Énnemtom, de Legkisebb Csőrike annyira elüt a standard fizimiskától ami ebben a lapos bugyorban virágzik, hogy többször is megvakartam a fejem, pedig Zanyja és Zapja is ugyanaz az uncsi fizimiska lenne.
Egy ideig úgy nézett ki, mintha Emüe pottyantotta a világra, de aztán kivilágosodott a zábrázatja. Jelenleg leginkább Björkre hasonlít, színét és formáját tekintve és dicséretére válik - bár ugye erről se tehet a drága - hogy nem az én nyamvadt bőrömet örökölte és, bár traktorista módon, de barnul a gyerek. Bár az arca még mindig björkszerű... bökk.
Ma reggel kávérottyantás* közben egyszerre csak azt hallom, hogy "I play dead..." kezdtem ám hegyezni a fülem, lehet hogy ezen a ponton beakadtam én is a génrögeszmés pók hálójába, de figyeltem ám ezerrel, hogy is állunk akkor most ezzel?!
A jelentést nem fogom felmérő ív formájában mellékelni, maradjunk hát a rövidített szakvéleménynél:
Björk hangja:
főleg páratlan felhangok, diffúz, erőteljes orr-jelenlét a hangképzésben, az orrhangjának a fókusza viszonylag hátul, a gége körül van; valószínű az anyanyelv miatt bizonyos mássalhangzók mellett a magánhangzó is hátracsúszik; mindemellett potenciálisan fejleszthető "búgó", galambszerű mellrezonancia
LkCs hangja:
teljes felhangspektrum, általában véve természetesen jó fókusz, orrhang külön fókusza elöl, a selypítő faktor miatt a mássalhangzók egyelőre még elemezhetetlenek, magánhangzók elöl; erőteljes, "repesztő" hang, emellett már most eléggé intenzív a mellrezonancia
Verdiktum: ez a gyerek orrtól felfelé Björk, a torka viszont egyáltalán nem Björk. (Te jóég, mi lesz még ebből...)
* terminus tehnicus, mert mióta főleg balkáni kávét iszok, nem is lehet itt kávéfőzésről, csak rottyantásról beszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése