Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2023. augusztus 14., hétfő

Fekete vonat

Az a blogbejegyzésfajta itt még nem volt, mint az eső és az ernyő esete.

Most éppen sávokban tupírozza az élet az idegeimet, szóval vagy megírom és alábbhagy ez a tempó, vagy nem írom meg és még kapok egy adagnyit a képembe.

Hát akkor lássuk, mi lesz.

Aha, meg kell írni a Te deumot meg a misét a kórusnak. Addig nem szabadságolunk - így Kaktusz.

Nem baj, nekem is könyvszerkesztés, kórustalálkozó szervezés. Utána házassági évforduló, ez csak az eleje és nyaralhatunk három napig. Csak kibírjuk addig, nem? - így Csőrike.

Hát, a kórusozás intenzív meló, a város jubilált, a másik város is jubilált, pénteken itt, szombaton, ott, mindeközben a buszban elolvastam végre, hogy pénteken én egy végzést kaptam a városházáról, hogy engedélyezték az oszlopcsarnok használatát, tessék fizetni, így a jogász, a kétoldalas okmánnyal a nevemre kiállítva. Öhö. Mertem én ingyen szervezni eseményt, seggnyalást kikerülve?! 

Másik városban a zsinagóga biztonsági őre azonnal telefonál a kulturális körömcipős gömböcnek Hajnalkának, ahogy elkezdünk énekelni a zsinagógában. Münk, a turistacsoport, aki történetesen kórus is. Zsidó imát énekelünk. Botrány, telefon, cirkusz, marsolunk kifelé. Két nap alatt két pofon, mert szeretnék szervezni minőségi kulturális eseményt, kórusmuzsikát meg ilyenek. Seggnyalást és hasonlókat mellőzve. Milyen világon élek én, Senkiházi Csőrike. Bezzeg ha OV kopogtatott volna a zsinagóga kulturális Hajnalkájánál, neki biztosan nem kellett volna ilyen bagatell programhoz, hogy KÓRUS! ÉNEKLÉS! írásos engedélyt benyújtania - mint állítólag nekünk. Én, izé, telefonáltam még előző nap a kulturális körömcipős gömböcnek Hajnalkának, hogy jövünk, egy kórus, megnézni a zsinagógát, kell-e nekünk külön időpont? Ja, nem? köszönjük, akkor ott leszünk holnap. Hát tehetek én róla, hogy nem kötöm az orrára annak, aki olyan jól kulturált felelős, hogy teljesen bevett (kulturális!) szokás, hogy egy turista kórus kipróbálja a szakrális épület akusztikáját, ha nincs más csoport és senkit sem zavarunk?... arra nem is gondoltam, hogy ehhez írásos engedély kell, na meg hogy az imával zavarjuk a ventillátort és a beállított halk gépzenét. Elvégre - most már tudom - egy újra felszentelt zsinagóga mi más lehetne, mint egy 100% kulturális múzeum, ahol a turistának kuss?... Szóval a spuris élménnyel együtt eléggé drága vécédíjat fizettünk a kulturális központban, állapítottam meg már odakint. Persze én már nem jutottam el vécére, csak a kávézóban, de egye fene.

A vasárnapi két felekezeti liturgikus-zenei szolgálat után pedig érkezett a harmadik pofon, hirtelenjében a Kaktusz nagynénjét volt tanácsos meglátogatni, reggel még egyáltalán nem haldoklott, de ahogy este 8 felé hazaértünk, meg is halt. Még jó, hogy idejében elcsíptük. Jaj!...

Ma van a polgárink évfordulója. Holnap az egyházi esküvőnk évfordulója. Holnap délután háromkor temetés, hárman kántorizálunk, kettőnek aznap lesz a házassági évfordulója.

Na MOST tessék megállítani ezt a vonatot, mert ki akarok szállni belőle!!!



2023. július 25., kedd

Nyár... nehogy ezt csináljátok!

Van idénre nyári programom, ez egy jó adag, teljesen abszurd program.

Egy papírra felkörmöltem egy táblázatot a tízfejű sárkányommal.

Elvileg ezeken a feladatokon dolgozom decemberig. Van, ami már lecseng addig, van olyan is, ami alattomosan végig kísér(t), egymaga szeretné az időt tőlem, egyedül, de ez csucsu, nem fog összejönni.

Ezeken kívül persze ki kellene ötölni, hogyan lehetne lakhatóvá tenni ezt a rémséges barlangot, ahol élünk. Igen, együtt élünk, lakunk benne, együtt kellene rendezni ezt az egész kócerájt, van, amit elvileg csak nyáron lehet. Valahogy ez is csucsu (grrr). Az elmúlt napokban a gyerekek nagyszülőknél tiszáztak, miegymás. Kaktusszal ezalatt felváltva dolgoztunk és hánytunk, meg ketten kétfelé dőltünk egy olyan betegséggel, amire egyáltalán nem számítottunk. Milyen szép, mikor végre együtt lehetnénk, legalább két napot nyaralhatnánk, de neeem, egyrészt berak a munka, másrészt ez a vírus, hogy a nyavalya ott enné meg az egészet. Ma délután hazajöttek a csőrikék. Kaptam finom teát, porszívózást és mosást tőlük. :-)

Valahogy ki kell bírni. Aludni, aludni, amennyit csak lehet. Hátha összejön egy másik nyár 2024-re...

2023. július 19., szerda

Gyermek az időben

Van abban valami egészen irreális, ahogy még sehol se vagyok, aztán valahol megszületek, felnövök, kamaszként bulizok rá, lelkemben közel, de fizikailag mindig távoli elérhetetlen az egész. Aztán ahogy felnőttként elcipelem anyámat a koncertre - elvileg a világ másik végére, de ha már úgyis ott vagyunk - és ledöbbenek a félszázadnyi időtől, meg igazából ennek a zenének az időtlenségétől is...

És ami ezelőtt huszonöt évvel számomra szintén irreális lett volna: írok egy kommentet a fészre, a hivatalos IanGillanos oldalra, amit két nap múlva belájkol a tulajdonos. Nagy valószínűséggel maga az énekes. Non moriar, sed vivam! :-)

2023. június 14., szerda

Tisztelt szerkesztő, mars vissza írni!

Addig nyekergetem itt a szerkesztősdit, hogy teljesen háttérbe szorul a többi meló. De akkor ma érkezik kijózanítandó egy hideg zuhany két részletben (ó, azok a kövér betűk, azokat énnekem jól ismerni, desőt, hát nem éppen azon az oldalon ügyködök mostanság?... nesze neked, puff vissza az ügyfélszolgálati ablak másik oldalára!):

Tisztelt Szerző!

Még egyszer köszönjük, hogy tanulmánnyal szerepelni kíván XY születésnapjára készülő kötetben. Kérjük, ne feledje, hogy a korábban csatolt formai követelményeknek megfelelő kézirat leadási határideje 2023. június 30.

Üdvözlettel: a Szerkesztőség

 ...és a második, ezt is most kaptam:

Kedves Csőrike!

Csak emlékeztetni szeretnélek rá, hogy várunk a novemberi, vallás feminizálódása workshopra! előadásod rövid kivonatát elküldheted nekem is mailben.

Üdv, K.

 


 

2023. június 10., szombat

Tördelés bereccsentve

Csőrike épp az imént küldte el az aktuális kötet utolsó két írását a tördelőszerkesztőnek, Rőtmalac hajdani íróasztalánál seggelve, ahol sehogyse működik az új számítógép, úgyhogy a sarkában is 2x elférek a laptopommal.

Nem volt valami akadálymentes ez a kör, főleg nem az utolsó előtti írás, azé a helytörténészé, aki össze-vissza kutyulta a forrásokat, ki-kihagyva, amit csak ért, becsombolyítva a szennyest a tiszta ruhák közé, mint suttyomban legnagyobbcsőrikém, jaja. Ehhez még hozzátartozik az alig pár napja lejárt nürnbergi korrektúrám a vasútállomáson a mellettem szotyolázó ifjakkal, ahol virtuálisan talpraesett, segítő famíliámnak köszönhetően sikerült kibogyózgatnom a digitalizált folyóiratokból, hogy és mint (ne) azzal a hivatkozással a lap alján vagy bárhol, csak lenne már?! De persze akkor még nem tudtam befejezni. De most! Az utolsó írást (a Kaktuszé volt, hehe) szerencsére még decemberben, az autószerelőre várakozva sikerült szalonképesre bokszolnom, azt is a térdemen, a számítógépem drót nélküli verziójával, na azt most tényleg csak átnéztem, félóra volt és huss.

Jöhet az egyoldalas pdf korrektúrája, mert a tördelőszerkesztő marha gyors ám. És megbízható. Szerencsére!

Aztán jöhet a köv. kötet, amelyiknek 70 százalékát még meg kell írni, összeszedni másoktól, ilyesmik... :-D :-D :-D

2023. június 5., hétfő

Egy fent, egy lent

Csőrike esment hazament, nyugtáztam. Nem értettem a buszon, hogy a fenében fújta ki a szél az ajkam, szen nincsen fagy júniusban?!

Nos, a napszúrást megúsztam, de szerintem leégett az ajkam. Sacc egy hete már, hogy tíz év után visszapofázott az aranyerem. Ez mellé tényleg tökéletes a kontraszt, egy fent, egy lent, príma. Röhögés nélkül viszont mégse úsztam meg: a drogériában egy "Klosterfrau" kenőcsöt vettem, azt vittem fel a hegyre, az anyácákhoz. Mit mondjak, a német minőség nem innét a nádasból való, egyből normális hangulatom lett a napok óta tartó vinnyogás helyett. Az ember magán röhög a legjobban, nézik a becsületes polgárok ám.

Szóval, vissza a nádasba. Jó lesz egyet vízszintesben aludni, egészen 5.00-ig, mivel középső Csőrike este nem találta meg az ébresztőjét és hogy ne hisztizzen tovább (igen, plííz NE csinálja tovább!), megígértem neki, hogy igenis, becsszó meg minden, én ebben a horribilis időpontban fel fogom őtet költeni.

Jaj énnékem, egy fent, egy lent, plusz hajnali ébresztő funkció.

2023. június 4., vasárnap

Otthon

Kicsit otthon voltam.

Jólesett.

Most megint hazamegyek. Csütörtökön is, kicsit.

Ez a három hely most éppen három különböző országban van. (kicsit hülye vagyok)

Találkoztam most egy igazi bencés apácával, egy igazi német Hildegarddal. És még egyházzenész is volt! ;-) (nem Bingen, nem Wulff, hanem egy Wolters nevű volt, nem középkor, nem száz éve, hanem most, 2023-ban)

És azt mondta: "Na, Csőrike, hát hiányoltuk magát, hol volt a múltkor? Isten hozta minálunk!..."

Ezt akkor mondta nekem, amikor másfél óra hegymászás után büdösre izzadva megérkeztem, fejemen egy kendővel, napszúrást sikerrel legyőztem.



Hát persze, hogy megint eltévedtem a szőlősben, de egye fene.

Finomak a borok, ébren perzselnek az éjjeli beszélgetések, hát na. Kicsit hiányozni fog ez az otthonom.

2023. május 30., kedd

Bérmálási fotó(k)

A fészen szembejöttek velem a bérmálkozó csemeték képei. Nem kerestem őket, kaptam a fejembe, minek is kell nekem féjszbukk (igen, nekem spéci teljesen egyébre, de kell). Potyogtak az ex osztálytársak képei, akik csőrikémet éveken át piszkálták. Szépen kifenve, kikenve, templom előtt, a ház udvarában, egyenként, mamával-tatával, unokatesókkal, kutyával és macskával, igény szerint. N.B. teljes rókonyság bégyúródva a templomba, de közben a kedves bérmálkozót az egyik plébániától tanácsolták a másikig, míg valaki aszonta, gyere, na, végülis neked is lehetne alázatosabban viselkedned s úgy egyáltalán, mennél te a büdös francba, de hát a falu szája, elég baj az nekünk, nesze, legyél te is bérmálkozó, elférsz itt a többi között.

Csőrikém utál fényképezkedni, egyre nagyobb kínnal áll be a különböző, helyben verbuvált, fotózkodni vágyó NLM-csoportokba. Én bizony nem erőltetem, legyen az a falu legnagyobb rökönyödésére. Eszembe jutnak azok a megboldogult fekete-fehér családi képeink... Bár én általában szerettem vigyorogni, tudom, hogy nekem is van olyan képem, naná, 14 éves koromra tutira, hogy hagyjatok békén, hülyék, szálljatok le rólam!!! na jó, nekünk akkoriban tényleg nem volt annyi darab, mint ma, ebben a katt-katt-katt világban, de akkor is. Tíz év ittlakás után úgy gondolom, a Nagy Lapos Mezővárosban valami tabu lehet a fotózkodástól való tartózkodás, az itteni emberekben van valami százéves kényszer, nem tudom mi, de nagyon erős. Nincs kifogás: ha fényképezkedni vagy születésnapra kell menni, nincsen se betegség, se más nyomós ok, punktum.

Szombat este itthon megvolt az, amit Csőrikeleány szeretett volna: család, ünnepi vacsora (füstölt lazac, sajtok, házi majonézes kenőke házi kenyérrel és kerti fűszernövényekből készült pesztóval), torta. Meggyújtottuk a StF-ből hozott bérmálási gyertyát - na, ilyen itt senkinek nem volt, mert az itt nem szokás, de Csőrikeleányom, mivel ő - diplomatikusan fogalmazva - igényesen másmilyen, nagyra értékelte, hogy milyen szép a mintája és onnét való, ahol őtet keresztelték (persze, ezt már elfújva lőttem róla, mert vacsora alatt nem fotózkodtam, hanem hol tálaltam, hol ettem, emberi dolgok):



A szomszédasszony kérdezte másnap, na, valami képet nem tudok mutatni a nagy eseményről? Hát nekem csak akkor esett le, hogy nem csináltunk semmilyen képet, és dehogy hiányzik, desőt, én (is) milyen okésan érzem magam ettől. A saját esküvőmön se volt kattogtatás a mise alatt, oda se kellett, ide meg minek lett volna? A leányzó, ha kérdeznétek, na az egyáltalán nem nyafogott utána! :-)

2023. május 28., vasárnap

Sárga-piros

Most egy kicsit írogatnék, hol ezt, hol azt, rövidebbeket meg hosszúakat, ahogy esik, úgy suppan.

Lassan lejár ez a félév, az összegyúrt 125 százalékos munkahelyeimmel a két másik országban, és nem akaródzik az a rövidke itthontöltött idő se egyszerűsödni, se egyszerűsödni... sehogy se akar, slussz.

Tegnap is: délelőtt másik városba temetésre mentünk Kaktusszal, meghalt az öreg regenschori, Tiszát lehetett volna rekeszteni a papokkal és az apácákkal. Szegény regenschori, szerintem fordult néhányat a nagymise alatt. Ennyit ér a népnevelés, állapítottam meg savanyú pofámba meredve. Az egyik orgonás zárlatnál fájdalmasan felszisszentünk Kaktusszal. Egyszerre és spontánul, de gyorsan visszahúzva a pléhpofát. Aztán, a temetőt már kispórolva, sipsupp haza, kiszedni a temetési szertartáskönyvet a táskából, ledobni a feketét, fel a másikat, nagy Csőrikémnek bérmálkozása következett, itthon összekutyu valamennyire a házat, protokoll meg miegymás. Huhh. Lejárt. Most mintha tényleg lejárt volna valami, ma reggel Csőrikém mosolyogva jelentette be, hogy úgy érzi, nagyon szép a reggele. Nekije. :-)

Az obláták között valódi rajongótábort szereztem a tortás baratinának (hát honnét származik a művésznő? természetesen a Nagy Laposból!), aki képes volt cukormázból kirakni Erika Genser festményét. Ezt, ni (archív, elfogyott):


A galambot persze én csempésztem rá egy másik festményéről, utólagos beegyezésével amit elfelejtettem kivárni meg ilyenek, de na.

És hirtelen nagy zúgás támadt az égből, és az Úr Lelke betöltötte a földkerekséget, és pont.

PÜNKÖSD 2023


2023. április 26., szerda

Szövegbe mártva

Illene már valami saját szöveget is fabrikálnom mára, mert ha nem, akkor azzal az érzéssel fogok lefeküdni ma, hogy a flex a kezemben eltörött, mielőtt még elvágtam volna azt a szajlát...

De most totál komolyan, mióta szöveggyártó kisiparost és minőségi ellenőrt játszom, állandóan előreláthatatlan problémákba lépek, egyiket se lehet előre látni, különben biztosan kikerülném azt a gödröt, amibe éppen most loccsanok. Tegnapi nap bekapcsolám a számítógépet, kb. 15 percet dolgozék, oszt rohanni ide meg oda, de mint valami intéző. Délután négy lett, mire sikerült mindenkit belepasszíroznom a napi intéznivalókba, amik aztán szépen szétdurrantak, mint valami ronda kis gömböc. Csúcspontja a napnak kétségkívül a flex beszerzése volt, viccen kívül, legnagyobbik csőrikémnek széttörött a biciklizára, de valahogy akkor, mielőtt kizárta volna. De jó. Szóval gondolkozz de gyorsan, Csőrike. Éés: kezdeni telefonyálni! Ja, az autószerelőnél nincs ott az az ember. Ha lesz ember, akkor. Embert előkerítem. Ember mondja: Ha nincs áram, akkor szerezzünk akkumulátoros flexet. Ha hazajön a testvérem, elkérem tőle. Mindjárt. Na. Ha itt vagy már az utcámban, mehetünk! mint a mesében... még jó hogy a kakas időben beszerezte a vizet, mielőtt a tyúk megfulladt volna a kökénytől. Csőrike odaért hittanra, szerbre, és a hősies és szikrázó vasvágás után kiszedtük a biciklit az iskolaudvarról, kapott most egy új zárat a drágám. Az egész napom így telt, szóval estére maradt egy óráska a legkevésbé produktív és aktív periódusomból, jááj az az óráska bizony már nem tudta megmenteni a szöveggyártó napot...

DE MA. Haddelhadd! csakazértis, csakazértse. Felkeltem én 5-kor, fél 6-kor beálltam a bányába, holmi gyerektranszport meg ilyenek, de minimális... és ezelőtt két órával konstatáltam, hogy egyrészt ordítok attól a szövegtől, amit még át is kell írnom, különben az olvasó megveszne tőle, mint a kutya; másrészt ordítok a hidegtől, mert nem realizáltam, hogy másik évszakban vagyunk és beült a huzat a dolgozószobámba, de egyenest oda be a derekamba. És az ujjaimba is, elkékült kezem-lábam, szóval most fűtünk (már megint), megittam egy pohár vörösbort amitől kigyulladt a fülem, de legalább rendes színűek a végtagjaim, micsoda egy világ ez a mai.

Legalább volt mit hozzávágnom a tördelőhöz, de őszintén, nem irigylem szegényt. El tudom képzelni, most ő ordít túlfelől. Mit csináljunk, ezek ilyen szövegek, én amit lehetett, gyúrtam rajta.

2023. április 9., vasárnap

Visszatérő motívum

Ebben a kicsicsőrikés korban ez egy nagyon régi emléknek számít - asszem, ez 2020 lesz. Mennyi minden változott azóta...


 

Nekem általában véve poszttraumás állapotom van Húsvétkor, szép vagy nem szép a vatikánszagom mellé, de ez van. Nem lehet egykönnyen elfelejteni a sok szörnyűséget, ami ezt megelőzte. Idő kell az átálláshoz. Ma végre hallottam a reformátusoknál egy nagyon lelkemhez szóló prédikációt. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül.

Boldogat, mindenkinek!

2023. április 6., csütörtök

The Last Supper

Nem, nem vesztem össze Kaktusszal, bár bemondtam neki. Ez egy ismételten szingli műsor lesz, csakúgy, mint a Jethro Tull anno, akkor egyetlen Csőrikémmel a nyakamban, a bébihordóban.

Igen, ma az utolsó vacsorát hallgatom, és a többit is, a Jézus Krisztus Szupersztár lemezről. Mindenképpen.

Nem, nem érdekel, akar-e jönni vagy sem, most már félig sírban vagyunk, hogy John Lord a másvilágra került, tudom én, orgonista Kaktusz meg, nem, de nem érdekel. Mingyá mindenki a túlvilágon van!

Vagy elmegyek, vagy nincs vagy:



Nagyheti (le)havazó

Micimackó fázik, én dettó, szabadságolni nem tudunk máskor - a naptár szerint legalábbis, na ez is agyon lett tömve, szegény, buggyan ki a bele.

Micsoda szép üdő. Reszketnek a nárciszok és a tulipánok, fúj a szél és esik a hó. Nem is havaseső, hanem olyan szemerkélő izé, de tényleg, egész télen nem volt semmi, most meg ezt fújja a képembe.

Namármost úgy éreztem, ideje egy kicsit szabadságra menni, még akkor is, ha soha nem éljük meg az egész egy hétnyi szabadságolást Kaktusszal. Az meg, hogy éppen Nagyhétre esett, jelenleg abszolút nem érdekel minket.

1. Hétfő óta Kaktusz egy kinevezett egyetemi kaktusz tanár. Erre várunk úgy vagy tizenöt éve.

2. Március óta nekem 2 db. fél munkahelyem van, két másik országban, mint ahol én családostul élek. Ájláv változatosság mindenekelőtt, de a mértékletesség tartása... hát az nekem egyelőre egyik munkahelyemen se sikerült, se ezelőtt 20 évvel, se most. Október óta kb. 30 százaléknyi meló van StF-ban az egyetemen, az Kúglitrutyi neves intézményében,

www.kug.ac.at

aztán most a nyári félévben hozzácsapódott ez is,

www.gfe.hu

elvileg egyikben tanítani kell (A), másikban kutatni (H), dehát én csőrike-móduszban csinálom ezt is meg azt is, hol itt (SRB), hol ott (RO), hol a babámkínja, új koncert (D), úgyhogy nuku két félállás, inkább két egész, de akárhogyan nézzük, együtt is minimum másfél.

Hát nem lehet egyszerűen lelépni a kúglitrutyi könyvtárából tanítás után... az egy kincsesbánya, amit Rőtmalac hörcsögölt össze három évtized alatt, hejj. (nesze neked tanítás)

Aztán a kiterjedt csanád-egyházmegyei kutatás nem csak az egereknek való molyolás, hanem sok más izgalmas dolog, többek közt élő muzsika átplántálása mai gyakorlatba, saját módszerekkel való kísérletezgetés, mind érdekes, dehogy marad abba, mikor leadod a kéziratot! (nesze neked kutatás)

Hát így állunk.

Szabadságolás! Nagyhét. Havazás! Ó, ezek a tőmondatok. Micsoda időzítés. Mindjárt összeröhögöm magam! :-D :-D