Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. március 29., szombat

Pihentagy II.


Emez meg Rőtmalac irodájában avagy StF egyházzenei könyvtárában lóg. A zárt részlegen, hihi.
 
Szignó: K.R. kétméteres volt imprótanárom akinekmég anno pénzért takarítottam a lakását (emberileg abszolúte nem csíptük egymást, egyszer be is mondtam neki, hogy nem tartom jó pedagógusnak) és F.P. alias Rőtmalac. Ezek kebelbarátok voltak s valószínű lehetett egy légkörnyi bennük, mikor kiagyalták az új Ó-antifónát ami így magyarul még a címében is vicces. (az "O" egyszerűen a kezdetre utal, dec. 17-től Karácsonyig minden napra kijárt egy más szövegű, "kanonizált" sorrendű antifóna-ciklus)
Megpróbálkozom én is egy népénektárba illő fordítással:
Ó Chardonnay és jó borok
nem szomjúhozik a torok
Tápláld azt, ki téged remél
józanságtól most megmentsél!

Nincsenek megjegyzések: