Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. február 5., szerda

Fűtés és nem fűtés

Még nem ötöltem ki hogy mi menjen a Rőtmalac-féle jubileumi kötetbe. Örvendetes tény, hogy legalább a munkaszobámban dolgozom délelőttönként s nem a konyhában (na jó, a nappali felében), de hogy állandóan a fáskazánt kell zabáltatni, pont mikor éppen kiagyalnék valami keményebbet amin aztán el lehetne indulni fejtegetni, gyorszangyorszan mert hanem kialszik, hát ezt hamar meg lehet unni, elég ennek már ez a két nap, mióta üzemel. Szerencsére nem vettünk túl sok tüzelőt, mert a nyolc zsák brikett nemcsak rusnya és porlik, mint a szikla, hanem hitvány is. Hol van itt az öl bikfa, ami Mamánál várta a rattatatta favágós bácsit, hogy átpedikűrözze csempekályhába valónak ... emlékszem, már a második utcától áthallatszott, hogy töfög már errefelé a favágós "rattatattája". A brikettnek kb. 10 percig tart a parazsa, ami egyenlő a lúdfing semmivel. Bükkfa, na az itt luxus, az igazán száraz fa pedig egyik eladónak se az esete, lásd gyönyörű üveges bejárati ajtónkat, ahol nem csak a fríz és firung akar szétesni, hanem az ajtó is megválni a kerettől, mint egy népdalban. A végén fabrikálunk polárból egy spanyolfalat eléje, ha már egyébre nem futja (nem futja).
Ma igenis bementem a múzeumba és egészen jól elvoltam benne. Csőrikének van egy erőteljes néprajzi oldala ami kb. egy évtizede szunyókáló móduszban vala, de most... a leendő kultúrpanziónk Valkaynak (is) szimpatikus, hajrá! és a múzeumos kórustagomnak is, és egyáltalán, nekem is, még ha a gatyám is rámegy, akkor is. Van: még ma is szaki, aki búbos kemencét tud (és szokott) rakni. Van: csomó pingálós minta, amit kályhaszemes cserépre lehet festeni a zománc alá. Gondoltam, kicsit megbolondítanám a búbost egy sor övszerűen elhelyezett szemes cseréppel. Ha már úgyse tiszai tájházat építünk a semmiből, hadd legyen népi ihletésű az átépítés - kívül-belül. Ma megint bejártam a kultúrpanziómba jégverembe ami még mindig raktárféle nyár óta, kerestem a 74-es babaholmikat. Mialatt ráfagytam három zacskó fülére, aztán ezeknek a NEM 74-es tartalmára, csendben bámult rám a Rieger orgona százéves pedálja, mintha csak azt mondta volna, tervek-tervek, de akkor ugye hogy velem is kezdtek valamit?!

5 megjegyzés:

perenne írta...

Fát vegyétek meg azonnal a fűtési szezon után és rakjátok be és fel, különben sosem lesz száraz fátok.

Rétyusa írta...

Köszi, már más tapasztalt rókák is hasonlókat mondtak :-) hiába, kezdők vagyunk mi ebben. No de hajrá...

Névtelen írta...

Baba! Ugyanbiza hány fok van nálatok? Szerintem a brikett úgy mehet, mint nekünk a bükkfa a mínusz 26-ban. Igen. A tüzelés szent és sérthetetlen. Napi kétszer 4-5 óra aktív figyelem. Nem belegabalyodni holmi diszibe vagy gyermeknevelésbe. A a jövő téli bükkfánk már szerencsére megvan. Ezt hozta az épeszű angyal. De ha erre jász, kapsz magán órákat a tüzelési technikákból. A 'zuram, mióta itt lakunk feszt kísérletezik. Na jer.

Rétyusa írta...

Öhö...

Rétyusa írta...

Itt messze nem dühöng a tél, de a köszvényemet se akarom kikezdeni. Èjjel alig fagypont alatt vagyunk, de a mocsok délkeleti szél ellen semmi se használ...