Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. május 1., csütörtök

Labora et labora

Köszöntöm a munka napját azzal, hogy már egy órája felkeltem, berondítottam a mosogatógépet, kipakoltam a kapura a villanyóra jelenlegi állásáról szóló cetlimet s közben bőcsen nyugtáztam, hogy az éjjel buli volt a Népkertben, tehát kihalt a part és a partalja, és az állattartó szomszédok messze vannak, tehát én vagyok az első felkelő, na és hadd ünnepeljem meg május elsejét egy kis munkával.
Tegnap reggel sikeresen utolért az év idei első migrénje ami el is vitte a betervezett készülést szerdára, de most...most aztán... cakdószandószan, míg felkelne a ház! Ahogy elnézem ezt a mai ködös időt, nehezen lehetne kivenni belőle bármi majálisra való idealizált időjárást, de addig legalábbis még fél nap van. Igenis, önző módon élvezem a reggelt. Az ÉN reggelemet, höhöhö. Tehát kezdem a munkát...

2 megjegyzés:

hami írta...

A migren elmaradhatott volna,de elvezni a sajat reggelunket mar meger valamit.Nekem is van ilyen s meg munkaval se unneplem,jo,mi?

Rétyusa írta...

Váljon egészségedre! Reméltem, hogy legalább ma elkerül téged a munka ördöge... :-)