Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. február 24., hétfő

Psalle modulamina

Izé, mielőtt lefekszem, még elmondom gyorsan hogy mi az ábra a móduszommal. Ingabinga nagyon díjazta, a Szkóla is, aztán a vége... hát igen, a vége. Ilyen fatökű melódiát. Hogy a Gotteslob feszt tonális csukorékot akar csinálni a verzikulusból, fene a jó dolgát. Merthogy a dallam adott. Ez az én bajom. Nyavalyás tonális zsákutcából hogy landoljak választott móduszom ölébe?! Ójaj fájdalom, újra kell írnom a végét, pedig két oldalnyi muzsika előtte remek. És ezt a verziót még dedikáltam is Doroteának - aki nem bürgüncfalvi kocsma, hanem egy 67 éves Sr. CCR - szülinapi ajándékként. Ezt az... autográfot! Khm...khm... ezt elszúrtam, de nagyon.
Remélem, mielőtt megszülöm az újat, nem fogja a régit négy szólamban énekelni! (egy nővérke nem négy nővérke-alapon...)

2014. február 23., vasárnap

Detektívkedem

Most már jó lenne hazaérkezni végre. Ehelyett azon filózom, hogy a Rőtmalac-kötetbe képtelenség bepakolni azt, amit holnap kellene megexaminálnom StF-ban ultraibolya fénnyel a kódexlaborban, kérdés hogy egyáltalán érdemes-e róla írni?... Van vagy 5 oldalnyi pergamen, ami annyira ki van kaparva további recycle célokra - amik végül nem valósultak meg -, hogy csak kék lámpás alatt lehet kivakarászni a tartalmát, ne mondjam, hogy annak is csak egy részét, a másikat meg melléje rekonstruálni... múlt héten már belekukucsáltam, de csak kicsit. Amúgy külön engedély kell az ilyesmihez, de hadd bőcsködjem el, hogy a Vestigia miatt elég "bennfentes" vagyok (lehet neten utánam nyomozni, az A-Gu 1566 mellett énszerénytelenségem neve szerepel a Vestigia oldalán...) A kéziratos részleg főnöke persze széles vigyorral lapogatta a hátam, hogy: "Szevasz! .... hö? Micsoda? Höhöhö... akkor jóó szórakozást és höhö...bogozgatáást!!..." bizonymondom magamnak, tudta, miről beszél. Kopt és szír töredékekkel szokott társalogni, üres ideje nuku, úgyhogy fix hogy a tusolókabinban csinálja. Mégis publikált már ezekről egy csomót és még nincs vége az agyalásnak, bezony. Kérdés, hogy a csudában csinálja, hogy még nem kergült meg egészen...

2014. február 21., péntek

Vajas süti hazájábul

Na, ezért szeretem a nem túl nagy kapacitású hurkatöltőt. Mert minden van benne és mind egy helyen. Történetesen F-Ausztria fővárosát, ami StF mellett egy nudli,de az állomáson nem csak pólókat nyomtatnak, hanem bármit, akár egy kötegnyi Uncinus-kottát is. A köv. vonat meg se áll Nürnbergig, na ezt nevezem én hegy alatti abrakolásnak.
A nap elejéről még nem is szóltam hogy majdnem lekéstem a vonatot mert az egyik órám siet de a másik késik, ez csak megér egy bekezdést. Szerencsére Sr. Antonia nem aznap kapta meg a hajtásit mint ahajt a másik irgalmas nővérke aki Louis Defunés-t fuvarozta árkonbokron keresztül...

Huss, de nagyon

Nagy Németország kicsi sarkába megyek most éppeg. Nagy készületlenül. A többszólamú Mendelssohn -  ez is koncertanyag, bár kicsit kakukktojás -  még sehol, nemhogy nem gyakoroltam, de még ki se nyomtattam, jajj. Nem tudom azt mondani, hogy Bivalyröcsögén úgyis mindegy. Mert kicsi a hely, de fontos, ez Ingabinga gregorián projektje, ami azt jelenti, hogy koncerten improvizálni (is) fogunk, na nem is ezzel van a baj, hanem két darabot újra kellett "kkommponyálnom" az új Gotteslobból (bőcsködés: a' természetesen a NLM Csőrike könyvtárában is megvan).
1. egy kanció, ami azért nem lett jó, mert ebben nem én vagyok a legmegfelelőbb ember erre, hiába szántam rá két órát, sajna. És Beethoven se vagyok, hogy összetépjem a zseniális darabomat, egyelőre teszegetem-veszegetem, de asszem végül nem fogom megmutatni a szkólának. Amúgy erre a kancióra van állítólag egy Johann Hermann Schein kompozíció: na igen, erre ő a legmegfelelőbb ember. Tanulság: amihez az ember nem ért nagyon, ne csinálja, meg lehet spórolni egy magadat röhögtetést.
2. egy gregorián zsoltár, igazából újszövetségi canticum, ezt átpakoltam magunknak egy kicsit más móduszba, és esz a kíváncsiság, hogy vajon mit szól hozzá ma este a Schola Uncinus ;-)

2014. február 20., csütörtök

Zachalan

Nem kell időutazást csinálni ahhoz, hogy kiderüljön, mit jelentett Bach idejében a "Zähren", csak éppen megkérdezni a diákomat és jó baratinámat, aki tisztában van a dialektusokkal. Mert nem csak középnémetül létezett a szó, hanem ma is megvan mégpedig ilyenformán: "Zachalan" na persze, ahajt Karintiában... jelentése: sírás.
Tehát körvonalazódik:
"Erbarme dich, mein Gott, um meiner Zähren willen"
ez olyasmi, hogy:
Irgalmazz nekem Istenem, az én sírásom legyen előtted.
Persze, nem lehet szó szerint fordítani, de a szöveg további részéből kiderül, hogy ez nem csak egy egyszerű sírás, hanem egy jelentéstöbblettel bíró:
"treuer Jesu, dir gebähren"
 ez szó szerint:
drága Jézus, neked szülni.
Az elején csak néztem, mit kell szülni már megint??? Hát most kiderül, hogy ezt a sírást. Megszülni. Ezzel egy nagyot nőtt ez a nyelv a szememben, mióta nem lehet a metaforáit pontosan kicsomagolni.
Sö végre láttam Bach díszítéseit, nemcsak a hegedű stimmjében, hanem az énekben is. Ez az a bizonyos "Zachalan" lesz, világos. Csak valahogy elő is kell adni. Hümhüm....
 
 

2014. február 17., hétfő

Két szék közé sutty, kicsi kengurukkal

Mielőtt még megemészteném nyakasfődi turbó üzemmódú életemet,
  • gyorsan kimos a gép három rendet - mialatt gyerkőceim kicsi kenguruk,
  • rokoni ebédre futunk csőstül - m.gy.k.k,
  • felteszek a falra két korondi tángyért, ezáltal nagyban módosul a burgenlandi szőlőcukor házunk belseje, ritka érdekes egy fíling - m.gy.k.k,
  • tökmindegymi, a végét tudjátok.
Akar a fene ma egyedül StF-ba vezetni. Görr és nyürr.

2014. február 11., kedd

Színház az egész világ

Asszem Árpika kapja meg a következő epitáfot a vártemplom VIP kriptájában. Az elején csak ámultam-bámultam grandomán polgármesterünk (igen, pénteken már személyim is lesz, addig is nyüzsgő nyakasvárosi polgár vagyok, vajmi) városrendészetén, de többek közt - a híres Bernády György után - eszembe jutott még a húsz éve kihunyt nagy diktátor is, aki sakkfiguraként kezelte a helyieknek csak kultúrcsűrnek nevezett borzadályt, nem is tudom, miért jutott ő is eszembe. Hm. Valahogy rányomta az ujját Árpika a nagy mindenre, ami itt van, de a bolhát is ugyanígy nyomják le, nesze, nesze. Rengeteg építkezés, profi új utak, aszfaltozás alatt komolynak látszik az alapozás (!), középületek bőcsködnek az új köntösben (!), ízléses a csipkegallérjuk az asztalosmunka (!) stb-stb. Bolhakörforgalom jatagánra emlékeztető pipaszár lámpákkal (?!).  Kigyomlálva a központi park százéves faállománya (?!), most telibe virít a lábasház melletti ocsmány blokk. De van kicsihíd, kerti szúnyogos tóés kalapos lámpák, ha alatta állsz, egyből Alice jut eszedbe, amikor hirtelen mindenestől esszement. De van új Szentgyuri sárkánnyal és lándzsával a volt Bodok szálló előtt, és belvárosi utcatáblák, nahát, nahát. A polgármesteri hivatal a színház egyenes folytatása, amíg nem keresed meg a táblát valahol a falon, nem is jössz rá hogy két kapuval arrébb van, annyi a plakát a bejárati üvegajtón.
Rotyog itt az energia, másfél év alatt feje tetejére állt itt minden (vagy mindig is ilyen volt??? te jóég.) A nagy lapos után kicsit beledobtam magam a mélyvízbe és a bohém menetekbe. Ma már voltam színházban és csütörtökön is megyek. Mert itt két épületnyi színház van, naná, ma volt a mozgásszínház előadása. Roppant laikus közönség vagyok, de jólesett ma ennyi év szünet után.
Ha még nem lenne világos, itt van a világ közepe, na hol lenne máshol - csak még nem igazán tudom, hogy mit kezdjek vele. Nyakasfőd besámánosodott, dezsavű, csináljunk csak scifit, hogy ez lett volna a városi polgár zsidóságból, ha nem szűnik meg, csak most egy kicsit másabb a menet (még nem igazán látom át, s lehet nem lesz elég ehhez ez a pár nap)
Még egy világközepe-fíling: képzeljétek el, StF-ban megszűnt az egyetlen Demmers Teehaus, s akkó a Teinben nyakasfődön kihozták nekem a Wuyuan jázminos zöld teát...

2014. február 5., szerda

Fűtés és nem fűtés

Még nem ötöltem ki hogy mi menjen a Rőtmalac-féle jubileumi kötetbe. Örvendetes tény, hogy legalább a munkaszobámban dolgozom délelőttönként s nem a konyhában (na jó, a nappali felében), de hogy állandóan a fáskazánt kell zabáltatni, pont mikor éppen kiagyalnék valami keményebbet amin aztán el lehetne indulni fejtegetni, gyorszangyorszan mert hanem kialszik, hát ezt hamar meg lehet unni, elég ennek már ez a két nap, mióta üzemel. Szerencsére nem vettünk túl sok tüzelőt, mert a nyolc zsák brikett nemcsak rusnya és porlik, mint a szikla, hanem hitvány is. Hol van itt az öl bikfa, ami Mamánál várta a rattatatta favágós bácsit, hogy átpedikűrözze csempekályhába valónak ... emlékszem, már a második utcától áthallatszott, hogy töfög már errefelé a favágós "rattatattája". A brikettnek kb. 10 percig tart a parazsa, ami egyenlő a lúdfing semmivel. Bükkfa, na az itt luxus, az igazán száraz fa pedig egyik eladónak se az esete, lásd gyönyörű üveges bejárati ajtónkat, ahol nem csak a fríz és firung akar szétesni, hanem az ajtó is megválni a kerettől, mint egy népdalban. A végén fabrikálunk polárból egy spanyolfalat eléje, ha már egyébre nem futja (nem futja).
Ma igenis bementem a múzeumba és egészen jól elvoltam benne. Csőrikének van egy erőteljes néprajzi oldala ami kb. egy évtizede szunyókáló móduszban vala, de most... a leendő kultúrpanziónk Valkaynak (is) szimpatikus, hajrá! és a múzeumos kórustagomnak is, és egyáltalán, nekem is, még ha a gatyám is rámegy, akkor is. Van: még ma is szaki, aki búbos kemencét tud (és szokott) rakni. Van: csomó pingálós minta, amit kályhaszemes cserépre lehet festeni a zománc alá. Gondoltam, kicsit megbolondítanám a búbost egy sor övszerűen elhelyezett szemes cseréppel. Ha már úgyse tiszai tájházat építünk a semmiből, hadd legyen népi ihletésű az átépítés - kívül-belül. Ma megint bejártam a kultúrpanziómba jégverembe ami még mindig raktárféle nyár óta, kerestem a 74-es babaholmikat. Mialatt ráfagytam három zacskó fülére, aztán ezeknek a NEM 74-es tartalmára, csendben bámult rám a Rieger orgona százéves pedálja, mintha csak azt mondta volna, tervek-tervek, de akkor ugye hogy velem is kezdtek valamit?!

2014. február 1., szombat

Padlásszoba, képekkel

Tehát kémény felőli oldal (jelenleg egyetlen work in progress).... tűzfalllal,
 ....oldal ezzel átellenben,
 ...és kilátás a kicsi ablakon.

2014. január 31., péntek

Csipkerózsika felmászott a toronyba - Bohémélet vagy amit akartok

...avagy Csőrike felmászott a létrán és megnézte, hogy áll a kéményünk. Ez hóttkomoly, kéményt építenek a mesterek. (Na jó, nem bírjuk a villanyszámlát, azétt...)
Kb. két napja két ordatlan lik várja a megváltást kürtőt a fáskazán és a külvilág között. Szóval eddig még nem sikerült ezen a padláson megmártóznom semmiféle koszban, és láss csudát...
A fenti fürdőszobánk fölött van egy szoba (...cska). Amiről eddig halvány ibolya derengésem sem volt. Ott megy majd ki a kémény (a cserepekig már készen fel van rakva). Szóval a fürdőszoba és szoba közti fal a végleges téglafal a háznak, ami egészen a tetőig kimegy. Aztán fent van egy kb. 3-4 nm-es lik, egy tűzfal, rajta egy pirinyó ablak és kész. A pirinyó ablak délnyugati, tegnap du. ragyogó alkotófény nyomult be rajta, igen. És mivel az egyik oldalán megy fel mind a négy oldalával kifelé egy téglából rakott kémény, ezért még fűtőtestet se kell belemanyókolni. Ha egyszer... ha (tűzfalból rendes falat; tetőszigetelés; na ebből se lesz eccerke téli lak, de... de).
Amíg rácsapna alig tíz év múlva KCs, addig én kiveszem hímzőszobának.

2014. január 30., csütörtök

Passió mégpedig lesz

Jó sok kérdés kering mint a gólyafos a levegőben; időnként placcs be az egyik, placcs le a másik. Szóval meddig is megy a tudathasadt állapot, vagy ez csak a kezdete a tréningnek, vajon hány országot és földet kell bejárnom ahhoz, hogy... még az is kérdés, hogy mi a másik vége. A kérdésnek. Ma reggel éreztem egyet, hogy ahogy én járogatok NLM-ból a StF-ba, innét direkt konotáció indul a "csiki meen Pestre" közhelynek számító idióma felé - ez valahogy kikerülhetetlennek látszik.
Egy karvezetőnek/karmesternek a kórus/zenekar a hangszere. Elméletileg a diplomámon azt írja, hogy dómkápelmájszteri ugródeszka - ezt úgy kell érteni, hogy bár nem karmesteri szakot jártam, mindig is dolgoztam zenekarral. Sőt, rengeteg nagy kórusirodalomnak egy igencsak jelentős hányada kórusra, szólistákra és zenekarra íródott.
Ó, a zenekar... Meddig is lehet redukálni a muzsikáló társaságot, akikkel dolgozom??
  • volt mikor zenekart, kórust és öt énekes szólistát vezényeltem a StF-i dómban (bár a büdzsé ott is szűkös volt és csak diplomavizsgámra engedhettem meg magamnak, ööö pardon, a tanszék);
  • aztán Karlauban, ahol tényleg pénzért dolgoztam (bár a családot már nem tudtam belőle rendesen eltartani) - mégis összehoztunk évente legalább kétszer: Húsvétkor egy orgonás kórusmisét szólistákkal, Karácsonykor pedig (juppujáé), még egy bébizenekarra is tellett. Hát ez amolyan falusi osztrák stílusban ment, pl. a Michael Haydn misékre előburungozott a kasztenből két első hegedű, két második hegedű meg egy bőgő, az orgonista szerencsére már úgyis alkalmazva volt, nem kellett a bukszát külön kinyitni;
  • mostanra eljutottam a legszűkösebb "zenekari" felálláshoz: Mr. Lazy jr. (a_hegedű) és Kaktusz (az_orgonista). Ja, plusz Csőrike (a_szólista). Itt már a kutya nem nyitogatja a bukszáját, hát minek. Az egyházzene úgyis ingyért és bérmentve vagyon, mondja a beton közmondás - ha már itt minden beton. Hol vagyunk mi a falusi osztrák zenekartól, örvendek hogy egyáltalán van egy muzsikásunk, aki jön és akarja, tartsa csak meg a jó szokását :-)
Hát hitelkártya nélkül még kottát se lehet venni a Bärenreiternél, vettem tudomásul, és igenis felhúztam az orrom, miután kiderült, hogy nincs partner kottásüzlet a StF-ban (homályosan már emlékszem, hogy volt egy, ami azóta már befuccs). Csiki eladja a malackát és Bécsig megy a vonattal. Vagy pedig megkopasztja StF könyvtárát. Most éppenséggel Bach Máté passióján töröm a fejem, Urtext és előtte való állapot - nem kell fejemet vernetek, mert nem két kórust, zenekart meg csukorék szólistát akarok fújni a buborékból, csak azt az altáriát (Erbarme dich), szóló hegedűvel és continuóval (persze csak orgonával, ami ingyért és bérmentve vagyon)... kicsit taknyos a fejem, de csak lesz belőle valami. Itt a szöveg, takony mellett jól elfér az agyamban, fordítás Csőrike módra, szó szerint:

Erbarme dich, mein Gott, um meiner Zähren willen!
Schaue hier, Herz und Auge weint vor dir bitterlich.

Irgalmazz nekem, Istenem, *itt a fordítás bibis*
Nézz ide, sír a szív és szem előtted keservesen.

*zehren: felemészteni (magát); um Gottes willen: az Isten szerelmére; hát ennek az értelme nekemjek vili, de egyelőre nem igazán fordítható magyarra. Ha van valakinek ötlete, nyitva a bazár!*
P.S. Jutyúbon érdemes Anne Sofie von Ottert keresni, az a legjobb felvétele ahol rövidujjú pólóban van.

2014. január 27., hétfő

Hóriport

Hazaérkeztem Balkán bugyrába. Sikerült havat lapátolnom. Meg felszednem melléje valami influenzaféleséget. Úgyhogy nem tudom eldönteni, melyik ízületi bibi mitől vagyon. Tegnapom azzal telt, hogy vertem csákánnyal a jeget. Aztán lapátoltam. Sepertem. Sóval leszórtam. Szóval lesóztam, na. Egész nap mint a melós; utána pálinka és meleg ebéd. De ettől sajnos még nem sikerült kikerülnöm a megfázást...
Szeretem ezt a vidéket, ahol a polgármester asszony (akkor még az volt) hahotázva megjegyezte tavalyelőtt Kaktusznak, hogy hát mit gondol, lehull a friss hó és másnap száraz lesz a beton??? Kaktusznak a nyelve hegyin akadt a válasz, miszerint Ausztriában igen - merthogy gondolt előre is, a leendő orgonaprojekttámogatásra...
Nos, igenis száraz. Legalábbis a Predgráckin innen. A túl, na az nem létezik a városatyáknak - a szomszédunknak elmagyarázták, hogy ez az utca nem létezik -, ezért akadtam bele ma reggel 3x a jeges hóba. Ha nem nyár és uborkaszezon, akkor tél és hó.

2014. január 21., kedd

Januári Rőtmalac-adagom

Nos, a helyzet körvonalazódni látszik. T.Cs. aki Ypszilon Zé polgári neve, üdvözölte az ötletemet, sőt egyelőre úgy látszik, 2010 óta senki nem nyúlt a dologhoz, ami A-Gu 444-t illeti, Rőtmalac meg végképp nem. A salzburgi konferenciára is valami hasonlót viszek - ma du. Rőtmalac az egyik hipotézisemet startból megdöntötte, de a másik kettőben egyelőre nekem van több bizonyítékom. Hihi. Okosabb persze nem vagyok, dehát nála még olyanabb gregóst nem láttam, ez evidens. Ilyenkor örül az ember, ha sikerül minél több morzsát leszedegetni arról, akivel ennyire lehet dumálni. Mikor megérkeztem, éppen három szlovák professzor fárasztotta lefelé vagy három órája, tehát miután leléptek, meghívott egy kávéra hogy kiszellőztesse az agyát. Ilyenkor nincs kecmec, el kell menni Rőtmalaccal kávézni és végighallgatni, hogy a gyerekét hogy vitte először iskolába (100 méterről követte, egy héten keresztül, hogy minden rendben van-e); meg hogy a II. vatikáni zsinat előtt volt egy olyan mise is, hogy "Veronika kendője" s képzeljem el, már a nyomdában nyomták mikor észrevette a Schott kiadó, hogy... kimaradt a "w" betű a "Schweißtuch*"-ból, nahát, höhöhö. Lett sok példány Scheißtuch**!... Közben hiába nézed az órát, tudod hogy ha két órát mondott, minimum annyit el is tölt veled, öö... hát igen. Mindössze egy óra késéssel kezdtük el a privatissimumot. Miközben inkább nem gondoltam bele abba, amint ezzel párhuzamosan odahaza a Kreuzgasséban kitör az anarchia és ez volt a legenyhébb, amit el tudtam képzelni. Nagyon aranyos kis bosnyák bébiszitterre bíztam a két gyereket, akinek az a vezetékneve hogy "Jugo", de ez halálkomoly, és beszél. Beszél, na. Csak éppen bosnyákhorvátul és angolul. Csakerak, csak-csak-csak, mint U-guban. Csak ő ért rá. Pont, pássz. Mire egy órányi késéssel végre beestem az ajtón, kiderült hogy KCs addig dumált a csajnak magyarul (vagy németül?), míg belefáradt, aztán elaludt az ágyamban. LkCs meg vígan vigyorgott és éppen gurgulászott a csinos göndörhajú csajszi ölében. Huhh. Túléltük ezt a napot is, ami fogászattal indult a reggel, mondjam-e vagy mutassam? (ki van polírozva mind a huszonkilenc, de azért nem kezdeném elölről...)

* szó szerint: izzadságtörlő kendő
** szó szerint: szaros vagy szar(t)törlő kendő