Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. július 20., hétfő

Háromba klónozva

Szia Csőrike,

hol is bújkálsz te mostanság, Szerbiában, Ausztriában vagy egyáltalán hol a csudában vagy?!
Így kezdődik a Rőtmalac ímélje. Miután lekavarja a dolgait (beszélnie kéne velem még Cambridge előtt stb-stb..), így fejezi be:
Akkor melyik íméledet törölhetem a háromból, melyikre is szoktál te reagálni élesben, hö?...
Tehát mind a három címemre elküldte. Ahhoz képest hogy hetekig elvoltam nélküle, eléggé intenzíven robbant be ebbe a pannon hőségbe. Pedig én azt hittem hogy ma este locsolni fogok s nem vakarózni. (Jó, megírtam neki dióhéjban a sok oldalszámot és hogy hányféle indexet gyártottam melléje. Persze, a sok uncsi index kell neki, mi más - de jó, hogy ezt még LkCs előtt sikerült kiböngyörgetnem a netről és a millió kéziratból...)
Hát, ez a Rőtmalac, nem tagadja meg önmagát. De én se.

Nincsenek megjegyzések: