Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. február 21., péntek

Vajas süti hazájábul

Na, ezért szeretem a nem túl nagy kapacitású hurkatöltőt. Mert minden van benne és mind egy helyen. Történetesen F-Ausztria fővárosát, ami StF mellett egy nudli,de az állomáson nem csak pólókat nyomtatnak, hanem bármit, akár egy kötegnyi Uncinus-kottát is. A köv. vonat meg se áll Nürnbergig, na ezt nevezem én hegy alatti abrakolásnak.
A nap elejéről még nem is szóltam hogy majdnem lekéstem a vonatot mert az egyik órám siet de a másik késik, ez csak megér egy bekezdést. Szerencsére Sr. Antonia nem aznap kapta meg a hajtásit mint ahajt a másik irgalmas nővérke aki Louis Defunés-t fuvarozta árkonbokron keresztül...

2 megjegyzés:

csipkepitty írta...

Ahajtnővérke még a szemüvegét is otthon felejtette. :)

Rétyusa írta...

Jé tényleg, ezt elfelejtettem :-D