Az én életemre ez a jellemző, húzd meg - ereszd meg! de ha megáll évekre a szakma motorja, akkor mindenképp aránytalan az, amilyen mértékben belódul. Vagy ahogy hirtelen leáll minden. Vagy mégsem?
Igazából ez ellen próbálok tenni ezerrel - höö? kiegyenlíteni? vagy mi a fene. Olyan vagyok, mint valami szerkentyű, ami azért van, hogy az áramingadozásokat kiküszöbölje. Mikor például majdnem egy évig vártam a versenyvizsgára (az állás nem lett az enyém, ugyebár), akkor találtam rá a topolyai kéziratos kottákra. Aztán konfikötet, közte az LO kiadása (rémes Bajormedvét kibírtam, igenis, pipa), itt-ott írtam valamiket, kicsit mentem ide-oda, két hét Pest, aztán megint, sváb kották, kalandos utazások a szabadcsapatok által lebombázott templomrom közepén (akkor még nem tudtam, hogy alá van aknázva bőven, lehet így nem lőttem volna én is vagy ötven képet a kamerával...), a melóim egy jó része ingyen vala, ez lehetett az, mikor leállt a motrom. Hümm.
Most viszont egyszerre kapok két lehetőséget, amiből lehet, semmi nem jön össze, de egyszerre a semmiből kettő, mi ez, ha neem furcsa. Többhavi várakozás helyett tíz nap alatt megjött az értesítés a minisztériumból, honosították a diplomámat, jelentkezzek személyesen 30 napon belül. Ez a drót az otthoni nádasból.
Rőtmalac és StF... hát, ez egy másik gubanc, iigencsak vegyes érzésekkel jöttem ma haza, azt se tudtam, hová tegyem ezt a beszélgetést. Éppen mérges, mindenkire neheztel, természetesen rám is, és érezteti, hogy szar világba csöppenni szar dolog. Megcáfolni én se tudom, az utóbbi években ugyanis úgy elbaltázta a tanszékvezető, aki koncertorgonista, a jövőképet, ezenkívül totál lezüllesztette az egyetem antiklerikális vezetősége a gregorián szak jogi alapját, hogy elvesztette az egyenjogúságát az orgonával és a karvezetéssel szemben, és amikor Rőtmalac emeritusból valódi nyugdíjba kerül, s a helyzet marad, ahogy van, a fene ette meg az egészet, mert többet már nem hirdetnek állást. Ó, borzalom... Tehát marad az utolsó 2-3 év (erre kellek én, áramingadozást kiküszöbölendő), és talán lesz egy új rektor, és talán az egyetem önállósága nem feltétlenül a szak hátránya lesz - már ha javunkra alakul a rektori grémium összetétele. Egyelőre a professzori állás a jövőre nézve be van fagyasztva, tíz évvel ezelőtt még volt elméletileg egy "postdoc-közben-hat-év-alatt-majd-habilitál"- opció, de most már ezt is megette a fene, niksz professur für gregorianik. A diákok? háát, van három, kettő még valamennyire használható, a harmadik izé, az egyik egy ferences, akinek a horvát atya telebeszélte a fejét, hogy nem szabad beoltatnia magát, na egy ilyennel énekeltünk vasárnap a dómban, mert hanem esett volna a szemeszteri jegye. Huhh. (Én semmitől nem megijedni, egy emberrel is becsületesen dolgozni, naná.)
Háát... a kulisszáktól nekem mindig hányingerem lett, ez húsz évvel ezelőtt se volt másképp, jobb volt, míg egyetemistaként nem értesültem ezekről a szarokról. Fazit: itt fejre is állhatok, de ha a rektori kerekasztalt nem tudom meggyőzni a következő néhány évben, hogy a gregorián szak milyen nagyszerű dolog, marad a professzori állások modern fúziója, hogy összesen két zenetörténet-főállás az egész egyetemen, gregorián nélkül... az első általános, másodikhoz pedig hozzáragasztották a gender-kutatást... a helyzet odaát, a többi tanszéken azért is aránytalan (már hogy ennél maradjak), mert ezek az állások miről is szólhatnának? egyszerre 2000 ázsiai hallgatónak a szakdolgozatát/doktoriját koordinálni!!! úgy, hogy több, mint a fele gender-téma. Modisch. Kész borzalom.
Most kellene kicsit visszavenni a sebességből, egyelőre behúztam a nyakam. Brrr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése