Nec hodie, nec feria secunda, hanem ezelőtt három nappal, kedves elhanyagolt blogközönség, ugye elnézitek nekem a hajtás és egyebek miatti késedelmet. Ha eszembe jut, hogy tavaly is csóré tojásokkal kedveskedtem a nagypénteki tojásírás becses hagyománya előtt, akkor ehhez viszonyítva idén csak a megszokott formámat hozom, vagy mi a szösz. Viszont idén nem két kórus, orgona, ministrálás, intenzív kántálás, dinnyehas, hanem másféle külső körülmények szóltak bele a levesembe, mégpedig az, hogy bármennyire is sikerült megszerveznem hogy péntekre kiürüljenek a családtagok a házbul, az fránya festék nem az akart lenni, aminek kellenie kell. Tehát Cor Jesu-s csajokkal elkénlódtunk valameddig füves- és egyéb praktikákkal, melyek sajna mind hiábavalónak bizonyultak hogy beszínesedjenek azok az írott tojások, aztán végül a kövérszőlő leve leöblítette a napot... Haec dies quam fecit Dominus - ezek szerint idén nem tojásírásnak teremtette, slussz, pássz. Szombattól hajrá, Nammama, kórus, családi ebéd (amin szerencsére csak zibizabáltunk, kivéve a tortasütést), mise, család, eccetera, hétfőn ugyanaz.
De este nálunk volt a tecikés próba locsolással egybekötve, amiről halovány emlékem aszongya, hogy:
"Népkertben jártam,
tecikéket láttam,
el akartak rothadni,
meg szabad-e locsolni?"
Vót vagy tíz bicikli az udvarban, bent meg sok torok, két gitár, egy hegedű és egy manualiter cséplőgép. A kakasok, kutyák, brekekék és egyéb nem tartott házaló állataink pedig kaptak viszontkoncertet a nyakukba, utty.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése