Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. január 1., csütörtök

Amilyen az első nap...

Elmentünk újévezni a vendéglőbe, ha már a szilveszterezés elmaradt.
Nos, pincér barátunk telefonban fél 12-kor még nem tudta, hány óra van (az éjjel náluk ugye reggel 6-kor ért véget), de nagyon udvarisasan invitált minket, hogy dél körül (!) már nyitnak.
13.30-kor makulátlanul készen állt minden, ruházat-mosoly-testtartás, sőt egy asztalnál a szerb vendégek már hazafelé készülődtek. Ez mind semmi: a kolléga nagyon örült hogy jöttünk, szemmel láthatóan ébren tartottuk, mialatt balkáni kommunikációs igényének megfelelően kiszivárgott belőle egy csomó bennfentes információ, miszerint: A kultúrpanzió vendégei számára (igen, igen Pünkösdkor jön az első bagázs, jujj) van Pádéban ilyen meg olyan faluturizmus-szerű szolgáltatás, sőt májusban kezdődik a vadász-szezon, az olasz és spanyol gyártulajdonosok roppantul utálták egymást hogy külön kellett őket ültetni, de akkor ott volt az a bennfentes XY figura, összekötő kapocs, aztán izé, Szajánból utaztatták a fejesek a vadászokat... Megfuttattam hogy StF-ból Gyulára jár vadászni az egyik ex tenorom - hű, csak bírjam összekoordinálni a korrekt árajánlatot a fejes maffia ajánlatával. Végül megéri neki inkább erre venni az irányt. Vagyis remélem.

Nincsenek megjegyzések: