Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. augusztus 13., péntek

Vizsgálat után

Igazából most be kellene dugnom a fejem a homokba, dehát Csőrike nem strucc, na ugye, hogy nem talál neki ez a szerep.
Ma néztük át P. bácsival a második dolgozatot, amit... hm, ezelőtt két és fél évvel írtam, apropó Csipkepitty, ez az az eset hogy inkább csak röhögtem mintsem téptem a hajam. Na ja, mentségemre nem egyedül követtem el, hanem T. bácsival, ő egy mindörökké szenilis pap, máskülönben P. bácsi ellensége is, szóval a dolog roppant leegyszerűsödött. A dolgozatot kigyomláltuk és most már használható állapotban van. Tehát kijavítom és leadom a doktorihoz.
És a gyomos változatot meg vissza kell adnom P. bácsinak aki le szeretné fűzni a magángyűjteményébe... elrettentő példának. Ki bánja! fő, hogy nem kell most komponálni másikat.
Én csak vigyorgok, mert egy szó sem esett a diplomadolgozatról amiből még egy fejezet hibádzik, bár két napja csak elvétve alszom a nagy güzü miatt. Szerdán Autalban csinálunk egy hatalmas nagy korrektúrát (mire nem jó a magántanítvány férje), aztán csütörtöktől arrafelé lesz mit zúdítanom P. bácsi nyakába. Hihi.

Nincsenek megjegyzések: