Haha. Nem számoltam néhány aprósággal, de ímé, (még) problémamegoldásom magaslatán vagyok:
- a három ablakból egyen van improvizált "függöny". De én bizony felraktam a második pokróckát is, sőt, N.B. visszanyúztam a kimosott függönyt arra a harmadik karnisra.
- a pizsamám a másik házban maradt... no jó, a szekrényben volt egy másik tiszta, törülköző dettó.
- reggel egyszerre öt dologgal próbáltam átbotorkálni a panzióba, hát, lassan rájöttem, hogy nem fér el mind a kezemben. Mivel kizárólag 1x akartam álmoskán átmasírozni pizsamában az udvaron, nem a tele kávéscsészét és a vajat tettem be a vállszatyorba, hanem a tejesüvet, arckrémet, kiflit. Transzportot abszolváltam, jee.
De azt muszáj megemlítenem ebben a tudathasadt világban, hogy át kell sürgősen fabrikálni azt a mondást, miszerint valahol otthon van az ember a világban, bla-bla, picsogás etc. retikülcsattogtató módra. Én egy kicsit mindig otthon vagyok, egyszerre sok helyen, néha kicsit jobban itt meg ott. Csak az agyamban egyik-másik szundi üzemmódban van, s ezért nem érzem akkor per pillanat az összeset egyszerre.
Mikor ez a pizsamás fogas belépett a kényszerlakás ajtaján, arra lett figyelmes, hogy néé, hazaérkezni se rossz. Szép az élet, trallala!...
Tixta hülye vagyok. Kell-e más bizonyíték...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése