Nem gondoltam volna, hogy Liszt Ferenctől Frederic (pardon: Fryderyk) Chopinig ennyire nem gyomorkímélő az út. Elvégre ugyanakkor éltek, még találkoztak is jónéhányszor, és a zenéjük is hasonszőrű, bár ezután jóval óvatosabban fogalmazom ezt meg.
Ha épen odaérek Litvániába, behúzok egy konyakot. Soha nem voltam oda az ízéért, de valami dereng hogy ha nagyon bezabáltunk, segíthet egy pohár. Nesze örvény, nesze gyomor.
2 megjegyzés:
Remélem, már a konyaknál tartasz.
Helyzetjelentés: a lányodnak ma már kétszer mostunk lábat, homokot gyártott a száraz talajból, meglocsolta az összes növényt az udvarban, trambulinozott, megevett egy fél zsemlét, egy paradicsomot, két gyümölcsjoghurtot és egy minuszkulus adag korianderes-citromos csirkét kuszkusszal, most meg anyósom elvitte fagyizni.
Citrom... sohase ette meg. Biztosan a technikátok a ludas. I am flatated! Hú. Micsoda program! (Holnap majd leírom mit itattak ma velem. Valami rettenetes litván neve van.)
Megjegyzés küldése