Fél kettőkor megyek a helyi Cruellához szerbórára. Nagyon fel kell kötnöm a gatyát, mert hiába elmúlt hetven, hiába a herélő bokacsizma és a tapadó nadrág, hiába a piros lakktáska és a riszáló csípőlengetés, az esze bizony vág, mint a beretva. Jelenleg egy ilyen szadista nőszemély nekem tökéletes lesz, mert heti négy órával gatyába kell ráznom magam annyira, hogy legyen pofám elmenni a vizsgára júniusban, még ha nem is fogom elsőre letenni.
Szóval az igeragozás és a főnevi eseteket kellett bogyózni szombat déltől errefelé. Jelentem alássan, azokkal a példamondatokkal haladok a legjobban, amiket nagyon értek ám, mert magam fabrikáltam:
1. Ugatok, mint egy kutya.
2. A lánykáim egész nap kiabálnak (ez nőnemű többes szám végződést kap).
3. A macska karmolja a lábam.
4. Integettem a kezemmel.
5. Kentem (én, a lány) a vajat a kenyérre. (ez vicces, mert a múlt idő aszongya, "mazala sam". Mázoltam, na! logikus.)
Hú de sok van még hátra. Szerencsém a tegnapi kuktás egyfogásossal, azt hamar fel tudom turbózni mára kétfogásos ebédnek úgy, hogy egykor nekiáll a benda enni, én meg elhúztam. Ez így fog menni mostantól kezdve, akkor lássuk csak, ki mennyire akar önállósodni ebben az óriásputriban?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése