Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. június 22., hétfő

Süt a nap

Nagy igazságot véltem felfedezni ismét a Rammstein szövegekben.
Pl: Ramm-Stein...ein Mensch brennt....Ramm-Stein...Fleischgeruch..in der Luft.... Ramm-Stein...ein Kind stirbt...Ramm-Stein...kein Vogel singt mehr...der Sonne scheint. Sötöbö, van elég.
(ég egy ember; hússzag a levegőben; hal meg egy gyermek; már egy madár se énekel; süt a nap)
Feketébe burkolózott az Óratorony. Ez most nem az árnyékmása, amit 2003 után a Seiersberg melletti soppingoló városba hurcoltak át, hanem az igazi árnyéka, hol hosszabb, hol rövidebb, de ezt már sohase lehet leszedni róla. Ez a dögmadár árnyéka, mikor süt a nap.
Bele se gondolok hányan lehetnek, akik nálamnál öt perccel hamarább, éppen a mészárszék közepébe érkeztek. Velük most vajon ki törődik?...
Ha a tanszéken nem szarakodik a kúglitrugyi szervere, én is hamarább értem volna a Főtérre. A cérnautcán keresztül ahol már 11 éve rövidíteni szokok, nem is hallatszik, ha odaát ropog a pokol.
Ma éjjel már nem voltak rémálmaim, bár a tegnapi vezetés egyedül kikezdte az összes idegemet. Ebből ha nem egyéb betegszabadság lesz.
Ach homo perpende fragilis et mortalis!

Nincsenek megjegyzések: