Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. július 28., kedd

Esti hangulat

A kicsi Csőrike elpilledt. Csőrikeanyu vizes fürtű madár, ma este még pötyög kicsit, mielőtt elbubul. A szomszéd szobából áthallatszik a Duruflé Veni Creator Spiritus utolsó tétele, kvázi élőben vagyis egy majdnemsípos orgonán. Szeptemberben megy majd a gráci dómban... tudom hogy nem olvassa a bejegyzéseimet, épp ezért kockáztatom meg: ...va jól csinálja (nagyon jól tudom hogy miről beszélek.). Fürösztés után átmentünk a babával, akkor épp egy Dandrieu-t gyakorolt. Lassacskán látható lesz a baba arcocskáján az egész duktusz: ez a gyerek falja az orgonazenét. Akkora szemekkel nézte a hangszórót mint amikor locsipocsi van. Hüm. S ha még valamikor az én génjeim is kiütköznek rajta...

Nincsenek megjegyzések: