Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. április 29., kedd

Zsákutca

Elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy sutty, plátty... és nagyon remélem, ki lehet majd mászni belőle. Nemsokára.
Május 7-én szerdán kétórás konzultáción várja Rőtmalac a végeredményt, konklúzió, netán néhány tucat oldal magyarázó szöveg kíséretében, hú de jó lesz neki. Gondolja ő.
Salzburg nem adott semmire magyarázatot, az a pár különbség a két LO között nem Salzburg hatására lett, ez világos. Eltöltöttem vele egy adag időt, hogy se konklúzió, se kísérő szöveg, se prezentációs anyag nincs és egyelőre nem is lesz. A diszi nem tudja bevenni ezt a kanyart, hiába Rőtmalac minden reménye, ebbe az irányba nem lehet elmenni. A zenetudomány szempontjából is kész zsákutca az egész. Számomra egyedüli kiút a liturgikus összehasonlítás és a virtuális kódexek rekonstruálható indexe, és ettől máris tépné Rőtmalac a haját, ha lenne neki.
Most mi a fenét csináljak?... Kint vágja a szomszéd a vasrudakat. Félóra múlva jön a bággeros. Kettőkor haza kell hozni LKCs-t. Fél négykor KCs-t. Kaktusz megy a helyi F-ba tanítani. Esik az eső (veri a szomszédot és a motoros vasvágót - egyelőre még nem szikráznak).
A holnap délelőtt még használható. Csütörtökön május elseje, nem lehet diszizni gyerekekkel. Péntek délelőtt is lehet dolgozni. Aztán befuccs. Szombat reggel Kaktusz elutazik másik országba koncertezni, hétfőn én megyek a gyerekekkel StF-ba. Persze, persze... teermészetesen a kész anyaggal, amit két órán keresztül fogok prezentálni Rőtmalacnak. Ja, és szerdára még nincs stájri bébisintérkedés...

Nincsenek megjegyzések: