Mától üzemel ismét az intenzív diszi-gyomrozás. Tehát húsvéti szünet önkényesen berekesztve, gyerkőcök minden nap reggel nyolctól fél négyig kimenősek lesznek/már voltak. Ez mind gyönyörű a diszi szempontjából, de már megint elkerülhetetlen, hogy anyóspajtásék szegények le vannak és lesznek terhelve. Másfelől LKCs szortyog, taknyol, KCs most kezdi, a torkom már három napja szúr jobboldalt. Hajnal felé mondhatom, el is aludtunk mind a hárman a gyerekszobában... Ma délelőtt kiterítettem a kinyomtatott LO-miserendeket ami kb. 50 oldal. Majd lapozgattam azt a 200 oldalnyi A3-as méretűvé zsugorított Missale Saltzeburgense fakszimilét (egy kétfelé nyitott jobbrabalra-oldalon két fólió, tehát négy oldal látszik egy pillantásra), amivel össze kell hasonlítani. Meglepődtem hogy milyen jól bírom, aztán rájöttem hogy nem fárad a szemem annyira, mintha képernyőn piszkálnám ugyanazt - de azért két óra felé már jojózott mindenem és alig tudtam magam átnyekerészni a holtponton. Volt egy kritikus negyedórám, amikor azt hittem, ott fogok elaludni a kanapén az egész csokros salátacsukorék közepében.
Most pedig váltunk és én a salátás szobában alszom. Szólóban. Holnap meg folytatom a csigabigázást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése