Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. január 1., csütörtök

Üdvözlégy te szent alvás!

Háát... BÚÉK!  hihetetlen, de mégis: 22.00-9.30-ig aludtam. Kicsit betorpedózták az éjjelemet, de szépen beleszőttem azt is az egyebekbe. Nos, fejlemények: két házunk és új állásom van. Az állásról konkrétan semmi, de a házak:
  1. jelenlegi, de nem itt van, hanem valahol a StF körzetében (kb. 50 km-re tőle)
  2. StF központjában egy nemlétező építmény belső udvarában, a házra a '60-as években építették rá úgy az épületkomplexumot, hogy külvilág elől tökéletesen rejtve van, kb. mint a minszki székesegyház a blokkgyűrűben, na úgy. A házat egészen pontosan le tudom írni. Először is most vettük, lestrapált állapotban van de nem volt teljesen befejezve, hihetetlen de lent van egy pácolt tölgyfa parkettájú konferenciaterem egy még működő mikrofilm könyvtárral (!) túlfelől egy zsíros konyha rossz szellőzéssel, emeleten két szoba, egyiknek erkélye van, üvegtéglafal az erkélyen kétoldalt, tényleg nagyon félkész. Nemtom kié lehetett. (Annyira azért jellemző a balkán állapotokra, hogy itt évtizedek óta félkész házakban laknak, na valami hasonló jött szembe. Fix hogy nem Gastarbeiter-ház.) Tehát Csőrike már azon agyal, hogy tudná a most vásárolt házat lakályossá tenni. Merthogy fantasztikusan jó helyen van, most pottyant le az égből az új állás (?), ráadásul StF-nak repülőtere is van, egy köpésre a nagyvilág, khm.
Azt ne tessék kérdezni, hogy minek a másik ház olyan közel ehhez. Vagy hová is járnak a gyerekek óvodába. Kaktusz meg? eh... eszembe se jutott, hogy kidobták-e az állásából. Elvégre együtt nézegettük az új házat.
Lehet, hogy a litván történelmi íccaka kevert be, tény hogy volt az éjjel nem fukarkodtam az időmmel.

Nincsenek megjegyzések: