Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. július 5., vasárnap

Kukázás közben

Pár napja hét vagy nyolc pontba szedve jött  egy mail a pífke  korrektortól, hogy:
 Ne búsulj Csőrike, minden diszi legalább háromszor a kukában landol!
Most éppen kukázom. Tehát szedegetem össze a még  újra felhasználható cuccokat, oldalszámokat pörkölök be a dokumentumokba, lábjegyzeteket piszkálok. Közben néha sandán a szövegre nézek, ami ugye már egyszer át lett pífkemódon gyomlálva.
Aztán egyszer csak rálépek a tyúkszemünkre, igen, ez most már közös tyúkszem:
"...és mivel íme, a középkori allelujaversek liturgikus rendjét ilyen szépen dokumentálta az LO, mielőtt átvette volna a tridenti zsinatot, különösen értékes forrásként tarthatjuk számon..."
Az NEM LÉTEZIK, hogy egyikünk se vette észre ezt a baromságot. Gyorsan átgyúrtam ilyenre:
"...és mivel íme, a középkori allelujaversek liturgikus rendjét ilyen szépen dokumentálta az LO, mielőtt átvette volna a tridenti zsinat után a római rítust, különösen értékes forrásként tarthatjuk számon..."
Aztán behunytam a szemem.... Hú de bűzlik ez a kuka, de egyszer még muszáj lesz lemászni az aljára.

Nincsenek megjegyzések: