Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. április 13., vasárnap

A tegnapi nap margójára

A böjt alternatív formáiról elég sokat lehet informálódni Sonntagsblatt, Denken und Glauben stb. elektronikus és klasszikus hasábjain, most éppen egy német egyházi méltóság listácskája kering a fejemben, többek közt aszongya, böjtben kevesebbet fészbúkozom és tüöbbet beszélgetek élőben az emberekkel. Hát, írrdekes egy hozzáállás.
Miután levágtam délelőtt a méteres rendet, ebéd, becsomagol derekát nem beadni akaró KCs-t és ennek ellentétét a mosolygó LKCs-t, elburung misére, tovább burung anyóspajtás, haza. Huhh.
Programajánlat gyerkőcök nélkül (mert ma passió lesz a templomban és oda nem hurcikáljuk őket, ezért vala előkészület):
Csőrike: Módzsó vagy nem Módzsó? aztán eszembe jut, hogy nem is annyira a böjt, de hullafáradt vagyok mert a kaszáskodás felér egy fitnesszel;
Kaktusz: (tenyerét dörzsölve) Nna, most aztán olyant gyakorolok, hogy na!...
Végkifejlet: Kaktusz agya kifing, kibújik társaságra vágyva, aztán sötétedésig zsákoljuk a füvet, mert hanem beköltöznek éjjelre a varangyok s ki akar másnap gereblyés mészárlást. Egymással "élőben" fészbúkozva, jajjde gyönyörű ez a majdnem teliholdos szombat este. Kimenősök vagyunk, hát nem?

Nincsenek megjegyzések: