Ma kéne nyesni valami ágacskát, izé, de a végén még ezzel is lemaradok. Ötödikén már nem lesz Barbara, Borbála meg effélék. Az iskoláját ennek a kálendáriomnak, azt!... hogy mindig ilyenekkel gyűlik meg az én bajom! Soha nem lehet kitörölni a liber ordinarius kényszerét... Pedig a diszim nyomtatott változatába azóta se néztem bele - na, nem is akarok egyhamar.
Tegnapi hajhaj-koncert letudva, a három csőrikéből kettő takonykórban, de nem veszélyes, csak éppen nem menni nekik suliba szerdáig. Na de persze, időpont éppen akkor volt tegnap, mikor a koncertünk, úgyhogy nem fárasztottam a részletekkel a nővérkét, inkább elvittem ma délelőtt az ügyeletbe a bandát s kész.
Kaktusz teljesen tűspárna volt a tegnap, ja, hogy még az orgonémbert is kellett vinni külön az eseményre, aztán ma hazacúgolni, brrr. A be- és kipakolása csak úgy megy, hogy túl kell élni, jelentem, túléltem ezt is, az estélyi ruhát is, meg a vacsorát is, a szerb vendéglőt már ki is szellőztettem a ruhámból. Aligocska a Tiszán túl volt tíz percre a dolog, szerencsére. Míg hazaért a némber, a ruha is kiszellőzött egy ügyes füstmentes óra alatt a teraszon.
Még tegnap délelőtt telefonált nekem a gimi igazgatónője, hogy megint szülni megy a zenetanárnő, lássuk akkor, talán elég lesz-e a friss állampolgárságom nyelvvizsga nélkül, de csak 30% lenne, az is mind magyar osztályban. Hát lássuk, persze, mondom én. Mikor kellene kezdeni? Január 10-én. Okés, pápá. (közben eszembe jutott, hogy az emeleten hagytam én félbe egy s mást a héten, de hess-hess, most heppi a világ)
Hát aludtam én egy napot tisztességgel a dologra, most itt vagyok a cellámban, megvetettem az ágyamat és nézegetem, mit is hagytam félbe, mielőtt a könyvet elküldtem volna a nyomdába:
A.... a... levéltári dobozok!... Uuupsz. A sok indexelnivaló, a források, amit hellyel-közzel fotózni is kell. Hujjujuj, gatya felkötve, munkazene beindítva. A baj csak az, hogy a természetes fény olyan rövid ideig tart ebben az évszakban, hogy na. S mivel ma gyerekorvos, orgonapakolás és némi ebédelés is volt idáig, iparkodnom kell, hiszen jó eséllyel maradt egy vagy másfél órám a setét valóságig. Legalább a bársonyruhámat nem füstölte ki a szomszéd, már ez is valami.
Gyerünk!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése