Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2022. január 18., kedd

Szól a vekker. Vagy nem

Itt a szép új nap, a tegnap esti ordibálás dacára ma újragondolom az egészet: hogy általában elég idő marad aludni éjjel, vagy nem-e? legalábbis meglehet, hogy az idő kezdett más dimenzióba mászni, remélem, holnaptól már minden a régi lesz. A kalapács és a Fal jutott most eszembe, hogy menetelnek a kalapácsok, egyre csak menetelnek, míg óriásivá nem nőnek.

Szóval minden relatív, a harmadik oltás lepkefingja úgyszintén. Kaktusz csak a máját érzi folyton (tényleg, ezek szerint még érzi, tehát van neki), én meg egyre súlyosbodó karral és intenzívebbé váló hisztériával, valamint néhány bedobált Paracetamollal aludtam is éjjel, hát, ne panaszkodjak, valami négy és fél órát. Aztán kezdtek jönni a kalapácsok és egyre csak jöttek. S hogy sehogy se tudtam visszaaludni, felöltöztem kínomban, nekiálltam a rettenetesnek, végül el is küldtem a salzburgi kakát, 5.15-kor. Kényelmes németpífke faszi, aki Münchenben társszerkesztő, vagy mi a retek, lüxüs 9.30-kor letöltötte a gonddal formára vagdosott csatolmányaimat, mind a 16-ot, ezenkívül az átbokszolt írást, önéletrajzot, sallala. Majd a legcikormányosabb diplomáciával válaszolt is nekem, Ti. Dr. Csőrike, milyen fanti, de igazán....

A karom krvaszarul van, a hónaljam alatt egy betongolyó, de ez mind semmi, mert a fél oldalam teljesen használhatatlan. Ma reggel nem is vittem óvodába senkit, 5.30-kor felcúgoltam az önellátó középsőt és ha 7.10-kor nem kezd neki brünnyögni az udvaron, hogy letörött a biciklipedálja, komolyan mondom, nem is húzom rá a pizsamára a gyapjúszvettert és a nagykabátot, és nem állok neki kaparni a szélvédőt. De mivel ilyen kalandosan kezdtem a reggelt, igazából nem sokkal éjfél után, hát, mondhatom, hogy utolsókat rúgom, és a tyúkokkal együtt el fogok tűnni a színről, a különbség az lesz köztünk, hogy én előveszem az utazós füldugóimat a nesszeszerből.

Ja, és a mai kóruspróba Szent Szávára és az igazgatónő külön történet, nem is állok neki, maradjunk annyiban, hogy túléltem.

Nincsenek megjegyzések: