Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2016. január 18., hétfő

Az doktori atyámrul

Csömör, nem csömör, mikor a piros piszkák közt látom azt amit más egyáltalán nem tudna kijavítani mert halvány ibolyája sincs a dologról pedig papíron szaki, igencsak tisztában vagyok vele, mekkora mákom van vele. Még ha idén lesz 13 éve, hogy egymást nyomorítjuk, akkor is.

2016. január 1., péntek

Befejeztem...

...a 29 oldalas tartalmi leírását az LO-nak (eccerűen hiányzott a disziből, mindig csak halogattam a végére). El se hiszem hogy kész lett 3 nap alatt. Maradt a köv. fejezetből a képek beszúrogatása, aztán egy jó darabig csak a korrektúra Rőtmalac piros piszkái és a jegyzetkéim alapján. Majd még kell írnom egy alfejezetet is, de az nem most lesz. Eccer abszolváljam az első 132 oldal böngyörkéit. Szerencsére legalább szellemileg ott vagyok, ahol kell. A többi... ehh, ehhh.

BÚÉK-*9+79*olunk már megint


ü
4p
02
4
(énisénisénis+LKCs)
Egyházzenészeknek ez a polgári buffogtatás íccaka egyáltalán nem inge-gatyája. Elvégre utolsó napra virradánk Karácsony nyolcadában, az biztos hogy az egész nyolcad nagyon ünnepélyes, de az utolsó napon nincs akkora pláne, hogy az összes kutya (és az itt kb. annyi egy négyzetkilométeren, amennyi a kémények száma, tehát nem kevés!) torkából vonyítson, éjjel fel-felriadva én is a gyerek sírását hallucinálnám a szomszéd szobából, pedig csak a szolgálatos buli plébekkel valahol a környéken.
Szóval én is puffogtatom szétfelé a mai pihenést legalábbis, igaz hogy gyalázzatosan későn kelék, kihasználva a gyerekek KO állapotát, de így néz ki a reggeliző asztalom, ni. (Le vagyok maradva a munkával, mint a borravalóval. Azért BÚÉK annak, aki ma tartja:-) )
 .....Nna jó, az újévváró sütiket a gyerekekkel csináltuk.
És dobigáltunk az erkélyről csillagszórókat. Jó sok kívánságuk teljesül asszem, ahogy elnézem a végterméket az udvaron...

2015. december 28., hétfő

Nyolcadba veszve

Nehezen térek magamhoz, lassú vagyok és nyamvadt, odabent bokszpálya, odakint nyamvadt ködölés és füstölés felváltva, wunderbar.
Két óra múlva indulok, dicsőítés+katekézis, a szövegeim még nincsenek becetlizve, de minden könyv hasára van borítva és beékelve az illető passzushoz. A csőrikék nagyon meg vannak elégedve a csajbota karácsonyfával, bár azért volt vita, hogy mit énekeljünk alatta. Tegnap pl.:
KCs: Mennyből az angyal... (angyalhangon, andante lirico)
LkCs: NNEM! Kisszkajáconn, nakkajáconn... (vastag gyerekmezzóján, allegro energico)
Angyalkák ruháján Gloria... Et incarnatus est... mittudomén, de csupa passzoló darabka a papírszemetesből. Elvégre az ige testté lett, még a szemetesben is. KCs-vel válogattuk a kottákat.
A papírszemetes amúgy veszélyes dolog kezd lenni KCs számára. Tegnap hallom, hogy bötűzi a papírból kivágott hópelyhen: "pone-tur ce...re-us in ca...nde...lab-ro..." A liber ordinariusból, bakker!
Este tesztelem: Na, hogy hívják a gyertyát latinul, KCs? Hát nem tudod, Anyu? Cereus!!
Fogom is indítványozni Rőtmalacnak, kapjommá ez a gyerek is doktorit, ne csak Mikrócsőrike!.... :-D

2015. december 20., vasárnap

A havat nem hagyom

Mindjárt igazi archívum, pedig csak háromnaposak. Ezt azért nem hagyom ki világkörüli turnémról!(hahaha)
Nos, egy reggel kezdődött szülővárosomban, itt szálltam meg mint kocaturista,
 ...és akkor később reggel kinéztem a másik ablakon is,
 ...és erre battyogtam el az útlevélosztály felé, miközben sűrűn állt a hó.
Ezt az időközben kirittyentett óvodát muszáj volt lefényképezni, mert utoljára itt még egy hóttromos gyógyszertár volt a földszinten, az emeleten meg kitudja. Szóval roppant aktív a város, juhé.
És útlevelem is lesz, valamiért csak megérte ezt a horribilis utazást oda-vissza (600 km 11-12 óra alatt, vissza dettó).
S ha nem elég a hóréteg vastagsága, amit itt Karácsonyig lehet nézegetni, akkor eszembe jut Tyúkszeredából ez a hókupac, ni,
.. és akkor már ugyan kit érdekel NLM taknyos szürkesége a fehértelen télben, na kit.

2015. december 13., vasárnap

Gaudete

Időnként eszembe jut hogy milyen szívesen is gyártanék saját készítésű karácsonyi üdvözlőlapokat a kicsi csőrikékkel, és vagdosnánk aprósüteményt is a formákkal, és együtt díszítenénk a lakást, igazi angyalváró módra...
...holnap pedig elmegyek öt napra a francba, útlevelet csináltatni és ügyeket intézni, és megint nem látom a porontyaimat, és máris tépem a hajam.
Az idei ló már most kicsúszott a fenekem alól, esély sincs semmi kármentőre, igen, David Bowie is nagyon depis most a rádióban, és én is.
Félóra múlva próba, mise, este próba, koncert, örvendezzünk, ja.

2015. december 12., szombat

Nem, nem ment fel a cukrom

De tényleg nem. Minden érték a helyén van, na jó, a vas határeset de a doki szerint az amúgy is vacakoló emésztésemet nem tesszük még ki az állandó székrekedésnek, és ennek ellenére...
Mikrócsőrike mégis félkilót nyom a tisztességes 350 g helyett, egyszóval nő mint a burján, az általa kreált fitness-stúdióban, csak bírjam ki addig amíg kibújik. Még 4 (négy) hónap!

2015. december 5., szombat

Quatember előtt

Most ahelyett hogy az elmúlt napok rémes privatissimáiról és a guillotine-ról szülés utáni rigorosumról nyavalyognék, inkább stájri Adventről írok. Na nem vajmi esti babakocsis forralt borozásról ami minden adventi hétvégén szembejön a tarisznyás téren, hanem inkább erről az autali Adventről, ni:
Részlet termetes énekes baratinám saját terméséből. Háttérben az egy héttel előre fellistázott tennivaló, hú de irigylem ilyenkor. (Balról egy darabkán éppen üveget készít egy mester a vas gyertyatartón.) Nos, miután felzabáltam a tányérnak több mint a felét, gyorsan lefényképeztem nehányat a dobozból (kikapkodtam őket, aztán visszatettem... még kemények, de már érződik hogy mindjárt egy hete puhulnak. Egy hete!... már megint sárga vagyok, na.)
Most ott tartok, hogy egyáltalán nem érdekelnek az idegen tollak. Lényeg, hogy szépek és mutogatnivalóak, NEM??

Néhány óra múlva a két héttel eltolt kántorböjt, ez nálunk idén is gyereknap, pontosabban adventi díszek bütykölése gyerekekkel. Még elő kell készítenem az asztalt meg egyebeket, Kaktuszt delegálnom sofőrnek, ha már felkeltek odaát a csemetéink, trallala.
(A kályhanémbert időközben a mesterek száműzték valahová a csudába, az egyik rettenetes melléképületbe, egyelőre még nem látogattam meg, nem is hiányzik egy dekát se. Egészen elvagyok az egyenletes meleggel, főleg mikor pizsamában lekuttyogok kávét főzni. Csuhéj!)

2015. november 30., hétfő

Összehutty

Azt hiszem beértem abba a terméketlen stádiumba, mikor már abba kell hagyni a diszit, de amilyen gyorsan csak lehet! (Segítség!... ez biztos másnál is ilyen szar???)
Tegnap gyomroztam magam, hogy összeszedjem az agyamba megint amit hónapokkal ezelőtt letettem. Na, sikerült is írnom 3 (három!) sort. Ma aztán vettem a fáradságot és kiegészítettem a Rőtmalactól visszakapott táblázatot másfél oldalnyi magyarázó szöveggel, ha fejreállok se vagyok hajlandó írni többet, csömör a hatványon, és miután beleszalajtom a pífke korrektor cicát, becsszó hogy lefűzöm a többé mellé, olyan amilyen, kibassza. Nyavalyás utoljára maradt alfejezet... Már se agyam, se akaraterőm, nem is érdekel.
Mától van gombnyomásos fűtés, egyelőre nem piszkálunk a gombhoz és élvezzük a hatalmas kupival együtt, ami maradt a mindennnemű szerelés után... az improvizált kéményével együtt kirobbantani való fásnémber helyére a fűtőtest majd csak szerdán jön, de addig is.... jee-jee, polgárosodunk vajmi.
Holnap meg elviszem magam a gyönyörű szövegemmel StF-ba, kíváncsi vagyok lesz-e milyen visszajött korrektúrát megbeszélni, ha már két álló napig fogjuk tekerni a tudomány taknyát Rőtmalaccal.

2015. november 29., vasárnap

2,30 kg, maradhat?

Muszáj összehasonlítani egy-két LO-t, hanem képtelenség beszúrni a hiányzó alfejezetet a processziókról.
Soha nem bírtam az ereklyéket, tudom hogy már rég nem rohad semmi, de a gyomrom ki nem állhatja. Olvasom én is nagy ártatlanul, hogy Zurzachban a prépostnak mennyi dolga van, mert közben a dékán a plébániatemplomban misézik és ezzel mindig le van terhelve, ahányszor csak főünnep van. De azért a dékán még beesik az utolsó olvasmányra vagy miacsudára, ezt is meg kell neki közben csinálni meg azt is, ja és az ő dolga az is, hogy vigye mindig Szent Veréna fejét.
De ez még nem elég, a következő oldalon a diakónus millió dolga van részletezve, lényeg a duma végén hogyaszongya, neki kell a karját vinni. Kíváncsi vagyok, milyen az mikor Zurzachban a 14. században ég a világ, mint Virágéknál. Na vajon ki lesz az, akinek csak a füle jutott, zimmezum?
Brrr, mindjárt kijön a kávé, péksüteményestül.

2015. november 28., szombat

Azt a jegyzetit

Ma kicsit összezörrentem a kollégával. Nem nagyon, de miután elment, csak tovább hergeltem magam. Kicsit igazságtalan itt a munkamegosztás, jegyeztem meg magamban. Amíg az ebédet készítettem, hallottam hogy folyik a pletyó a püspöki elosztásról, papokról, egyházmegyéről, de se kép, se hang liturgikáról vagy népénekről, és ezt háromnegyed órán keresztül. Én pedig szeretek jegyzeteket írni, és ma reggel már fél nyolckor már azt éreztem, hogy juhhú, készen van a mai is és milyen jó lett. (Persze, ilyenkor öntelt vagyok, máskor meg fulladozom a kishitűségben, csodálkoztam is hogy most valahogy jól elvoltam magammal.) Nekem sikerült leadnom az enyémet 40 perc alatt jelentős mellékduma nélkül, érdekes.
Szóval miután lejárt az ebéd, jött a zörr, hogy miért azt írtam a múltkori tesztben kérdésnek, mikor nem is úgy van a jó válasz, mert így meg úgy van. Mindeközben én tudtam hogy mi a jó válasz, akkor is és most is, tudom mert tanultam és tudom hogy Rőtmalac ezekkel soha de soha nem szokott blöffölni. Mert hogy értem-é: ezek a szemtelen német liberálisok "lefizetik" Rómát, mikor kerek perec, le van írva hogy a liturgiában ezt meg azt nem szabad.
A sok hiábavaló fosolás eredményeképpen majdnem nélkül elkéstem a mise előtti próbáról, pedig már reggel megmondtam, hogy mára az időbeosztásommal mi a helyzet... ezt nagyon tudom utálni, bizony. Ezért nem érdemes ilyen korán kelni, azannyát, állapítottam meg hatvanassal, ami már nem sokat dobott a dolgon.
Na persze, most megtaláltam az illető dekrétumot neten, és kinek is van igaza?... hát bizony elküldtem, ti. kolléga. Ennyit még le lehet nyelni, ha meg nem, akkor se vagyok hülye, ráadásul az összes diák előtt.

2015. november 24., kedd

A Nyugi. Vagy a Takony?

Nem tudom miért érzem hogy tisztul a káosz, sőt, terjed a nyugi. Elvégre, válogatás a givecsből:
  • egyre nagyobb a hasam és már billeg az egyensúlyérzetem is tőle
  • visszereim mint sült virslik
  • semmi pénzem nincs
  • a laenchen proffal elmaradt a találka, a testvérvárosi szálakat pedig egyengetni kellett volna máma és még holnap is
  • nyakondöntött a hűlés
  • csomó ügyintézés a nyakamon, ügyvédi papírok, finánzok, ehh
  • csütörtökön este próba, arra illene készülnöm némi közjátékkal sötöbö
  • szombatra új kántorképzős jegyzet
  • jövő héten Rőtmalaccal megy az intenzív utolsó fázis-előkészítés, már ezen a héten be kellett volna fejeznem azokat a piszkákat a diszin amikbe még bele se fogtam
  • kedden vissza kell jönnöm már megint, úgy hogy előtte készülök
DE: ma lejárt egy másvalakinek a szigorlata-védése, és mintha ezt én is meg tudnám csinálni, még ha nem is ilyen jól. Pedig még semmit nem csináltam, hogy honnét ez a nyugi, nem értem.

2015. november 23., hétfő

Az utolsó hét margójára - évzáró gondolat

Az én országom nem ebből a világból való. (...) Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra - mondta Krisztus. (János ev. 18.)
Mindaz, aki szándékosan hátat fordít a segítséget kérőnek, bevarrja a szeretet királyának a száját. Tűvel és cérnával.