkal az elszigeteltségemben, amiben jelenleg vagyok. Akinek szeme van, lássa meg, akinek füle van, hallja meg. Ha igen, jó, s ha nem, akkor is elküldtem, kiírtam magamból - igaz emiatt nem lett ebéd, de leszarom most már. Ha ilyen mértékben elmaradt mindennemű ismerkedésem az elmúlt két hét káosza folytán, akkor tessék egy darab belőlem, levetek itt egy-két hagymahéjat. Nincs sérülékenység, nincs ismerkedés. Nem sok, de néha kell egy kis kockázat, húzdmeg-ereszdmeg alapon. Hátha majd eszükbe jut egyszer, még ha nem is reagálnak rá most semmit.

Kicsit olyan érzés volt, mint blogot írni. Basszuskulcs, mennyit változnak a kommunikációs csatornák. Mint a gyerek az időben. Vagymi.

Itt a zeneputtonykám tartalma:

https://www.youtube.com/watch?v=K8R7zjJMIfU

https://www.youtube.com/watch?v=PfAWReBmxEs 

https://www.youtube.com/watch?v=iv8GW1GaoIc

https://www.youtube.com/watch?v=h1OVxDGLiNM 

https://www.youtube.com/watch?v=Z454yP-XkwU

https://www.youtube.com/watch?v=hi_-6R4OxEo 

https://www.youtube.com/watch?v=rOPOob7AQvA

https://www.youtube.com/watch?v=V6Dfo4zDduI

https://www.youtube.com/watch?v=2RGJs-ZEmjg 

https://www.youtube.com/watch?v=V0RbKtVw7NM

 


2022. február 3., csütörtök

Balázsjárás

Mára sikerült idebalázsolni valami furaságot, vagy hogyismongyam.

Hogy is lehetne másképp értelmezni a Liber Ordinarius tükrében, hogy beomikrosodtunk?...

Blaszfemikus hangulatot kerülendő, inkább hagyjuk azt az LO-t...

Még szerencse, hogy a múlt éjjel sikerült aludnom 7 órát, azaz kb. annyit, mint az azelőtt való 2 éjszakát összesen. Mire megjött a teszt eredménye, úgy nézem, kimásztam a nyavalya bugyrából. Értek én az időzítéshez. Vagy mégis St. Blasius lehet a dologban??...

2022. január 28., péntek

Reménytelen csőriketanárság

Na, ma végre találkoztam egy tanárral!... el se hiszem. Nem is a tanáriban volt, hanem a folyosón. Öreg bácsika volt. Kiszúrta, hogy tele hátizsákkal caplatok fel az emeletre, ugye milyen praktikus a hátizsák? minden elfér benne. Mondom, éppen csak a hangfal nem. Nem is kérdeztem, mit tanít, gondolom, zenét, nem? De. Én szociológiát.

Ezek szerint van még remény, hogy ne érezzem magam tök egyedül.

A diákok mindent azonnal elolvasnak és lájkolnak. Legalábbis a messengeren. A tantermes bejegyzésemet persze nem olvasták el, a videókat nem nézték meg, amikkel órákat szoptam, de lényeg, hogy a hírét lájkolták. Hát, sokra megyünk ezzel... úgyhogy: kuka! ki kell eszelnem egy másik csatataervet, de nem, én_nem_adom_fel!

2022. január 27., csütörtök

Ante portas

Csipkednem kell magam az onlány mankóimmal, mert ha így megyünk tovább, nonstop dolgozom, de lassan nem is tartok órát, mert nem lesz kivel. Ó, dehogy, semmi karantén meg ilyenek, de a végzősöknek az első munkahetemen azért maradt el az óra, mert az igazgatónő fényképezkedés után (!) hazaküldte a teljes osztályt, ma pedig elméletileg Szent Heverde azaz tényleg Szent Száva napja van, s hogy ma szünetelhessünk, gondolta a Ffőnök, behívta a teljes tévéstábot hétfőre. Nekünk műsort kell csinálnunk! El lehet képzelni, hétfőn is elmaradt az egész napi tanítás, szerintem is megéri ebbe a suliba lötyögni, ppardony, járni, ha én vagyok a diák.

Szóval hetfü délután, lejárt a tévés műsorunk, ott rostokoltunk egy csomó ideig, pedig minden műsorszámot külön vettek fel. Én a kórust pottyantottam be a képbe, tagokat 2m távolságra, maszkot nyomtam rájuk egyenként, rajtam ne múljon. S hogy a pópa körül egymás nyakában lógtak és csókolgatták a szentelt kenyeret?... hát ez enyhén szólva nem az én nyakamat nyomja. No de lejárt a cucc és be kellett pötyögni a címeket. Mi is a címe? kérdezte a tanárkolléga, aki a műsort benyomta a kompjúúterbe. Mondom, legyen Postludium, ha már az egészet le fogja zárni, ugye. Harmadik nekifutásra sikerült is leírnia helyesen a dolgot (áúúú), az én pintylike darabom címét, amit a Szent Száva himnuszdallamára fabrikáltam gyorskánon-félében. A fuvolisták, azok cukkancsok voltak, szépen furulálták a kánonkát. De ahogy tegnap elkezdtem nézni a kész linket, nem hittem a szememnek. Mivel is indul a készre vágott 45 perces műsorkánk? ööö... a posztlúdiummal. Azaz az utójátékkal... Bakker. Kellett volna komponálnom egy prelúdiumot is. Hová, ha nem az elejére... végére?!!! GRRRR.

2022. január 18., kedd

Szól a vekker. Vagy nem

Itt a szép új nap, a tegnap esti ordibálás dacára ma újragondolom az egészet: hogy általában elég idő marad aludni éjjel, vagy nem-e? legalábbis meglehet, hogy az idő kezdett más dimenzióba mászni, remélem, holnaptól már minden a régi lesz. A kalapács és a Fal jutott most eszembe, hogy menetelnek a kalapácsok, egyre csak menetelnek, míg óriásivá nem nőnek.

Szóval minden relatív, a harmadik oltás lepkefingja úgyszintén. Kaktusz csak a máját érzi folyton (tényleg, ezek szerint még érzi, tehát van neki), én meg egyre súlyosbodó karral és intenzívebbé váló hisztériával, valamint néhány bedobált Paracetamollal aludtam is éjjel, hát, ne panaszkodjak, valami négy és fél órát. Aztán kezdtek jönni a kalapácsok és egyre csak jöttek. S hogy sehogy se tudtam visszaaludni, felöltöztem kínomban, nekiálltam a rettenetesnek, végül el is küldtem a salzburgi kakát, 5.15-kor. Kényelmes németpífke faszi, aki Münchenben társszerkesztő, vagy mi a retek, lüxüs 9.30-kor letöltötte a gonddal formára vagdosott csatolmányaimat, mind a 16-ot, ezenkívül az átbokszolt írást, önéletrajzot, sallala. Majd a legcikormányosabb diplomáciával válaszolt is nekem, Ti. Dr. Csőrike, milyen fanti, de igazán....

A karom krvaszarul van, a hónaljam alatt egy betongolyó, de ez mind semmi, mert a fél oldalam teljesen használhatatlan. Ma reggel nem is vittem óvodába senkit, 5.30-kor felcúgoltam az önellátó középsőt és ha 7.10-kor nem kezd neki brünnyögni az udvaron, hogy letörött a biciklipedálja, komolyan mondom, nem is húzom rá a pizsamára a gyapjúszvettert és a nagykabátot, és nem állok neki kaparni a szélvédőt. De mivel ilyen kalandosan kezdtem a reggelt, igazából nem sokkal éjfél után, hát, mondhatom, hogy utolsókat rúgom, és a tyúkokkal együtt el fogok tűnni a színről, a különbség az lesz köztünk, hogy én előveszem az utazós füldugóimat a nesszeszerből.

Ja, és a mai kóruspróba Szent Szávára és az igazgatónő külön történet, nem is állok neki, maradjunk annyiban, hogy túléltem.

2022. január 17., hétfő

Kisváros!... Héé, te Falu!.. Na úgy.

Szkizofrén hetemet elkezdtem-forma, reggel 5 óta talpon vagyok, de már lefelé bóklász az orrom, csak a gravitáció, semmi egyéb. Néha harsányan felröhögtem volna ebben a fél napban, de valahogy nem maradt rá idő vagy erő, úgyhogy durr bele, következő lépés!...

Hétfő hajnali kuka, tejesüveg - zsolizni is kéne, ovi-suli, két kisebbet fel kellene költeni, elrendezni őket, vagy inkább később rendezni el őket?... vagy zsolizni?... aztán úgy lett, hogy hajnalosan felvertem mindenkit (első nap, hosszú idő után!... hű, én is meglepődtem. Persze, holnap nem fog ilyen könnyen menni), megcsodáltuk legkisebb Csőrikémmel a hajnali zúzmarát és az óriási, alacsonyan fekvő naaagy Holdat, merné valaki kicsi betűkkel írni a mai reggel után?! tényleg csodaszép volt. Közben középső, szerencsére önellátó gyerekem hajnalos kelés után remekül elkészült, bepakolt, ilyesmik. Ovi után zsoli, érdekes is volt, hogy mindannyiunk közül én vagyok egyedül felébredve. De akkor már visszajöttem volt a biciklis zúzmarából, nem volt nehéz ébren muzsikálnom a virtuális konventben.

Azóta már 2x is voltam a gimiben, intézkedni, egyelőre nemtom, mennyi haszonnal, aztán másik életembe vissza, ahol elrontottam a Greenwich Main Time-ot, de egyórás késéssel mégis sikerült az ausztráloknak órát tartani... hiába hogy GMT+1, a hülye is tudja, de hirtelenjében a maradék eszemet is elvesztettem, elvégre délelőtt szólt a telefon, óra közben: Ööö, Csőrike. Jó napot, harmadik oltás, bontjuk a vakcinát! Mikor jöjjek? Hát, minél hamarább!... Na így lett, hogy lefelé húz a gravitáció, már a csuklóm is fáj, de holnapra csak kiheverem a nagyját. Már, hogyha hagynak. Egy jó dolog történt, a gimiben rácsatlakoztatta az informatikus a mobilomat a wifire s akkor láttam meg, hogy bizonyítottan nem jelent meg az egyik LO-publikáció, amitől tartottam, hogy nem fogom tudni idézni, dehát a szerző írt, Csőrike, niksz piksz. Azaz: Salzburgnak ma lezárom azt a fránya tanulmányt! Feltéve, ha sikerül még egy-két óra múlva pötyögnöm... Majd feltámasztom a karomat vasgerendákkal, mint a sárkány öreg anyja a szeme pilláját, aszt.

Apropó gravitáció. A harcban nem vagyok egyedül, de jó hír, hogy az a részeg, aki reggel az első utcasarkon a biciklije mellett aludt, délre már fel lett ébresztve, sőt, ültetve, két koma és egy inkább szomszédasszony, mint feleség jóvoltából szerintem ma elhagyta a megfagyásra alkalmas terepet. Drukk, mindannyiunknak! no.