Van egy jó hírem: Prassl bácsi aszonta, elég lesz a graduálé rész. Amiből még csak pár oldal hiányzik. És nagyon úgy néz ki hogy nem akart ő egy percig se szívatni, mondanom se kell hogy megkönnyebbültem a dologtól. Egyszerűen csak kíváncsi volt hogy milyen iramban haladok, és mostanra már neki is aktuálissá vált a kérdés hogy meddig érdemes indexet írni. De azért láttam hogy időnként rá-rácsodálkozott, asszta hogy mik is vannak abban a kéziratban... hehe.
Tehát: befejezni a dógot, aztán összehasonlító táblázatot készíteni, hogy az x és y kezdetű miseének melyik más fontos kéziratban lelhető még fel (szerencsére csak öt másikban ami fix és mind rendelkezésemre áll, pl. egy disszertáció esetében több száz oldalt felvenne ez a rész, azt meg csak a Fennvaló tudja hogy hány kéziratban kellene hozzá vájkálni). És kész a pepecselés oroszlánrésze úgyhogy majd elkezdhetem írni a saját dumámat.
Azt a fílinget, hogy minő egy szovjet fehérnépnek éreztem magam, ahogy hazafelé cipekedtem a két bevásárló szatyorral... Na nem pityókát hoztam a pungacskákban hanem a Paléographie musicale két vaskos fakszimile kötetét (igazából csak olvasótermi használatra valók, de Prassl ideadta. Tiszta magától!). Naszóval: kettő az ötből már bevetésre készen áll... huhh!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése